Zuhogó esőben igazán kellemetlen dolog a házunk ajtaja előtt toporogni. Miközben a zárat nyitjuk, nyakunkba csorog az égi áldás. Az előrelátó háztulajdonosok ez ellen a bejárat fölé szerelt előtetővel védekeznek. Ezek többnyire szögvas keretre erősített hullámlemez-borításúak, mitagadás elég igénytelen "toldalékok". Szó se róla, a célnak megfelelnek, csak éppen lehetnének szebbek és jobbak is. Ha pedig még ilyen sincs az épület bejárata fölött, akkor még az esős időszak beköszönte előtt érdemes készítenünk a szokásosnál igényesebb kivitelű előtetőt. Kialakításához leírásunkkal és képeinkkel kívánunk segítséget nyújtani.A nyeregtető a legideálisabb megoldás, mert ez a tetőidom két oldalra vezeti el a csapadékot, nem áztatja a belépő előtti járdát, míg a leggyakrabban alkalmazott félnyeregtetőről pont a bevezető útra ömlik a víz. Mérete két oldalt legalább 50-50 cm-rel szélesebb legyen az ajtónyílásnál, legalább 1 m-rel nyúljon túl a fal síkja elé. Magassága a bejárati ajtóhoz igazodjon, azaz az ajtó fölé kerüljön a kötőgerenda, efölé emelkedjen maga a fedélszék. Az előtetőt e szempontok és természetesen a helyi adottságokhoz is igazodóan rajzunk alapján előre célszerű megszerkeszteni. A fedélszéket azonban a falra erősíthető konzolok helyett négy faoszlopra is állíthatjuk, s akkor az oszlopok közé oldalt virágládákat is erősíthetünk. Ám ha a bejáratot nem kívánjuk így kiegészíteni, netán beszűkíteni, akkor az oldalfalra felcsavarozható, konzolos fedélszék a megfelelőbb. Az oszlopokat egyébként mélyen a földbe verhető, lemezből készült hegyes oszloptalpakhoz, vagy betonba ágyazott gyári vasalatokhoz erősítve rögzíthetjük. A fali fedélszék felszerelése azonban ennél egyszerűbb, csak négy erős kötést biztosító horgonycsavar szükséges hozzá. 
A fedélszék kialakításához a 80x80, 50x80, és 50x100 mm-es lehetőleg vörösfenyő staflik is elégségesek. A faváz lefedéséhez pedig 20x150 mm-es deszkák a megfelelők. A tető burkolatához használhatunk palát, bitumenes zsindely lapokat, vagy más könnyű tetőfedő anyagot, de a kettősrétegű, egyszerű kátránypapír borítás is megteszi, legfeljebb ez nem olyan elegáns, mint pl. a színezett palatető. Miután a szükséges rajzokat elkészítettük, s a szükséges faanyagokat is beszereztük lássunk munkához. 
Először a fedélszéket tartó konzolt készítsük el. Szabjuk le a két-két derékszögben egymáshoz csatlakozó elemet, a két hosszabba meg készítsük el a felfogó csavarok fészkeit. A darabok összefogásához 15 mm átmérőjű vastag falú acélcsőből fűrészeljünk le hat darab 100 mm hosszú darabot, s mindegyik élét kerekítsük le. A konzoldarabok bütüinek közepébe fúrjunk 50 mm mély furatokat, üssük beléjük a csöveket, a darabokat pedig a végüktől 40 mm-re fúrjuk át 6 mm-es fúróval. A fémcsöveket egy-egy 6x60-es fémcsap lyukba ütésével biztosítsuk.
Csapként használhatunk 15 mm átmérőjű tömör alumínium rudat, csapszegként pedig 6 mm átmérőjű ötvözött alurúd is megfelel. A kötőgerenda szerepét betöltő stafli két bütüjébe is üssünk fémcső csapot, majd e kettőt is 60 mm hosszú fémcsapok beütésével rögzítsük a gerendába (1). A konzolt ezt követően egy-egy ferdén közéjük illesztett támmal erősítsük meg. A támok élét fűrésszel, vagy felsőmarógéppel kialakított mintázatokkal tehetjük mívesebbé. A támok végei beeresztett fészkekbe illeszkedjenek, s egy-egy 6-os facsavarral is erősítsük meg a vízálló ragasztóval kialakított kötéseket. A két oldalsó konzolt most már összekapcsolhatjuk a két kötőgerendával, pontosabban azok végeibe rögzített fémcső csapokkal. Ezeket a konzolokba fúrt lyukakon átütött fémcsapokkal biztosítsuk (2), a kötésekhez ragasztót is használjunk. 
Következő lépésben a két kötőgerenda közepére erősítsük fel a rövid oszloppal alátámasztott taréjszelement. Az oszlopokat 12 mm-es köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk a helyükre, majd a taréjszelement is erősítsük a helyére (3). A szarufákat páronként, beeresztett fészkeikkel a taréjszelemenre illesztve ragaszszuk a helyükre, s mindegyiket ferdén beütött szegekkel erősítsük meg (4). E célra lehetőleg csavart szárú szegeket használjunk, s ezeket előfúrt lyukakba üssük be. A tetőszék ezzel készen is van (5), következhet a deszkaburkolat felerősítése.
