Bejáratás, szervizelés

Miután autónkat legjobb tudásunk szerint összeállítottuk, ott parádézik az asztal közepén. A munka élvezetes volt, hiszen saját kezűleg készítettünk egy autót, amely ha nem is igazi, de remélhetőleg futni is fog. Ráadásul megejtően szép is, ami nem csoda, hiszen saját ízlésünk szerint választottuk, mindent meg is tettünk azért, hogy mások is felfigyeljenek rá. Jöhet a próbaút, majd ezt követően az önfeledt szórakozás.

Az első starttal azonban még várnunk kell. Mindenekelőtt tankolnunk kell, azaz fel kell töltenünk az autó illetve a távirányító akkumulátorait. Az adó akkumulátoraihoz hálózati töltőt használjunk, amely 8-12 óra alatt tölti fel teljesen az akkumulátort. Célszerű este a töltőre csatlakoztatni, akkor reggelre biztosan feltöltődik. Így biztosak lehetünk abban, hogy 2-3 órán keresztül biztonsággal irányíthatjuk modellünket. Nem árt azonban, ha tudjuk, hogy az akkumulátorok kapacitását jelentősen befolyásolja a külső hőmérséklet: hidegben észrevehetően gyengül az akkuk teljesítménye, éppen úgy mint az igazi gépkocsiknál. Az akkumulátor feszültségének csökkenésével pedig csökken az adó hatótávolsága, bizonytalanná is válhat a modell irányítása. Az adó kijelző műszerén ellenőrizhetjük az adóakku feszültségét. Ez a műszer mindig a telep feszültségét jelzi, nem pedig a kimenő-teljesítményt.
A meghajtó akkumulátor töltése ettől eltérően is történhet! A meghajtásra használt akkukat ugyanis érdemes "gyorstölteni". Az akkumulátorokra jellemző két adat a feszültségük és a kapacitásuk. Autómodellnél a meghajtó-akkuk feszültsége mindig 7,2 V. Ez abból adódik, hogy az akkumulátor sorba kapcsolt cellákból áll, amelyeknek egyenként 1,2 V a feszültségük. A mi akkunk 6 cellából áll, ebből adódóan a feszültsége 6x1,2V=7,2 V. Az akkumulátorok kapacitását mAh-ban adják meg, ez a az autó "üzemanyag tankjának" az űrmérete, tehát minél nagyobb a kapacitása, annál több ideig használhatjuk egy feltöltéssel. Leggyakrabban 1200-1700 mAh-ás akkumulátort használunk, ám nem ritkák a 2000 mAh-ás, vagy még ennél is nagyobb teljesítményű akkumulátorok sem. Hobbi célra azonban bőven megfelelnek a kisebb kapacitásúak is, ha kíméletesen használjuk őket. A töltésük nagyon egyszerű művelet, feltéve ha az akkumulátorhoz megfelelő töltőt szereztünk be. Választhatunk gyors, ill. normál/lassú töltőt is. A hagyományos töltők 50-150 mA-rel töltenek, ami annyit jelent, hogy egy 1500 mAh-ás akkumulátort tíz óra alatt tölt fel egy 150mA-es töltő, az 50-es pedig 30 óra(!) alatt. A gyorstöltő 30 perc alatt "végez" az akkuval és legtöbbje 12V-os áramforrásról, pl. autó szivargyújtójáról is működik, ami főként a terepen előnyös. Praktikus dolog a gyorstöltés, ám tudni kell róla, hogy az akkumulátor élettartamát kedvezőtlenül befolyásolja. Ez azonban adott esetben a helyszínen még mindig jobb, mint több akkut otthon sok órán keresztül tölteni, majd esetleg 5 perc alatt egymás után lemerítve befejezni a játékot. Vigyázat: nem minden akku gyorstölthető! A legismertebb gyártók azonban modellezés céljára már szinte kizárólag gyorstölthető akkukat gyártanak, de az akkuk beszerzésekor erről mindenképpen tájékozódjunk. A nem gyorstölthető akkumulátorok ugyanis gyorstöltéskor fel is robbanhatnak!
