A glettelés fogásai

Természetesen ettől még senki nem lesz profi glettelő mester, de az előadódó falhibákat vélhetően magabiztosabban tudják majd eltüntetni. Az eredmény pedig semmivel sem lesz rosszabb, mint ahogyan azt néhány szobafestő elvégezné. Tisztelet a kivételnek! Először is azt kell megvizsgálni, hogy milyen jellegű falhibákat kell kijavítanunk. Ha csapán néhány repedést, lyukat kell eltüntetni, ezekkel könnyen elbánhatunk, csupán kevés felületkiegyenlítő gipszre és spatulyára lesz szükségünk. Ha viszont a fal jelentősebb egyenetlenségeit is ki szeretnénk javítani, akkor már fogósabb a feladat. E munkához ugyanis már speciális szerszámok is szükségesek.
A massza felhordásához glettelővas, nagyobb felületekhez alumínium "h" léc vagy fogantyús vakolatfelhordó-lap, esetleg saroksimító kanál és mindenképpen egy nagyobb szivacsos simítólap szükséges. A jelentősebb mennyiségű glettanyag bekeveréséhez pedig egy nagyobb vödör is kell majd.
Már vakolt falaknál általában nagyszilárdságú glettelő-, vagy univerzális felületkiegyenlítő gipszet ajánlatos használni. Nyers tégla-, beton-, pórusbeton falakra viszont burkolatként glettelhető gipszes vakolat a megfelelő, aminek a felhordását azonban mindenképpen szakemberre ajánlatos bízni.
Az pedig, hogy mennyi glettanyag szükséges a munkához, mindig a javítandó felületek nagyságához igazodva és természetesen némi ráhagyással kell meghatározni. Ez általában m2-enként 1 kg-nyi anyagot jelent 1 mm besimítási vastagság esetén. A szükséges anyag meghatározásához egész falfelületek besimításakor ennek a teljes felületét és a felületi hibák hozzávetőleges mélyégét kell figyelembe venni.

A glettanyag bekeverése

Ez viszonylag egyszerű feladat. A bekeveréshez szükséges víz mindig csak annyi legyen, hogy a beleszórt glettpor teteje kiálljon a vízből. Ezt követően 3-5 percig hagyjuk ázni az anyagot, majd a keveréket kézzel vagy nagyobb mennyiség esetén gépbefogott keverőszárral keverjük teljesen simára. A glett állaga akkor megfelelő, ha a lefordított szerszámról nem pottyan le. Általánosnak mondható szabály, hogy szükség esetén a keveréket por hozzáadásával sűríthetjük, de a túl sűrűre sikerült keveréket víz hozzáadásával már nem hígíthatjuk. A bekevert anyagot általában 60 perc alatt be kell dolgozni, mert utána már kezd szilárdulni, ami gátolja a vele való munkát. A bekevert glettmassza mennyiségét tehát erre is ügyelve határozzuk meg, mert a fel nem használt anyag kárba vész.

Repedések, lyukak eltüntetése

A falak repedéseinek környékéről előbb a málló részeket célszerű teljesen eltávolítani, a réseket pedig ajánlatos kitágítani, mélyíteni, hogy könnyebben tudjuk glettanyaggal teljesen kitölteni. A réseket előbb nedvesítsük be, majd a glettmasszát spatulyával alaposan nyomkodjuk a mélyedésekbe, és rátöltéssel simítsuk a fal síkjába. Ha a repedések túl mélyek, ajánlatos a gipszbe üvegszálas hézagerősítő szalagot simítani, amely megakadályozza később a repedések újbóli kialakulását. A sekélyebb repedéseknél ez szükségtelen. A hézagerősítő szalagot glettel besimítva tüntessük el. Ezt mindig az alig meghúzott rétegre glettvassal vékonyan, két oldalról ráhúzott anyaggal, majd azt elsimítva végezzük el. A csiszolást elkerülhetjük, ha a már meghúzott és síkba dolgozott felületrészeket nedves szivaccsal áttöröljük, majd kis idő múlva simítólappal átsimítjuk. Így tökéletesen sima felületet kapunk

A kisebb, nagyobb lyukakat is hasonló módon töltsük fel glettanyaggal. Az esetleges mélyedést az anyag meghúzását követően feltöltve terítsük síkba, nedvesítés után pedig simítsuk teljesen el. Nagyobb lyukaknál, vagy hézagoknál a már résbe simított glettbe "töltőanyagként" szilárd törmelékanyagot vagy esetleg hézagerősítő szalagot is nyomkodhatunk, amely csökkenti a glett zsugorodását, és a besimításhoz kevesebb anyagra lesz szükségünk. A falak kitöredezett, csorbult sarkainak javításakor előbb az egyik oldal, majd a szomszédos felület besimítása közben pótoljuk a sarok élének hiányzó részeit. Ha szükségét látjuk, érdemes e részeket hézagerősítő szalaggal, vagy más élvédő idommal is megerősíteni, amit simító gletteléssel teljesen láthatatlanná és ellenállóvá lehet tenni.

