Deszkából rakott terasz

Tulajdonosai szívesen élveznék ugyan az előnyeit, ám ódzkodnak a vele járó, kőművesmunkát igénylő felfordulástól, költségtől, s egyéb kellemetlenségtől. Ha van terasz kialakítására megfelelő hely a ház körül, betonozás nélkül is kialakítható egy kellemes kis szabadtéri pihenőhely, amely természetes anyagból, gyalult fenyődeszkából állítható össze, és a terasz jellegű burkolatot akár saját kezűleg is elkészíthetjük. A mikéntjére pedig az alábbi leírásunk és képeink adnak segítséget.
A deszka burkolatú teraszhoz természetesen jó minőségű, 24-30 mm vastag, 70-150 mm széles deszkák és 30-40x70-100 mm-es párnafák szükségesek. A faanyagok védelmét alapozó és felületi védőbevonatokkal biztosíthatjuk. Az alapozószert különösen a bütük felőli áztatással, vödörbe állított, vagy fóliavályúban történő árasztással biztosíthatjuk leginkább. Legjobb természetesen a telítéssel konzervált faanyag, ám ez bizony elég drága. Ha viszont nem hanyagoljuk el a faanyagok rendszeres kezelését, akkor az előbbi a védelem is kielégítő lehet. Kötőelemként azonban csak korrózióálló facsavarokat használjunk, mert különben rozsdásodásuk károsan hat a faanyagra.
A faanyag védelmében a párnafákat betonkövekre kell rakni, hogy közvetlenül ne érintkezzenek a talajjal. A párnafák elmozdulását 30x30 mm-es szögalumínium cövekekkel akadályozhatjuk meg (1). Akinek módjában áll, használhat a burkolat kialakításához rövid deszkadarabokat is, de akkor ügyelni kell arra, hogy végeik mindig a párnafák középvonaláig érjenek. E rövid deszkákat táblásítani is lehet (2), a táblaméretek meghatározásához pedig a terasz pontos felülnézeti rajza is szükséges, amelyet már ennek a lehetőségnek a figyelembevételével célszerű elkészíteni. Ilyen előregyártott fa járólapokat egyébként készen is árusítanak a barkácsáruházakban.

Az ilyen jellegű burkolatot mindenképpen meg kell tervezni, különösen, ha az épület mellett hosszan elnyúló járdával is szeretnénk kiegészíteni. A párnafák helyét, egymástól mért távolságát a deszkák hossza alapján határozzuk meg. A párnafák egymástól kb. 50 cm-re legyenek, de vastagabb deszkák esetén se kerüljenek egymástól 70 cm-nél távolabb. Ha a tervvel elkészültünk, s ennek alapján a szükséges mennyiségű faanyagot, vastag beton járólapot, vagy burkolókövet is beszereztük, máris munkához láthatunk.
Első dolgunk a terasz kitűzése legyen. Ezt, színes zsineget és kis farudakat használva végezzük el (3). Bázis felületként, azaz kiindulási pontként, a ház falát vegyük alapul. Ha a fal tövében virágágyás van, és nem kívánjuk megtartani, akkor a növényeket telepítsük át a kert más részébe, az ágyás földjét pedig egyengessük el (4). A gyepet nem kell kiirtanunk, csak azokon a helyeken tisztítsuk meg a talajt, ahová betontömbök kerülnek. A betontömböket úgy helyezzük el, hogy egymástól 50 cm-re, egy vonalba kerüljenek (5). A betonalátéteket hosszában és keresztben is vízmértékkel állítsuk egy szintbe (6). Amelyik szint alatti, az alá tegyünk ledöngölt földet, s betonkövet kalapáccsal megütve állítsuk a kívánt magasságba (7). A magasabban levők alól pedig távolítsuk el a felesleges földet. Ha nincs nagy fesztávú vízmértékünk, egyenes élű lécre erősítve a rövid tokozású vízmértéket is használhatjuk a tömbök szintezéséhez.
A betontömbökre most már lerakhatjuk a párnafákat. Ezek nagyobb felületű deszkaburkolat esetében nem mozdulhatnak el, ám ha csak kisebb teraszt készítünk, akkor nem árt néhány alumínium szögidomból kialakított fémcöveket a földbe ütni, majd ezeket közvetlenül csavarozzuk a párnafák éléhez (1).
Az első burkolódeszkákat a fal mellé helyezve rakjuk le. A fal és a deszka között legalább 5 mm széles hézagot hagyjunk, amelyet kis faékek behelyezésével biztosítsunk. A deszkaszálat legalább két-két facsavarral fogassunk hozzá a párnafákhoz. Mivel sok facsavart kell behajtanunk, e művelethez most nagyon előnyös, ha akkus csavarbehajtót használunk (8). Az első sor deszkát felcsavarozva, az utolsó - a ház sarkán túlnyúló - részen, az oldalfalhoz igazodva jelöljük be a vágás vonalát (9), majd kézi fűrésszel szabjuk le a felesleges anyagot. Ha viszont a burkolat a beugró épületrésztől függetlenül folytonosan folytatódik, akkor a párnafa középvonalában kell méretre vágnunk a deszka végét, majd ezt követően már le is csavarozhatjuk (10). Ha több ilyen toldásra kényszerülünk, akkor a deszkákat hajózva, azaz egy párnafa közzel eltolva szabjuk és csavarozzuk le (11). Így elkerülhetjük, hogy a toldások egy vonalba essenek (12), és a burkolat felülete ezáltal szilárdabb lesz. A deszkákat pedig ne szorosan egymás mellé, hanem min. 5 mm-es hézagokat hagyva, kiékelve rakjuk le.

