Hol a tokmánykulcs?
Ez a sürgető kérdés mindig akkor merül fel, ha a kérdéses eszköz keresésünk ellenére sem kerül elő. Egy megfelelő átmérőjű csigafúró és egy jó erős csavarhúzó viszont pillanatnyilag pótolhatja az átmenetileg eltűnt tokmánykulcsot (1). Az oldást-befogást azonban ajánlatos érzéssel végezni, mert a művelet közben esetleg tönkremehet a csavarhúzó. Kényszerhelyzetben viszont jó szolgálatot tehet ez a cseles megoldás, csak mindig tudni kell, hogy szorításnál a fogkoszorút balra, oldásnál pedig jobbra kell elmozdítanunk, s ajánlatos ilyenkor robusztus csavarhúzót használnunk.
Ha vékony, fogjuk közre!
A vékonyabb lemezeket általában ollóval szokás levágni, ám ilyenkor deformálódik a lemez éle. Fűrészelni meg nagyon nehéz, mert a vékony lemeznek nincs tartása. Éppen ezért, ha fontos az egyenes él, két farostlemez darab közé kell fogni (2), s akkor már könnyen és deformáció nélkül még a 0,5 mm vastag lemezt is lefűrészelhetjük a kívánt méretre. Ám nem árt, ha a leeső darab se rezeg fűrészelés közben, ezért ezt a részt is célszerű egy kis csavaros szorítóval lefogni.
Akasztott ecsetek
Ez a mázolások időszaka, s aki maga lát hozzá, biztos lehet abban, hogy többnapos munka áll előtte. Ha viszont este letesszük az ecsetet, akkor vagy ki kell alaposan mosnunk, amihez sok hígító szükséges vagy vízbe állítva gátoljuk meg a beszáradását (3). A befőttes üvegbe állított ecseteknek a szőre erre úgy reagál, hogy reggelre elhajlik. Ezt megelőzendő az ecset nyelébe csak egy kis lyukat kell fúrnunk, s időleges pihentetésükkor e lyukon átdugott huzalra fűzve állítsuk a vízzel megtöltött üvegbe (4). Az ecset szőre természetesen ne érjen az üveg aljáig, s a víz is csak a festékes részéig érjen, különben kilazul a szőrzet ragasztása.
Lehúzószálak
A festékbe mártott ecsetről mindig le kell húzni a felesleges festéket. Ezt mindenki tudja, ám ez többnyire a doboz, vagy a vödör szélén történik meg. Ennek eredménye, hogy a laposecsetek szélén kevesebb lesz a festék, a közepén meg a kelleténél több marad a szőrszálak között. Ez elkerülhető, csak egy vékony, kiegyenesített huzalt kell a doboz szája fölé középen kifeszíteni, s ecseteinkről máris egyenletesen húzhatjuk le a felesleges festéket. Füles dobozokon ezt könnyen megtehetjük (5), a fül vége tálcán kínálja ezt a lehetőséget, ám a kisebb dobozokra már nehezebb a lehúzószálat felerősíteni. Az ilyenre a felső perem alá huzalból kell gyűrűt erősítenünk, s erre már felerősíthetjük a doboz nyílása fölé fektetett huzal végeit. E célra az 1 mm vastag, pl. egy eres, lecsupaszított elektromos vezeték is megfelel. Felerősítése előtt azonban célszerű meghúzva kiegyenesíteni, hogy a felesleges festéket egyenletesen húzhassuk majd le az ecsetek szőréről.
Szöges talp létrák alá
Laza, vagy felázott talajban a létrák szára könnyen besüpped, s ez többnyire akkor történik meg, amikor mi már a magasban vagyunk. E veszélyes helyzetet elkerülhetjük, ha a létrát egy deszkára állítjuk, amelyre előzőleg egy vastagabb lécet is felszegeztünk. Ez a léc megakadályozza, hogy a létra lábai lecsússzanak a deszkatalpról. A talpat magát pedig két nagy és hosszú szeg beütésével horgonyozhatjuk a talajhoz (6). A szeget azonban a munka elvégzése után húzzuk ki a deszkából, de csak annyira, hogy a hegye tárolás közben se okozhasson sérülést.