Miután minden akkunkat feltöltöttük, a helyükre tettük, nem árt még egy utolsó ellenőrzés. Ehhez először kapcsoljuk be az adót, majd ezután a modell elektronikáját helyezzük áram alá a kapcsolójával. Ezt megelőzően tegyünk egy dobozt az autó alá úgy, hogy a kerekei a levegőben legyenek, mert ha valami nincs helyesen beállítva, esetleg "ámokfutóvá" válhat, s úgy leszáguldhat az asztalról, mintha ott sem lett volna. Ezt pedig jobb elkerülni. Jól beállított autónál a bekapcsolást követően semminek nem szabad mozognia, hiszen még nem nyúltunk a bekapcsolt adóhoz. Legfeljebb a bekapcsolás pillanatában a szervók zizzenhetnek meg, amikor az elektronikájuk feszültség alá kerül.
Amennyiben minden helyesen működik vegyünk egy nagy levegőt, autónkat tegyük le a földre. Óvatosan "húzzunk" neki egy kis gázt, amitől szépen el kell indulnia. Próbálgassuk miként viselkedik lassú menetben, majd gyorsításkor, kanyarban, vagy tolatáskor. Ehhez azonban szabad területre van szükségünk, ezért ezt már lehetőleg a szabadban, megfelelő terepen tapasztaljuk ki. A gyakorlóvezetés közben szinte észrevétlenül sajátíthatjuk el a vezetés trükkjeit, közben egyre gyakorlottabb pilóta válik belőlünk. Ám közben ne felejtsünk el egy-egy pillantást vetni az óránkra sem, mert a meghajtó akkukat nem célszerű addig használni, amíg teljesen lemerülnek. Ha észrevehetően lassul a kocsi futása, az akku kifáradóban van, ajánlatos kicserélni, vagy feltölteni. Ha ezt már most megtanuljuk, később már automatikusan megérezzük, hogy mikor kell "tankolnunk", azaz akkut cserélnünk.
Ha jól raktuk össze az autót, sokáig nem lesz bajunk vele. Ha viszont nem voltunk elég alaposak, akkor előfordulhat, hogy autónkról menet közben lemarad ez-az, csavar, féltengely, miegymás. Ezért mindig legyen nálunk egy pár szerszám, amivel ezeket a gyorsjavításokat a helyszínen azonnal el tudjuk végezni. Felesleges lenne pl. egy meglazult felfüggesztés miatt idő előtt hazamennünk. (A versenyeken egy-egy rámenős futam után előfordul, hogy marokszám szedik össze az elhullott alkatrészeket a pályáról. Mi legyünk előrelátóbbak.)
Az idő múlásával azonban különböző változásokat figyelhetünk meg autónkon. A karosszérián megjelennek az első sérülések, kopnak a gumik, esetleg meglazulnak egyes alkatrészek, de mindenekelőtt rettentő koszos lesz a szerkezete. Meg kell tisztítani, de hogyan? Egy erős szőrű ecset erre tökéletesen megfelel, de ha van egy kompresszorunk az a legideálisabb. Az ecset legalább olyan alapos, mint aki fogja! Ezzel azonban csak a száraz portól szabadíthatjuk meg a kis járművet. Nehezebb az olajos, zsíros szennyeződéseket eltávolítanunk, amellyel az ecset nem tud mit kezdeni, legfeljebb ragacsos kulimászt csinál belőle, ahogy elkeverjük az autóra rakódott porral. A modellgyártók erre is gondoltak és többféle tisztítószert hoztak forgalomba, mégpedig kifejezetten autómodellekhez. Beszerezhető spray-s tisztítóhab és folyadék is. Én a Tamiya "RC CLEANER SPRAY"-t használom, ami úgy hozta le az olajos sarat, hogy közben a műanyag alkatrészeket nem bántotta. Az elektronikát mindenesetre óvjuk az effajta anyagoktól. Biztos hogy nem használnak neki, mivel meglehetősen agresszív a hatásuk - amire szükség is van az olajos sár esetén - az érzékeny elektronika viszont ezt nem köszöni meg. A motort nyugodtan kitisztíthatjuk vele, de feltétlenül hagyjuk kiszáradni újrabekapcsolása előtt, nehogy a tisztítószer maradványait belobbantsa a szénkefék szikrája. Szerencsére rendkívül illékony anyagokról van szó, amelyek még a viszonylag zárt helyekről is gyorsan elpárolognak. Minden használat után ajánlatos letisztogatni a modellt, már csak azért is, mert ha javítani való akad rajta, magunk is egyből nyakig piszkosak leszünk.
