A konyha nemcsak veszélyes üzem, hanem "szagos" is. Főzés közben ugyanis a gőz mellett különféle - és nem mindig kellemes - illatanyagok is a levegőbe kerülnek. Eltávolításuk ma már nem csak szellőztetéssel, hanem konyhai szag- és páraelszívóval is történhet. Kérdés azonban, hogy milyen hatásfokkal? Erre csak a gyakorlati használat adhat választ.A szívóteljesítmény meghatározó
Egy biztos, a főzőhelyiség pára- és szagmentesítését nagyrészt intenzív légcserével lehet megoldani. Ez különösen igaz az ablak nélküli főzőhelyiségekben, ahol nincs lehetőség ún. szabadáramlású levegőcserére, magyarán szólva ablaknyitásos szellőztetésre. Ez azonban - még ahol ez lehetséges is -, nem elég hatékony, télen meg nem is ideális. Sokkal hatékonyabbak a főzőhelyiségbe szerelt páraelszívók, mivel a ventillátoruk óránként akár 350 m3 elhasználódott levegőt is képes eltávolítani.
Ez pedig annyit jelent, hogy segítségével egy kisebb konyha levegője - ami kb. 30-50 m3 - elvileg alig 1/4 óra alatt teljesen kicserélhető. Feltéve, ha az elszennyeződött levegőt van hová kiengedni, és friss levegővel való pótlása is megfelelő. A kivezetett üzemű páraelszívók ugyanis a kiszívott levegőt a zsírszűrőn és csőrendszeren keresztül áramoltatva a szabadba, kéménybe, vagy szellőzőaknába továbbítják. Ám csak akkor működnek hatékonyan, ha a kiszívott levegő pótlása is biztosított! A páraelszívókat eleve ilyen kivezetett üzemmódra tervezik.
Ha viszont a levegő szabadba juttatása nem oldható meg, akkor a páraelszívó keringetéses üzemmódban is használható. Így azonban a légkapacitása kb. a 2/3-ára csökken. A levegő ebben az esetben a zsírszűrőn kívül még aktív szén filteren is átáramlik, ami nagyrészt megtisztítja a szagoktól gőzöktől, majd ezt követően vissza kerül a konyha levegőjébe, tehát a helyiség levegőjét átszűrve keringeti. A szagmentesítést az ilyen üzemmódban a szénszűrő biztosítja, intenzitását pedig felületnöveléssel szokás fokozni. E szűrők azonban idővel fokozatosan telítődnek és periodikusan cserére szorulnak.
Nem árt azt is tudni, hogy a szellőztetett helyiség a szabadba vezetett páraelszívó hatására depressziós, vagy közel kiegyenlített lesz, keringetéses üzem mellett pedig - maximális teljesítménynél - a felfokozott légforgatás miatt enyhén túlnyomásossá válhat, aminek a következményeként a kellemetlen szagok átterjedhetnek a környező helyiségekbe is.
A hatékony konyhai légszűrés egyik fontos feltétele tehát, hogy a készülék légszállítási teljesítménye igazodjon a helyiség méretéhez, és lehetőleg légkivezetéses üzemű legyen. Ha ún. amerikai konyháról van szó, akkor a készülék légszállítását az egybe nyitott helyiségek légterének összértékével kell számba venni. Az ideális elszívási kapacitást a helyiség köbtartalmának 12-szeres szorzata alapján lehet meghatározni. Ha csak keringetéses rendszer valósítható meg, akkor az ebből adódó légcsere 1/3-os veszteségével is ajánlatos számolni. A választott készülék teljesítménye legyen inkább nagyobb, mint kisebb, mert akkor ritkábban kell a páraelszívót maximális fokozaton használni.
A szűrők és a terelőernyők
A hatékonyság tekintetében a szűrőfelületek nagysága főként olyan szempontból fontos, hogy lehetőleg az összes főzőzónában keletkező gőzt intenzíven tudja elszívni. Ezt a tűzhely szélességéhez igazodó típus kiválasztásával lehet biztosítani. Mivel a tűzhelyek általában 50 és 60 cm szélesek, a páraelszívók e méretekhez igazodjanak, ill. lehetőleg a szélesebbet célszerű választani. A kürtős, illetve álkürtős típusoknál a gőzfelfogó ernyő 90-100 cm-re növelésével lehet javítani az ilyen elszívók hatékonyságát, és az ernyő fokozatmentes süllyeszthetősége sem ritka megoldás. Az igényesebb elszívókon a keletkező gőzt a peremeken létrehozott légáramlat vezeti az elszívó felületre. Ezt a Coanda effektussal érik el, amely a készülék peremén egy le és egyben hátrafelé fúvó légárammal tereli hátrafelé a gőzt. Az egyszerűbb megoldásoknál azonban többnyire csak kihajtható előlap vagy kihúzható szűrőrész szolgálja a jobb légterelést.
A szűrők minősége és száma is befolyásolhatja az elszívók hatékony működését, hiszen ezek bizonyos mértékig akadályozzák a kiszívott levegő áramlását. Elszennyeződésükkel arányosan csökkentik a rajtuk átáramló levegő mennyiségét, és ez által a készülék teljesítménye is fokozatosan csökken. Elsődlegesen a zsírfogó szennyeződik el. Ha ez fémrács modul vagy akril paplan, akkor mosható, a papírból készülteket viszont gyakorta cserélni kell.
