Sokan szeretnének hintaszékben ringatózva olvasgatni, pihenni, ám a legtöbb ilyen bútordarab sok helyet foglal, így kiszorul a szobákból. Lapunkban is bemutattunk már néhány saját kezűleg elkészíthető hintaszéket, de ezek sem voltak éppen helytakarékosak. A képünkön látható viszont szerény méretein kívül más szempontból is figyelemre méltó: eredetijében ugyanis gyakran pihent Lincoln elnök, és Mrs. Mary Lincoln is e székben ülve ringatta álomba kisgyermekét. A muzeális darab Springfieldben ma is megtekinthető, reprodukciós rajzait tengerentúli testvérlapunk, a PM nyomán közöljük. A részletes rajz mellé természetesen építési tanácsokkal is szolgálunk, hogy ezzel is megkönnyítsük azok munkáját, akik szeretnék elkészíteni ennek a 140 éves, illusztris hintaszéknek a mai változatát. Az új mintadarab (1) híven követi az eredeti hintaszék puritánnak mondható, csak helyenként lekerekített formáját. Nem terjedelmes méretű, de kényelmes ülés esik benne. A bútordarab egyszerű felépítésű, reprodukálása ezért nem okozhat különösebb nehézséget a gyakorlottabb barkácsolóknak. Darabjai között akadnak persze fogósabbak is, pl. a háttámla ívelt alkatrészei, de szalagfűrésszel ezek is könnyen megformálhatók. A szék anyagául diófa lenne a megfelelő, de a tölgy-, vagy bükkfa, végső soron a sűrű erezetű vörösfenyő is megfelel a céljainknak. (Igényesebb keményfa beszerzését a nagyobb fakereskedésekben, vagy fakitermelő cégeknél célszerű megkísérelni.) Általános tanácsok
Mivel különböző, és a megszokott vastagságoktól eltérő anyagokból kell dolgoznunk, ezeket esetenként asztalos műhelyben kell méretre fűrészeltetnünk, jobb esetben gyalultatnunk. Rajzunk (2) alapján kiszámíthatjuk, hogy pl. a hajlított háttámla felső hevederét (B) 40´120´371 mm-es, az alsót (D) pedig 50´50 mm-es fatömbökből vágathatjuk ki. A páros alkatrészeket pedig célszerű előbb kartonra kiszerkeszteni, mert ezek segítségével már könynyű kontúrjaikat azonos formában átmásolni a faanyagokra. E darabokat a kinagyolásukat követően összefogva célszerű teljesen azonos alakúra formálni. Előbb mindig az alkatrészek kontúrját munkáljuk méretpontosra, majd ezt követően, egymással teljesen azonos helyekre jelöljük fel a kötésekhez szükséges csapfészkeket. Kialakításukat is nagyon pontosan végezzük el. A csapokat is hasonló igényességgel készítsük el, idegencsapot, köldökcsapot csak a talpak felerősítéséhez használjunk. A háttámla és az ülés nádfonatát készen vásárolt nádfonatból is elkészíthetjük. Mindezek figyelembevételével most már ténylegesen lássunk neki a munkának.
Az oldalkáva kialakítása
Ebből két darabra lesz szükségünk, tehát az alkotó darabokat duplázva jelöljük fel az alapanyagokra. Közben persze ajánlatos arra is figyelnünk, hogy milyen a faanyag erezete. Ha ívelt, akkor ehhez igazítsuk a darabok kontúrját is. A közel egyenes erezetű anyagoknál arra törekedjünk, hogy a sűrű erezetű részek kerüljenek a vékonyabb részekre. Ez különösen az elkeskenyedő hátsó lábak (C) darabjainál lényeges. E darabokat előbb rajzunk alapján kartonra szerkesszük ki, majd a sablon alapján rajzolt kontúrok mentén lyukfűrésszel nagyoljuk ki 26 mm vastagságú deszkából. A felesleges anyagot ráspolyozzuk le, végül a két alkatrészt összefogva csiszoljuk egyformára. A két hátsó láb anyagának a vastagsága azonban a csúcsuk felé fokozatosan elvékonyodik, így míg alul 26, felül már csak 18 mm vastagságú. A különbséget gyaluval, vagy Surform ráspollyal (3) munkáljuk le a darabokról, majd belső oldalaikra jelöljük fel a különféle hevederlécek (B, D, E, M) csapfészkeinek a helyét. Ezek mélysége mindig az adott anyagvastagság felével legyen azonos. A csapfészkek azonban csak akkor lesznek - a lábak dőlésszöge miatt - kellően merőlegesek, ha a felső végét 18 mm vastagságú léccel támasztjuk alá, és így fúrjuk elő az összes csapfészket. Ehhez hasonlóan formáljuk meg a két első lábat (I), az ívelt talpakat (A) és az ülés homorú oldalléceit (F) is.