Állítható feszítőrúd kinyomó pisztolyból
A képen bemutatott szerszámot (7) jelenleg még csak a határainkon túl lehet beszerezni, ám igen hasznos jószág, s adott esetben egy segítőtársat pótol (8, 9). Az ezermestereknek ugyan csak ritkán van rá szükségük, ám akkor igen jól jönne egy ilyen kisegítő eszköz. Viszont a legtöbb barkácsolónak van kinyomó pisztolya, amely hasonló módon működik, mint a speciálisan alá- és kitámasztási célokra kialakított eszköz. Barkács változata úgy is kialakítható, hogy feláldozunk egy ilyen kinyomó pisztolyt, s levágjuk róla a kartust közrefogó keretrészt, a nyelét pedig egy 40´40 mm-es hosszú léc végére csavarozzuk. Ha pedig sajnáljuk átalakítani a kinyomó pisztolyt, akkor egy kiürült kartust alakítsunk át úgy, hogy kinyomócsőrét és fedőlapját eltávolítva palástja egy vastag műanyagcsövet, vagy stafli darabot megvezethessen a pisztolyba helyezve. A kinyomó nyelét oldhatóan rögzítsük pl. két lemezbilinccsel a támléc végére, így eredeti funkcióját is elláthatja, s kitámasztóként is használhatjuk.
S hogy a magas kitámasztó oszlop tárolása se okozzon gondot, két-három 1,5 m hosszú darabból, lemezbilincsekkel egymáshoz erősítve már kis helyen is elfér. Igaz így bonyolultabb a használata, hiszen a "teleszkópos" oszlop kívánt hosszúságát előbb megközelítően be kell állítanunk, s a csavaros szorítókat rögzítenünk is szükséges, de ez elhanyagolható körülmény.
A kitámasztó oszlop végső hosszát, illetve feszítő hatását a kinyomó pisztoly állítható kinyomó szárának fokozatos előretolásával érhetjük el. Így most már könnyebben, s főként segítség nélkül dolgozhatunk a mennyezeten is.
Csiszolóhenger
Munkadarabok ívelt éleinek simára csiszolása kézzel elég fáradságos művelet. Ezt az ötletes barkácsolók többnyire állványba fogott fúrógéppel, azaz annak a tokmányába szorított csiszolóhengerrel szokták elvégezni. A fahengerekre ragasztott csiszolópapírok azonban hamar elkopnak, cseréjük pedig körülményes. A ragasztás helyett célszerűbb a csavarral felfeszített csiszolóanyag.
Ehhez viszont kissé át kell a hengert alakítani. A többnyire csavarszárra erősített henger palástjába fűrészeljünk 5 mm széles, s legalább 10 mm mély, sugárirányú hornyot. A csiszolóanyagból levágott, a fahenger szélességével azonos méretű csíkot vágjuk olyan hosszúra, hogy a horony mélyére érjen, majd felülről faékkel üssünk közéjük egy hosszú M4-es csavart. A csavarszár beütése közben feszesre húzza a csiszolóanyagot, s ha egy anyával rögzítjük, forgás közben nem fog kilazulni. A kopott csiszolóanyagot pedig az anya oldása után a csavarszár kiütésével gyorsan ki lehet cserélni.
Ilyen csiszolóhengert készíteni sem nehéz (10), csak három-négy 20 mm vastag deszkából kinagyolt korongot kell egy M8-as anyáscsavarral és ragasztóval egymáshoz erősítenünk, majd később e csavartengellyel fúrógépbe fogva egyenes palástúra esztergálni. E hasznos eszköz olyan egyszerűen elkészíthető, hogy nem is érdemes érte pénzt kiadnunk.
