Kerti növények öntözése

Öntözni általában akkor kell, amikor elfogyott az ún. könnyen felvehető víz a talajból. Ez az összesen felvehető víznek kb. a fele. A talaj vízkészlete, vagyis, hogy mennyi víz van a talajban, az nagyjából megbecsülhető. A talajok főbb típusainak jellemzőit és viselkedését a különböző nedvességi tartalom esetén, továbbá a könnyen felvehető víz elfogyásakor kívánatos öntözővíz mennyiségét táblázatba foglaltuk (1. tábl.).
Az öntözővíz-szükséglet meghatározásához tudnunk kell, hogy 1 mm víz egy négyzetméteren 1 litert jelent, és rendszeres öntözés esetén kb. 1 cm-es talajréteg átnedvesedéséhez nagyjából éppen 1 mm víz szükséges.
Az öntözővíz egy-egy alkalommal legfeljebb annyi lehet, hogy az a talajban lefelé szivárogva, még a mélyen gyökerező fáknál se menjen 60-80 cm alá. Az összetömített vagy erre hajlamos talaj esetében különösen gyakori, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Ekkor le kell állni az öntözéssel. Csak azt követően folytatható az öntözés, amikor a víz már beszivárgott a talajba. Még jobb, ha öntözés előtt a tömődött vagy korábban összeiszapolódott talajt föllazítjuk, s apróbb vízcseppekkel, finomabb porlasztással, ill. lassúbb vízadagolással öntözünk.
A lágyszárú kerti növények gyökérzetének zöme a felső 20-30 cm-es talajrétegben helyezkedik el. Így az alkalmankénti öntözővíz igényük legalább 20-30 mm, ill. 20-30 liter négyzetméterenként. Ez egyharmaddal több is lehet, az elfolyásos veszteségek miatt. Nyári szárazság idején és csapadék hiányában hozzávetőleg kéthetenként szükséges az ilyen öntözés megismétlése. Átlagos időjárású nyarakon összesen 6-8 ilyen öntözéssel számolhatunk.
A mélyebb gyökérzetű fás növények ritkábban, de 50-80 mm-es, ill. 100 liter/m2 mennyiségű vízadagokkal történő öntözése a célszerű. Ez érvényes a fenyőkre és más örökzöldekre is.
Az öntözés időpontjának a megválasztása is igen fontos. Derült időjárás esetén a déli meleg órákban, napsütésben, 25 °C-fok léghőmérséklet esetén legalábbis a nagy és puha levelű növényeket nem tanácsos felülről öntözni, csak azokat, amelyek árnyékban vannak. Ez vonatkozik a kerti gyepre is. A késő délutáni, még inkább az esti öntözés azért célszerűbb, mert a hideg öntözővíz már lehűlő növényeket ér, s reggelre be is szívódhat a talajba, így viszonylag kevés a párolgási veszteség. A palánták és a gombafertőzésre érzékeny rózsa, valamint egyéb hasonló érzékeny növények kivételével, legjobb az éjszakai öntözés, feltéve, hogy ellenőrizhető vagy automatizálható. Ugyanakkor még a víznyomás is kedvezőbb a nappalinál, valamint ritkább az öntözési tilalom. Könnyű szélben, amikor a falevelek alig mozognak, a szél miatti szórásegyenetlenség a víznyomás növelésével többé-kevésbé ellensúlyozható. A fagallyak állandó mozgásával is járó erős szélben azonban az öntözést abba kell hagyni.
Az idényenkénti összes öntözési idő csak adott helyre, növényzetre határozható meg kellő pontossággal (2. táblázat). Az biztos, hogy a gyep, valamint más növényzet frissítő öntözésén kívül alkalmanként 25 mm-nél, azaz 25 l/m2-nél kevesebb vizet nem érdemes kiöntözni. Ezért egy 200 négyszögöles, azaz 720 m2-es kert egyszeri megöntözése legalább 12 órát vesz igénybe, a szokásos félcolos vízvezetéki csővel.
A korszerű szivárogtató vízkibocsátás, ill. a csepegtető öntözés a víztakarékosság mellett a leginkább időtakarékos is. Ez pedig automatizálva bizonyult a leghatékonyabbnak kiskertben is.