A csapokat és azok fészkeit most is nagyon pontosan, szorosan egymásba illeszthetően alakítsuk ki. Most még csak az oldalkávát alkotó darabok összeerősítéséhez szükséges kötéseket készítsük el. Vigyázzunk, mert a csapok és azok fészkei vízszintesek, függetlenül az alkatrészek ívelt alakjától. Ez kissé megnehezíti a munkánkat, ám ha sablonokkal dolgozunk, akkor a feljelölésük gyerekjáték, és már csak a kialakításuk pontosságára, azonosságára kell figyelmünket összpontosítanunk.
Az első és hátsó lábakat alul egy-egy vastagabb, 14 mm átmérőjű farúd (L) köti össze. Az alkatrészek görbe éle miatt azonban a szükséges furatokat csak úgy tudjuk kialakítani, ha az alkatrészeken bejelöljük a tengelyvonalukat, majd gépsatuba fogva, állványos fúrógéppel és központfúrót használva fúrjuk ki mindegyiket. Lapos csapoknál természetesen előbb adott mélységű lyuksort kell fúrnunk (4), majd a csapfészkek egyenes oldalait vésővel alakítsuk ki véglegesre. A darabokon behúzott középvonalakat ezt megelőzően talpas derékszög segítségével állítsuk függőlegesbe.
A nyersen megformált alkatrészekből ragasztás nélkül állítsuk össze a két oldalkeretet, majd a belső oldalukkal egymásra helyezve ellenőrizzük, azonosak-e. Ha pontosan dolgoztunk és a kötések kellően szorosak, akkor a keretek ragasztás nélkül is szilárdak lesznek. A szükséges igazítások elvégzése után mindkettő belső oldalain bejelölhetjük a kereszttartók léceinek és kötéseinek a helyét. Az üléskeret elülső kávalécét (G) szabjuk le, két végére fűrészeljünk lapos csapokat, és ezek helyét jelöljük át a két oldalkeretre. Az üléskeret hátsó (E), valamint a lábak elülső összekötőlécét (H) is hasonló módon készítsük el, de a helyüket meghatározó fészkeket még ne mélyítsük ki.
Ezután a háttámla két ívelt darabját kell kialakítanunk. No, ez fogós feladat. Az alsó még csak hagyján, hiszen ez - kellő rátartással - még egy testesebb 50´50 mm-es stafliból akár lyukfűrészgéppel is alakra vágható, az íve meg Surform ráspollyal és csiszolással pontosítható. 
Az igazi "kemény dió" a háttámla felső összekötő eleme (B). Ez bizony csak szalagfűrésszel vágható megfelelő íveltségre. Ráadásul nemcsak a lapjai, hanem a hosszanti élei is íveltek, ezért 40´140 mm-es fatömb szükséges a kivágásához. Elég az alkatrész oldalainak az ívét asztalossal kivágatnunk, a felül domború, alul pedig homorú éleket már magunk is kivághatjuk lyukfűrészgéppel. Ennek az alkatrésznek azonban külön pikantériája, hogy a belső felületét a felső él felé még domborúra is kell munkálnunk. Ehhez azonban csak a csapok kialakítása után fogjunk hozzá. Ha Surform ráspolyt használunk, gyorsan lenagyolhatjuk a háttámla lágyan ívelt felületét, majd egyre finomabb csiszolópapírokkal adjuk meg végleges formáját. Nagyon fontos ennek az alkatrésznek az alsó élen mért hosszmérete, mert ez adja meg - az alsó összekötőrúddal (M) együtt - az oldalkávák összetartását, egymás felé dőlését.
Ezt a legnehezebb beállítani. A dolgunkat azonban megkönnyíthetjük, ha 18 mm mélyen kifúrjuk a hátsó lábakat, helyére ütjük a 405 mm hosszú 16 mm átmérőjű farudat (M). A két keretet sík lapra rögzítve és a középfelezőt bejelölve a felső végüket zsineggel húzzuk fokozatosan egymáshoz annyira, hogy a háttámla alsó részének vonalában a lábak között 345 mm távolság legyen, a felezővonal pedig pontosan középen maradjon. A lábak szimmetrikus dőlésszögét másoljuk át a háttámla és az üléskeretek összekötőléceire, majd a felesleges anyagot véssük le a csapok melletti bütükről. Az alkatrészeket ezt követően már a helyükre üthetjük, és ezzel a hintaszék vázának már szilárdan kell állnia.