Falak felületi elsimítása

A régi festékrétegek felváló rétegeit mindenképpen el kell távolítani a falakról, különben a friss festéket felhordó henger a laza réteget foltokban leszedi a falról. Ezeket a bevonathibákat már az előmosás alkalmával észlelni lehet, és spatulyával könnyen el is távolíthatók. Nagyon elhanyagolt, régi festésű falaknál pedig szinte kötelező, hogy ezt a bevonatot teljesen eltávolítsuk. Ilyen esetekben pedig nem lehet elkerülni a falak teljes átglettelését, felületének besimítását.
Ha csupán nagyobb foltok kijavításáról, mélyebb részek síkba hozásáról van szó, akkor a javítandó rész előnedvesítését és szikkadását követően előbb egy nagyobb glettvas szélére spatulyával rakjunk fel bőségesen glettanyagot, majd a szélek felé húzva a mélyedést töltsük fel. A glettvasat 20-30 fok alatt tartva mindig a nedvestől a száraz felületek felé húzzuk, majd keresztben is végezzük ezt el. A felesleges anyagot húzzuk le a glettvasról, majd a javított részről is. Hagyjuk kissé meghúzni az anyagot, ezt követően pedig az elegyengetett felületet szivaccsal nedvesítsük be, és végül a simítóvassal húzzuk teljesen simára. A közben lehúzott anyagot spatulyával távolítsuk el a vasról. Sarkokban simítólapáttal dolgozzunk.

A fal teljes átglettelése

Ez elég fáradságos és már nagyobb gyakorlatot igénylő munka. Ilyenkor az egész felületet előbb alapgletteléssel hozzuk teljesen síkba. Mindig alulról felfelé és egy irányba haladva dolgozzunk. Csak akkora felületet húzzunk át glettanyaggal, amennyi a bedolgozhatósági idő alatt lehetséges. Ez általában 1 óra. A felesleges anyagot mindig egy hosszú "h" lécel egyengessük el hosszában és kereszt irányban is. Amint a felszín már meghúzott, nedves szivaccsal áttörölve, simítólappal áthúzva végezzük el a simítást, és közben a felesleges anyagot is lehúzhatjuk a felületről. Ha igényes munkát akarunk végezni, az eredményt surlófényben, de még jobb, ha egyenes léc éle mentén ellenőrizzük kereszt és átlós irányban is. Ha szükséges néhol másodolásként az esetleges jelentősebb mélyedéseket is szüntessük meg ráhúzott és elsimított glettréteggel. Ahol pedig túl sok az anyag, ott csiszolólappal dolgozzuk le a felesleget. Az ilyen alapos munkára vélhetően kevesen vállalkoznak, ezt is inkább festő szakemberre bízzák. Ám hogy később ne legyenek minőségi kifogások a mester munkájával szemben, előre rögzítsük, hogy milyen glettelést is várunk el tőle. Ugyanis ennek is különféle fokozatai vannak.

Az alapglettelés csak a mélyedések, lyukak és fugák kitöltésére vonatkozik. Kiálló glettanyag nem, de szerszám okozta sorják, barázdák megengedettek. Az alapglettelés önmagában nem alkalmas végleges felületképzésre. A normál glettelésnek fokozatmentes átmeneteket kell biztosítania a javított felületek között, és teljes kiegyenlítéssel sima falat ad. Ilyen esetekben a másodolás és a csiszolás is a felület fokozatmentes simaságát eredményezi.
A csiszoláskor keletkező finom por ellen intenzív porelszívással célszerű védekezni, ezt meg minden javításnál érdemes azonnal megejteni. Az ilyen sima falfelületek közepesen strukturált tapétákhoz, matt felületekhez és hidegburkoláshoz megfelelőek, ám a surlófény hatására megjelenő kirajzolódások lehetségesek az összes felületen.
Ezt csak az ún. speciális gletteléssel lehet kiküszöbölni. Ennél már csiszolás után újabb teljes felületi besimítás történik, ami teljesen sima felületet ad. Az ilyen felület már finom tapéták és strukturálatlan festéshez is megfelelő alapot biztosít, bár a mélyedésekből adódó sekély kirajzolódások surlófénynél most is láthatóak.

A legmagassabb esztétikai igények kielégítésére csak a különleges glettelés biztosít minőségileg megfelelő felületet, amely azonban nagyon igényes munkát és különlegesen finom glettanyagot igényel. Ennél már az optikai hibákat alig lehet észrevenni, és csak nagy értékű sima bevonatokhoz szükséges felületet ad. Ez azonban csak ritka esetben szükséges. Amikor tehát megegyezünk a szobafestővel, a glettelés minőségére és annak költségére is térjünk ki konkrétan a későbbi viták elkerülése érdekében. Bár meg kell mondani, hogy a mesterek nem szeretik az ilyen "szőrözős" kuncsaftokat.