A szagokat ugyan a különféle kivitelű aktívszenes betétek kötik meg, visszafogó hatásuk azonban állandó. Az aktív szén szűrők nem tartozékai a készülékeknek, viszont keringetéses rendszerű páraelszívókban elengedhetetlenül szükségesek, és külön tartozékként kell megrendelni. Mivel ezek nyelik el a kellemetlen főzési szagokat, 3-6 hónap, ritkán 1 év alatt telítődnek. Ezzel csak szagsemlegesítő hatásuk szűnik meg, a levegőáramlás szempontjából azonban nem okoznak az eredetinél jelentősebb áramlási akadályt.
Motor és zaj
Sajnos egyik páraelszívó sem zajtalan. A zajt egyik okozója a ventillátort működtető motor, a másik az áramló levegő surrogása. Az is az igazsághoz tartozik, hogy mivel minden motor legalább 3 fokozatban működik, a zajuk ennek megfelelően az elszívott levegő áramlásának sebességével fokozódik. Ez az érték általában 40-70 dB között és típusonként változó. A magasabb igényeket kielégítő gyártmányoknál ezt két motor alkalmazásával csökkentik, és ezért ezek a típusok csendesebbek is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy amelyik elszívó intenzív üzemre is alkalmas, ez az üzemmód fokozottabb zúgást is okoz. A zaj értéket azonban nem minden készüléken adják meg, így ez mindig csak otthon a felszerelését követően a beszerzési helynél csendesebb környezetben derül csak ki.
Az igazán csendes páraelszívóknál a motort nem a készülékben, hanem a kivezető cső végén helyezik el, így csak a kiszívott levegő által keltett zaj hallható. A kereskedelemben beszerezhető páraelszívók többsége ilyen kialakításra nem alkalmas. Mivel azonban a készülékek intenzív és folyamatos zaja főzés közben elég megterhelő, célszerű olyan készüléket választani, amely alacsony fokozaton is jelentős légszállításra alkalmas, és a zajszintje alacsony.
Beépítési módok
A páraelszívó kiválasztását nem csak a különféle műszaki paraméterek, hanem a beépítés módja is befolyásolja. Ezt mindenkor a helyi adottságok és egyedi szempontok is jelentősen befolyásolják.
A szekrénybe építhető készülék általában a bútor felső elemsorába illesztett elszívó szekrénybe kerül beépítésre. Az elszívóból ilyenkor csak egy vékony csík látszik, ernyője pedig kihúzható. Beszerezhető olyan változat is, amelynek az előlapja kihajtható, sőt két elem közé is építhető. Nem szükséges hozzá külön szekrény, a felette levő tér más, tárolási célra hasznosítható, ám a kivezető cső keresztül halad a szekrényen. A szekrény alá építhető változatoknál pedig csak annyi a megkötés, hogy a kivezető cső számára ennél is a szekrény belsejében kell helyet biztosítani.
A kürtőbe szerelhető típusok előre elkészített és a levegő elvezetését is szolgáló kürtőbe alulról szerelhetők be, és a burkolat teljesen takarja az elszívót. A konyha feltűnő és nagyon dekoratív darabja lehet a különállóan felszerelt különféle terelőernyőkkel felszerelt páraelszívó. Ezek a főzőhelyet vannak hivatott hangsúlyozni és kimondottan dizájn elemként is funkcionálnak. Számos kényelmi funkciót is biztosító, minőségi elszívók, és keringetéses üzemmódban is használhatók.
Kényelmi szolgáltatások
A hagyományos páraelszívók egyszerű működésűek, többnyire háromfokozatúak, és mindegyik a tűzhely megvilágítását is megoldja. Az igényesebb páraelszívó típusok egyéb kényelmi funkciókkal is rendelkeznek. Ilyen pl. a zsírfogó telítettségét jelző LED, vagy az elszívó teljesítményének fokozatmentes szabályozása, illetve a rövid ideig működő intenzív elszívó fokozat. A teljes átszellőzést szolgálja még az utánfutó automatika, amely a kikapcsolást követően még néhány percig működteti a ventillátort, hogy a szagokat teljesen eltávolítsa a helyiségből. Az intervallum szellőztetésre is módot ad néhány igényesebb elszívó, amely óránként 5 percre automatikusan bekapcsolja a kiválasztott teljesítményfokozatra beállított motort, és ezáltal biztosítja a konyha levegőjének állandó frissen tartását.
Tisztítás
Bármilyen páraelszívót is választunk, az csak rendszeres, igaz nem túl gyakori általános tisztítást igényel. Ez nemcsak a különféle szűrők cseréjét, vagy kimosását jelenti. Ilyenkor érdemes az egész készüléket alaposan letakarítani a zsíros lerakódásoktól, mert az idült, ragadós szennyréteget később már nehezebb eltávolítani. Ezt zsíroldós vízzel, minden hozzáférhető felületen a fellazítást követően végezzük el, és a felületeket töröljük szárazra is. A mosható szűrőkön kívül a fészküket is teljesen tisztítsuk meg, majd töröljünk mindent szárazra. Ezt legalább negyed-, félévente egyszer végezzük el. A kivezető csöveket is szabadítsuk meg a piszkos lerakódásoktól, mert az elszennyeződött csövekben kórokozók telepedhetnek meg. Kifogástalan működést csak így várhatunk tőlük.