A ház beugró részeit érdemes ellentétes irányban megtoldanunk, mert ezzel a terasz felületét növelhetjük, ám alakját illetően nem szükséges a merőleges sarkokhoz ragaszkodnunk, sőt előnyösebb, ha tompaszögű sarkok határolják a deszkaterasz szélét. Ilyen esetekben a párnafák végéhez hosszanti fahevedereket kell alkalmaznunk (13), majd ezek fölé helyezett burkolódeszkákkal erősítsük meg a burkolat szélét. A többi deszkát viszont a fallal párhuzamosan rakjuk le, ferde végüket pedig a széldeszka éléhez igazodva jelöljük be (14). Azt se felejtsük el, hogy minden deszkát két-két facsavarral kell a párnafákhoz erősítenünk. Ezt úgy könnyíthetjük meg, hogy deszkák felületén bejelöljük a párnafák középvonalát. Amint a terasz kiugró részének burkolatával elkészültünk, az épület beugró részének még befedetlen burkolatát rakjuk le, egymást követő sorokban. Ha anyagtakarékossági okokból a leeső hosszabb hulladékdarabokat is felhasználva, azokat eltolt illesztésekkel hajózva rakjuk fel, akkor arra érdemes ügyelnünk, hogy a toldások mindig egy vonalba kerüljenek. Így egységesebb lesz a faburkolat összhatása. A felesleges részt tehát mindig a többi toldáshoz igazodva jelöljük át az éppen lefektetett deszkára (15). A kész burkolatot, ezt követően, nem árt a külső élükre felcsavarozott 20x80 mm-es, egyik felén ferdére gyalult keretdeszkával körbe szegni, hogy művünk befejezetté váljon, és eltakarja a párnafák végét. Ez a szegély egyben a szélső deszka szilárdságát is növeli, tehát nem csak esztétikai okok miatt célszerű a felcsavarozása.
A terasz ezzel készen is van, már csak a nagyon alapos felületvédelméről kell gondoskodnunk. A deszkákat előbb favédő alapozóval, majd fedő lazúrt használva itassuk jól be, és akkor biztosak lehetünk, hogy egy jó ideig nem kell tartanunk állagromlásától, de ezt minden évben érdemes tavasszal megismételnünk. Ily módon természetesen nemcsak teraszburkolatot, hanem a kert bármely részén kialakíthatunk dobogós pihenőtereket. Az esetlegesen leeső deszkahulladékokból pedig akár kisebb virágládákat is összeállíthatunk.