Következhet a hintaszék talpainak a felillesztése. Mivel a széklábak kissé egymás felé dőlnek, a talpnak pedig függőlegesen kell állnia, előbb a felületi szögeltérést kell korrigálnunk. Ezt talpas derékszöggel, a lábak éleire feljelölt függőleges vonalakkal, külső élüktől 2-3 mm-re jelöljük fel a lábakra. A talpat mindegyik oldalon úgy illesszük a lábakra, hogy azok 5 mm-re legyenek a talp élétől, a felső élt pedig jelöljük át a lábak külső oldalára. A felesleges anyagot véssük le, majd a talpra jelöljük át a két köldökcsap fészkét, és a lyukak kifúrása után a facsapok ideiglenes beütésével fogassuk helyére mindkét talpat. A székváz ezzel készen van, most már a finomításával kell foglakoznunk.
A forma finomítása
A hintaszék váza most még könnyen szétszedhető, az élek, az éles sarkok lekerekítését ez nagyon megkönnyíti. A munkához finom marokgyalu, és különböző, egyre finomabb szemcsézetű csiszolópapír szükséges. Előbb a két hátsó lábat vegyük kezelésbe. Külső éleiket finoman, a belső, háttámla felőli éleket pedig erőteljesen kerekítsük le. A félkerek bütü lekerekített része egészen a háttámla alá nyúljon, a lekerekítés mértékét viszont ennek megfelelően folyamatosan csökkentsük. A háttámla alatti részek, belső élek lekerekítése is fokozatosan csökkenjen az ülés szintjéig. A háttámlának az alsó, elülső élét kb. 10 mm-es sugárban kerekítsük le, a többi alkatrész élét pedig csak finoman, 2-3 mm-es rádiusszal tehetjük kellemes fogásúvá. Az ülés elülső összekötő fáját az első lábak lekerekítésével azonos mértékben munkáljuk félkerekre. A sík felületeket is csiszoljuk simára, de az egymáshoz illeszkedő részekhez ne nyúljunk.
Felületkezelés
A simára csiszolt fa alkatrészek feltehetően színigazításra szorulnak. E célra pácot használjunk, mégpedig szép telt vörösesbarna színűt. Ha kell, a megfelelő fedettség érdekében két-háromszor is átkenhetjük a darabokat. A pácolás után a megduzzadt rostú felületeket újabb finom csiszolással tegyük simává, majd következhet a lakkozás, keményviaszozás, vagy esetleg a sellakkozás, más néven politúrozás. Ez utóbbit azonban csak hozzáértők alkalmazzák, mert ez jelentős szakértelmet igénylő, számos buktatót rejtő munka. (Lapunk egyik tavalyi számában írtunk róla részletesen.) Ha viszont jól hígított bútoripari lakkot használunk a végső védőbevonathoz, akkor kevés fáradsággal is biztosak lehetünk a sikerben. A jó bevonat két-három rétegben felhordott, egyenletesen sima, nem túl vastag, és mindenhol kellő vastagságú.
A nádazás
Az eredeti hintaszék háttámlája és ülése nádfonatú. Manapság ezt elég nehéz lenne utánozni. Nem lehetetlen ugyan, de szerencsére van kézenfekvőbb megoldás is, mégpedig a kész nádszövet alkalmazása. Ezt többnyire az ilyen jellegű használati tárgyakat forgalmazó nagyobb szaküzletekben célszerű keresnünk. A kész szövet felerősítéséhez viszont feszítőlécekre lesz szükségünk, mégpedig a háttámla és az ülés íveltségét követő alakúakra. A lécek 15´15 mm keresztmetszetűek legyenek, alakjukat pedig a szék ülése és háttámlájának a kontúrjai alapján határozzuk meg. Felerősítésükhöz 20-25 mm-enként a kávába hajtott 3´35-ös facsavarok és előfúrt lyukak kellenek. A feszítőléceket ennek megfelelően készítsük elő a beépítésre. A facsavarokat is hajtsuk be a kávába, hogy a nádszövet felfeszítésekor ne kelljen plusz erőkifejtéssel komplikálnunk a munkánkat.
A nádszövetet úgy szabjuk méretre, hogy minden oldalon a lécek vastagságával legyen szélesebb a befedendő helynél. Vigyázzunk az ívelt felületek kimérésénél, nehogy az anyagot a kelleténél rövidebbre szabjuk. A sarkoknál kerekítsük le a léceket. A kiszabott nádszövetet áztassuk hideg vízbe, és ha már lágyra puhult, helyezzük a lécek felerősítendő élére. A szövésmintára nagyon ügyeljünk, nehogy elferdüljön, majd az anyagot sűrűn letűzve rögzítsük a lécek élére. A lécezett szélű és még lágy szövetet előbb az ívelt részekre csavarozzuk fel, majd az egyenes oldalak felől is fogassuk csavarokkal a székváz nyílásába.
A facsavarokat fokozatosan húzzuk meg, eközben a nádszövet is ki fog feszülni. Teljesen feszes azonban csak akkor lesz, ha majd teljesen kiszárad. Ez persze csak megtévesztően hasonló lesz az eredeti fonott nádburkolathoz, viszont könnyebben kialakítható és cserélni is könnyebb, mint a fonott betéteket.