Cinerária (csodaszem)

A régebbi tudományos, illetve botanikai neve alapján, cinerária néven elterjedt és kedvelt télvégi, tavaszi virítású cserepes virágot a szenéció elnevezésen kívül a csodaszem névvel is szokás illetni. Viruláskor páratlan virágszépséget jelent.
A Kanári és a Madeira-szigeteken honos, ahol a hegyvidék hűvös, párás levegőjű erdei tisztásokon él. Ebből adódóak a jellemző környezeti igényei is. A hűvösebb, 18-19 °C körüli hőmérsékletet kedveli. Világos, de közvetlen napsütéstől védett körülmények között érzi jól magát. Lehetőleg magas páratartalmú legyen a környezetének a levegője.
Nemesítés eredményeként vált belőle az a tél elmúltával és kora tavasszal virágzó cserepes virág, ami már nálunk is ismert és közkedvelt.
A levelei a kicsi és nagy méretben is, háromszögletűek, szélükön fogazottak, illetve enyhén karéjosak és nedvdúsak, üde zöldek. A ritkán szőrös és a fonákukon sokszor kékes árnyalatú levelek, körben helyezkednek el, hosszú nyélen, a viszonylag rövid hajtáson. A hajtás végén feltűnő és a levelek rozettája felett meglehetősen terebélyes bogernyőt alkotó virágzatának minden egyes tagja egymagában is kis fészekvirágzat. Ezeknek a szélső, úgynevezett nyelves virágai, élénk és a finom színárnyalatokban piros, rózsaszín, lila, kék sziromszínűek, a tövüknél sokszor sötét "szemmel", vagy pedig tarkák és a tövük fehér, sárga vagy bordó. Összességükben színpompás csokrot alkotnak.
A növény magassága, a szép színes virágzatával együtt sem szokta meghaladni a 30-40 cm-t. Emellett viszont meglehetősen terebélyessé válhat.
Vízigényes. Kiszáradásakor gyorsan lankad, vízzel újra jól ellátva viszont hasonlóan hamar megszűnhet a lankadtsága, (akár ehhez bemerítve, illetve beállítva a vízbe). Száraz és meleg körülmények között különösen kedvező a minél gyakoribb vízpermetezése is.
A víz viszont a virágzatát lehetőleg ne érje, mert emiatt elbarnulhatnak a virágok. Tápoldatozni legfeljebb egészen nitroszegény és híg műtrágyaoldattal célszerű, a virágzása alatt.
Önállóan vagy más virágos, de akár csupán zöld növények együttesében elhelyezve is jól mutathat, mégpedig hagyományos és modern lakásban egyaránt. Változatos színekben, többesével betéve cserepestül egy kosárba vagy közös tartóedénybe beültetve lehet a leglátványosabb.
Ablakközben tartva, az itteni általában hűvös és párás körülmények között virulhat a legtovább, akár 6-8 hétig is. Ezután pedig a legjobb megválni tőle, mert legfeljebb még egy ideig tartható meg. Továbbnevelni nem lehet, nem lesz újra virágos, mivel csak egyszer virágzik és azután elpusztul, lévén egyéves növény.
Fagymentes tavaszi időszakban ki is kerülhet az ablakládába, vagy kerti idényvirágnak is, bimbós állapotban, sohasem közvetlen erős napfénynek kitéve. Ilyen módon is tartósan virulhat a nyirkos földben, akár csak cserepesen besüllyesztett állapotban.
Szaporítása magvetéssel lehetséges. Ezzel azonban otthoni körülmények között próbálkozni sem érdemes. Már bimbósan és virágzó állapotban kerülhet az otthoni, lakásviszonyok közé. Érzékeny nemcsak a kiszáradásra és a közvetlen napsütésre, hanem a túlöntözésre is. Emiatt még a szürkepenész, illetve botritisz gombabetegség is megtámadhatja és különösen gyorsan hervadhatnak, majd száradhatnak el az alsó levelei. A levéltetvek és a liszteskének is nevezett üvegházi molytetvek szintén ellephetik. Ilyenkor hatékony növényvédő szerrel való védelmet kíván, különben idő előtt meg kell válni tőle.