Lapcsere csempeburkolaton
A legszakszerűbben felrakott csempeburkolaton is előfordulhatnak hibák. Kilazulhat egy-egy lap, vagy egy felfúrt tartókonzolt helyezünk át máshová, akkor ott éktelenkednek a feleslegessé vált lyukak. Laprepedés is előfordulhat, s ha van tartalék csempénk, akkor az ilyen jellegű hibákat lapcserével eltüntethetjük. Ajánlatos óvatosan dolgozni, mert a hibás lap kivésésekor a szomszédos lapok is megsérülhetnek. Ezt elkerülendő, először a hibás csempét műanyag ragasztószalaggal szegjük körül. Kaparóvassal távolítsuk el a fugázóanyagot a csempe körül. Erre nagyon jó a horgas hegyű, szőnyegvágó késbetét, amelynek hegyével még a keskeny fugák mélyéről is könnyű a megszilárdult maszszát kikaparni. Csavarhúzót erre a célra ne használjunk, mert az ék alakú, ezért kicsorbíthatja az ép lapok szélét. A fugamasszát a ragasztórétegig távolítsuk el a hibás lap körül. Ennek kivésését három-négy lyuk befúrásával könnyíthetjük meg. A vésést középről kiindulva kezdjük meg (11). A vésővel előbb a lyukak közötti részt "aprítsuk" fel, majd amikor már a lap alá nyomhatjuk a véső élét, akkor megpróbálhatjuk óvatosan, nagyobb darabokban lefeszíteni a ragasztórétegről. Ha nem megy, a hibás lap maradékát apránként véssük le a falról. Az sem nagy baj, ha közben a ragasztóréteg is lejön. A szélek felé haladva óvatosabban dolgozzunk.
A kivésett lap helyén a régi ragasztóanyagból is távolítsunk el egy réteget, hogy a frissnek legyen helye, különben az újonnan behelyezett csempelapot nem tudjuk majd szintbe állítani. A ragasztót kenjük a mélyedésbe, majd egyenletesen simítsuk el. Ehhez a művelethez fogazott simítólapot használjunk. A lapot most már a helyére nyomhatjuk (12), léccel szintbe állíthatjuk, beállíthatjuk a hézagot. A szegőszalag eltávolítása után gumilappal a résekbe simíthatjuk a fugamasszát (13). A beillesztett új csempelap egyáltalán nem lesz észrevehető. Hasonló módon javíthatjuk ki a kerámialapos padlók kicsorbult lapjait is.
Műanyag burák javítása
Ha nem tört apró darabokra, az új megvásárlásáig még elláthatja a feladatát, vízálló-, s átlátszó ragasztószalaggal kell a sérült részeket összefogni, kihullás ellen biztosítani (14). Gyorsjavításként kívülről ragasszuk le a berepedt részt. A ragszalagot ilyenkor is csak letisztított felületre nyomjuk fel, mégpedig lehetőleg gyűrődésmentesen, hogy esővíz ne juthasson a lámpatestbe. A ragszalagot ezért jól kifeszítve simítsuk kívülről a burára.
Otthon azután, amint időnk engedi, szereljük le a burát, és darabjait pontosan öszszeillesztve, közben pedig kívülről újabb ragszalag darabokkal rögzítve a repedések, törési vonalak közé ellapított végű huzallal juttassunk híg pillanatragasztót. A ragasztóanyagot fokozatosan adagolva szivárogtassuk a repedésekbe, hogy a ragasztás szilárd és tökéletesen vízzáró legyen. A ragszalagot csak a ragasztó teljes megszilárdulása után távolítsuk el. A megragasztott burát csak akkor érdemes kicserélnünk, ha kisebb darabok hiányoznak belőle, azaz felülete nem teljes, vagy ha autóbontóban olcsón akadunk hibátlan burára, vagy lámpatestre. A jól összeragasztott bura törésvonalai ugyan nem tűnnek el, de ez alig befolyásolja a használhatóságát, szilárdságában pedig megbízhatunk.