Csíkos csokrosinda

2008-08-07 23:24:58 | Módosítva: 2008-08-08 00:17:55

Az indás, vagy inkább csüngő, esetenként üstökösnek vagy zöldikének is nevezett csokrosinda, tudományos nevén Chlorophytum comosum. Eredendően zöld lombszínére utal a görög szavakból képzett nemzetségneve, úgy mint a khloros = zöld, a phiton = növény. Az igazán kedvelt fajtája azonban már csíkos, és ezért "tarkalevelű", helyesebben azonban csíkos csokrosinda névvel szokás illetni, a hozzáértő növényismerők által, vagyis cv. Variegatum.

Ez a változata a legdíszesebb nagyon élénk színhatású lombozatával. Sásszerű, keskeny és hosszú, kecses ívben meghajló, tőben csokrosan álló, világoszöld színű leveleit széles hosszanti hófehér vagy sárga sávok tarkítják és ezek is fényesek. Napjainkra ez lényegében ki is szorította az egyéb csokrosindákat az otthoni növénytartásból. Csíkos levélcsokra terebélyesedhet, sarjadzással sokasodva meg. A levélcsokorból előtörő hosszú virágszárain - apró, nem is igazán mutatós fehér virágainak elnyílása után - kis inda-sarjak jelennek meg. Ahogy ezek megnagyobbodnak, fejlődnek a következők. Párásabb környezetben még gyökeret is ereszthetnek a levegőben. Felszaporodva akár az egész cserepet eltakarhatják, körös-körül.
Igényei annyira szerények, hogy szinte bárhol tarthatók. Bár kedveli a világost, meleget, éppen a nagyfokú igénytelenségének köszönhetően tartható fényszegényebb helyen és hűvösben is, csak ekkor kevesebb vizet kíván, mint jól fűtött és akár erősen napsütötte szobában. Nyárra még szabadba is kikerülhet, a kinti körülményekhez való fokozatos hozzászoktatás után.
Sokáig nevelhető cserépben, de vízkultúrás edény-párban, homokos-rostos tőzegbe beültetve, és tápoldatba állítva is hosszú ideig megmarad, a tápoldat rendszeres pótlása mellett. Akár csapvízben is sokáig megél, úgyhogy vázában vagy érdekes alakú üvegedényben neveljük. Kerülhet fali vagy éppen térleválasztón elhelyezett kosárba és mennyezetről aláfüggő tartóba is, hogy a kifejlődő szárai, a rajtuk képződő számtalan sarjnövény súlyától így különösen szépen lecsünghessenek, ámpolna módjára. Különféle virágállványon elhelyezve, más növények társaságában, vagy összeültetésekben is jól mutat, legalábbis addig, amíg túlságosan el nem terebélyesedik. Azzal viszont számolni kell, hogy először még nem mindig hoz sarjakat, csak szép tőleveleket.
Az átültetés, az erre már rászoruló idősebb példány esetében, a legkedvezőbb tavasszal, de a nyári időszak végéig erre bármikor sor kerülhet. Tápdús föld, illetve földkeverék megfelelő számára, amilyen a Florasca B típusföld is. Amíg fiatal, földje tőzeggel lazítható, egytized arányban adagolva, később viszont inkább ugyanilyen arányban agyag bekeverés kedvező. A tarkaság megőrzése érdekében, tartózkodni kell a túlságosan tápdús és kiváltképpen a nitrogénben nagyon gazdag föld vagy keverék alkalmazásától.
Ártalom, ami a levelek tarkaságának csökkenését, zöldülését jelenti legtöbbször, főképpen a fényhiánytól eredhet. Kevés fényben és túl meleg helyen nagyon megnyúlik, levelei is pusztulásnak indulnak. A levélcsúcsok barnulása pedig a túl kevés, még gyakrabban a túl sok víztől adódik, és az utóbbi esetben gyökérrothadás is bekövetkezhet. Fejlődési zavar következik be, ha feléli földje tápanyagtartalmát, ami azonban elkerülhető, ha időben átültetjük, amikor a húsos, porcos, fehéres színű gyökerei láthatóvá vállnak a tartóedénye pereménél.
Táplálása márciustól szeptemberig kéthetenkénti tápoldatozással a legmegfelelőbb. Tápdús föld, még inkább földszerűvé érett trágya elterítése is segítheti korosabb állapotában a jobb tápanyagellátást, mert ebből az öntözővíz moshatja a gyökerekhez a tápanyagokat.
Szaporítása is egyszerű. Az elterebélyesedését követő átültetésekor több részre szétszedhető. Még egyszerűbb azonban, ha a virág szárán fejlődött és rendszerint már gyökeres sarjnövénykéiből kerül leválasztásra egy vagy akár több is, a szaporításhoz. Ezek lehetőleg mindjárt kettesével vagy hármasával, közvetlenül beültethetők jó minőségű földbe, ekkor még legfeljebb közepes méretű, kb. 8 cm átmérőjű cserépbe. Utána árnyas és nem huzatos helyre téve, valamint a túlzott párolgás ellen legalább pár napig fóliatasakkal vagy befőttesüveggel lefedve legjobb tartani a jó begyökeresedésig, amit az újabb levelek fejlődésnek indulása jelez. Többnyire elegendő csak egy év múlva átültetni nagyobb cserépbe. Az osztással kapott tőrész is ugyanilyen kezelést kíván a továbbneveléshez. A szaporítás ilyen módon annyira biztonságos, hogy ezzel bárki nyugodtan megpróbálkozhat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: csokrosinda

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2571/Csikos_csokrosinda