Autónkon leghamarabb a gumik kezdenek tönkremenni. Úgy elkopnak, mint a rendes autóké és ezeket cserélni kell. Az építődobozban lévő gumik mintázata utal az autó jellegére, tehát a pályaautók sima ún. SLICK gumikkal kerülnek a dobozba, míg a rallye autóknak erősen rücskösek a gumijaik, a buggy-k pedig jellegzetesen "stoplis" gumikat viselnek, amellyel a laza talajon is meg tudnak kapaszkodni. A talaj - amin az autót használjuk - lehet, hogy teljesen más gumit kíván, mint amit modellünkhöz kaptunk. Ez néhány próbálkozás után kiderül és ilyenkor elengedhetetlen a gumicsere. Általános érvényű tanácsot elég nehéz adni, hiszen például aszfaltra csak a SUPER SLICK gumi a jó, csakhogy aszfalt és aszfalt között óriási lehet a különbség. Van olyan talaj amely valósággal falja a gumit és van amelyiken sok órát lehet száguldani jelentős kopás nélkül. Az idei Tamiya Kupán például hét különböző helyszínen és különböző talajon voltak 2óra 24 perces(!) futamok. Ez idő alatt 4-5 széria gumi fogyott el egy-egy autón, mások meg egy garnitúrával vígan végigautózták ezt a majd két és fél órát. És ezek tapasztalt versenyzők voltak. A hobbi autózás természetesen más, de ehhez is ajánlatos különféle gumikkal kísérletezni.
A gumik fokozott kopását azonban különféle betétekkel is lehet csökkenteni. Ezeket a gumi kitámasztására használhatjuk. A modellautók kerekében ugyanis ez a "levegő". Több változata is kapható, amelyek különféle keménységűek és formájúak. Anyaguk leginkább szivacsszerű. A különböző betétekkel más-más formájúra "fújhatjuk" a gumit, a futófelületüket ezek segítségével lapítani illetve domborítani tudjuk. Nem kell mindig a gyári kivitelt választani, mert a háztartásban rengeteg hasonló anyag használatos, ezekből remek olcsó kitámasztó betét készíthető. Igen jól használható például a Polifoam matrac méretre vágott darabja. Ebből is több vastagságú létezik. Ezen kívül láttam már strandpapucsból készített "tömést" is, ami legalább olyan jól szuperált, mint a gyári. Készítsünk a pontosan összevágott betétről kartonsablont, így bármikor csinálhatunk újakat, azok garantáltan egyformák lesznek.
Valamit azonban nem tud autónk "műlevegője"! Az igazi autókon a gumit a levegő nyomása szorítja a felnire, modellünkön viszont a betét erre képtelen. Hogy a kerekek gyors forgása közben ne táguljon ki a lágy anyagú köpeny, a gumit fel kell ragasztani. E célra a kétoldalas ragasztószalagok a legalkalmasabbak, ezeket kell először a felni szélére simítani, majd a gumiköpeny lapos peremét rányomva már szilárd lesz köztük a kapcsolat. Így már nem kell attól sem tartanunk, hogy a kanyarban kocsink legyűri a gumikat az abroncsokról.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Verőczey Gábor

Címkék: modell, modellezés

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2226/Bejaratas__szervizeles