Az előtető befedésére szorosan egymás mellé illesztett deszkákat, vagy hajópadlóból leszabott darabokat esetleg faforgácslapot szegeljünk a szarufákra. A deszkák felszegezését alulról felfelé haladva végezzük el, de úgy, hogy a tetőgerinc vonalába a két utolsó darab él-lap kötésbe kerüljön, és ezeket ragasztva, szegekkel is megerősítve fogassuk egymáshoz. A burkolat oldalsó széleit utólag, vezetékléc segítségével vágjuk le (6). Az egész faszerkezetet ezt követően csiszoljuk simára, itassuk át alaposan fakonzerválóval, majd mázoljuk be időjárásálló festékkel, esetleg speciális falazúrral. A bevonóanyagot alaposan dolgozzuk be az illesztések hézagaiba is, hogy ezzel elejét vegyük a nedvesség okozta károsodásoknak. E célra csak UV-álló bevonóanyagokat használjunk, mert különben a védőbevonat hamar tönkremegy. 
A kellően előkészített előtetőt most már a ház bejárata fölé szerelhetjük. A felfogó csavarok helyeit mérjük pontosan ki, a szükséges lyukakat készítsük el, majd segítőtársaink közreműködésével a horgonycsavarok behajtásával a falra rögzíthetjük alkotásunkat (7). Munkánk azonban még van vele, hiszen hiányzik róla a tetőfedő burkolat. A pala vagy bitumenes zsindely lapokat alulról felfelé haladva, kötésben és lapoltan szegezzük fel, míg a hullámpalát előre kiszabva erősítsük a deszkaburkolatra. A hullámpalánál legyünk óvatosak és lehetőleg úgy szabjuk ki, hogy a szélekre felhajló hullámrészek kerüljenek. Így a lefolyó csapadékvíz nem fog a fal, illetve az oromléc mellé folyni. Bitumenes zsindelyből, vagy kátránypapírból készült fedőréteg esetén a burkolóanyag széleit legalább 5 cm szélességben hajlítsuk fel a falra. Az előtető külső élére erősítsünk fel egy-egy 20x60 mm-es oromlécet, amelyet középen ferdén összevágott végeikkel illesszünk egymáshoz, belső oldalukra pedig hajlítsuk fel a vízhatlan burkolólemez(ek) szélét. Az előtető gerincére vagy a hullámpala hosszában levágott domború darabját, vagy e célra készült gerincidomot, esetleg kátránypapírból leszabott, és középen hosszában félbehajtott 30 cm széles csíkot szegezzük fel. Végezetül az utólag felszegezett oromszegélyeket is kenjük be többször fakonzerválóval, vagy olajfestékkel (8), s ezt követően már az eső nem fogja a bejárati ajtónkat áztatni.
Félkészen is megvásárolható
Nem minden embernek van arra ideje, hogy különböző megoldásokon törje a fejét, szívesebben veszi a félkész termékeket. Nos, a nemrégiben megnyílt BricoStore barkácsáruházban sok egyéb mellett félkész előtetőket is lehet vásárolni. Az előre legyártott elemeket csak össze kell állítanunk, s máris kész a bejárat fölé szerelhető 1,5x0,8 m-es nagyságú fa tetőszék (A). Ha nagyobbra van szükség, az sem gond, mert a 3,1x1 m-es már biztosan megfelel a céljainknak. Ezt egyébként garázsok ajtaja fölé tervezte a gyártó (B). Ezen kívül egységcsomagban háromféle méretben 2,1x1,5; 3x2; 4,5x2,75 m-es alapterületű nyitott fészer kialakítására alkalmas, két-három oszloppal alátámasztott egyszerű tetőszerkezetek (C, D, E) előre gyártott elemei is kaphatók.
A gyalult faelemeket azonban magunknak kell összeszerelni, majd felállítani, s végül a tetőfedés is a felhasználó feladata.
Aki ilyen előre gyártott előtetőt, vagy fészervázat vásárol, annak azt ajánljuk, hogy a szarufákra előbb 10-19 mm vastag, fakonzerváló anyaggal jól átitatott faforgácslapot erősítsen. Erre rakja fel a tetőburkoló anyagot, amely hullámpala, bitumenes zsindely, vagy két rétegben felerősített kátránypapír is lehet. Mivel ezek ún. félnyeregtetős szerkezetek, a csapadékvíz elvezetéséről is célszerű gondoskodnunk. A lecsorgó víz ugyanis könnyen fellazíthatja az oszlopok környékén a talajt, ezáltal a faváz szilárdsága meggyengülhet, a szilárd burkolat szélét pedig alámoshatja. A nyers favázat feltétlenül jól át kell itatni fakonzerválóval, és UV-álló lazúrozásuk is nagyon ajánlott.