Furulyásoknak

A síp méretrajzát itt tekinthetik meg!

1. A furulyakészítés legszükségesebb szerszámai egy jó éles kés vagy bicska, és egy kb. 40 cm hosszú 5-6 mm vastag fémpálca, aminek egyik végére faágból egy rövid fogantyút húzzunk, vagy csavarjuk be ronggyal.

2. A furulya anyaga lehet fa, fém vagy műanyag, de legalkalmasabb a bodzafa. Ez hazánk minden táján megtalálható bokor formájában. Lehetőleg olyan ágat válasszunk ki, melynek hossza a két gyűrű közötti egyenes szakaszon 30 cm, vastagsága pedig 2 cm körüli legyen.

3. A furulya csövének elkészítéséhez először vágjuk le a hosszát úgy, hogy a két gyűrűből is maradjon egy kevés, így nehezebben reped el. Hántoljuk le a fa héját, majd forgató mozdulatokkal először hidegen, azután a pálcát megtüzesítve fúrjuk ki a puha belet, s addig tágítsuk a furatot, amíg a cső belső átmérője 12-14 milliméter lesz. Ajánlatos a pálcát enyhén hullámosra hajtogatni.

4. A szélhasító (a sípél) a furulyakészítés legkényesebb művelete. A cső vastagabb végétől 2 cm-re merőlegesen vágjunk bele a cső falába, majd ettől további 1 cm-ről szembe indulva a bevágásig, metsszünk ki egy ék alakot. Ilyen mozdulattal faragjuk az ék alakot addig, amíg félkör íve éles lesz. Ez a szélhasító sípél. Vigyázzunk, hogy ne vágjunk mélyen a cső falába, mert ha a sípél túlzottan távol van a szélcsatornától, levegősen fog szólni a furulyánk.

5. A befúvónyílás – szélcsatorna a síp fontos alkotórésze. A cső szélhasítóval ellátott végébe egy 2 cm hosszú dugót faragunk, aminek oldalából lejtősen lehasítunk egy részt. A dugót úgy helyezzük a csőbe, hogy a lehasított rész alkotta nyílás keskenyebb vége a sípél felé legyen.

6. A kész sípot ki kell próbálni, mielőtt tovább folytatnánk a munkát. Akkor lesz jó a hangszerünk, ha közepes fúváserővel szép, tömör hangon szól furulyánk alaphangja. A fúvást fokozva előbb az alaphang oktávja, majd a kvint, végül ennek a kvartja szólal meg. Ez azt jelenti, hogy amikor elhelyezzük a hangnyílásokat, két oktávot biztosan lehet játszani majd a furulyánkon.

7. A hangnyílások, lyukak, kimérésének legáltalánosabb gyakorlata szerint a legfelső, hatodik hangképző nyílásnak a cső hosszanti felezőpontján kell lennie. Az első (legalsó) nyílás távolsága a cső végétől pedig annyira legyen, mint amennyi a legfelső lyuk és a szélhasító nyílás közötti távolság egyharmada. A lyukak egymás közötti távolsága nagyjából megegyezik, kivételt képez a második és a harmadik lyuk távolsága, ezeket közelebb kell egymáshoz elhelyezni. Itt lesz a mi-fá félhang.

8. A lyukak sorát a sípél ellentétes oldalára kell készíteni! A lyukak fúrásához tüzesítsük meg a pálca hegyét, majd az 1. lyuk kijelölt helyére nyomjuk, amíg át nem ég a cső fala. Ezt a lyukat addig kell tágítani, amíg a takart, illetve nyitott hangnyílással megfújt hangszer dó-re hangot ad. A többi lyuk fúrásánál is ezt az elvet kövessük mindaddig, amíg furulyánkon tiszta dó-sort kapunk. A harmadik lyuk kisebb méretű mint a többi (mi-fá).

9. A furulyák egymáshoz való hangolása is megoldható egy kb. 4 cm hosszú fém vagy műanyag csővel, aminek belső átmérője valamivel szűkebb mint a furulya csövének külső mérete (ez a hangológyűrű). A furulyát vágjuk el a sípnyílás és a hatodik lyuk felezőpontján, majd az egyik darabra szorosan, a másik darabra lazán húzzuk rá a hangológyűrűt. A laza részre faraghatunk egy vájatot, amibe faggyúval bekent cérnát vagy fonalat csavarjunk, így könnyedén fog csúszni a hangológyűrűben. Ha az összeillesztett furulyát kissé széthúzzuk, a furulya hosszabb lesz, a hangja mélyül. Csak a megközelítően egyforma hosszúságú furulyák hangolhatók egymáshoz.

10. A furulyakészítés befejező része a hangszer díszítése. Régen a pásztorok csodálatos díszítésekkel, faragással látták el használati eszközeiket. Próbáljuk meg mi is díszíteni hangszerünket akár a pásztorfaragásokat utánozva, akár saját ízlésünk szerint. A fafurulyákat ajánlatos paraffinolajjal átitatni, hogy a nyáltól, párától ne dagadjon, repedjen, deformálódjon. Végezetül csak a varázsige kell: szólj síp, szólj!