A mai előre gyártott kandalló tűzterek túlnyomó többsége hagyományos módon fűti lakásunkat. Az üvegajtón keresztül hősugarak által melegít, valamint a kandalló burkolata alatti légáramlás (légcsere) biztosításával légfűtést valósít meg. A tűztér kazánlemez vagy öntvény felülete és a füstcső jelentős mennyiségű hőt ad át a burkolat alatti levegőnek, illetve magának a kandallóburkolatnak is. Ezért szükséges a burkolat és a tűztér között légrést hagyni, s a kandalló burkolatán alul és felül szellőzőnyílást biztosítani. Így egy természetes légáramlással légfűtéshez jutunk.
Természetesen e légfűtés hőjét akár más helyiségekbe is elvezethetjük, de a megfelelő hatékonyság (légáramlás) érdekében a visszatérő légáramlást is biztosítanunk kell (pl.: ajtók nyitva hagyásával, vagy a válaszfalakban padló közeli a légcsatorna átmérőjéhez illeszkedő falnyílásokkal). Ez a fajta légfűtés is központi fűtés, azonban a hazai lakásokban ez a megoldás nem igazán jellemző. Központi fűtés alatt a magyar ember "vizes" fűtést ért, azaz a kazán és a hőleadó felület (radiátor, padló-, fal-, mennyezetfűtés) között a hőenergiát a víz szállítja.
Joggal vetődik fel a gondolat, hogy a kandalló által megtermelt hőt e meglévő fűtési rendszer segítségével juttassuk el a lakás többi helyiségébe. Erre kézenfekvő megoldás, ha vízfűtéses tűzteret (köznyelven "vizes kandalló") vásárolunk. Egy ilyen vízfűtéses tűztér, kimondottan azt a célt szolgálja, hogy központi fűtési rendszerre köthető legyen.
Mi van akkor, ha már megvan a tűzterünk, sőt megépített kandallónk már jól üzemel, s ekkor gondolunk arra, hogy mégiscsak jó lenne a kandalló által termelt hőt valahogy átadni a meglévő központi fűtésünkre? Luxus lenne a meglévő tűzteret kidobni, s ezen okból a burkolatot is lebontani. Fontos megjegyezni, hogy akadnak olyan kandallóbetétek, melyek kidobása megfontolandó, hiszen egy "hobbi" kategóriájú tűztérre nem alapozhatjuk a teljes lakás rendszeres, üzemszerű fűtését. Hobbi tűztér alatt azokat a "kedvező árfekvésű" tűztereket értjük, melyek esetén nem a rendszeres, gazdaságos alternatív fűtés megvalósítása a cél, hanem csak az, hogy a kandalló alkalomszerű hangulati elemként szolgáljon. Ezek általában vékonyabb lemezből készülnek, a szabályozhatóságuk sokszor hiányos, s a kompakt méret fontosabb, mint a füstgáz és a láng hőenergiájának hasznosítása.
Természetesen az utólagos átalakítás nem oldható meg bontás nélkül, de a készen kapható vízmelegítő adapter vagy vízköpenyes hőcserélő alkalmazása esetén elégséges a kandalló füstpárkánya feletti burkolatot megbontani, hogy a füstcsőhöz jutva, azt megbontva be tudjuk illeszteni e hőcserélő elemet. Természetesen a központi fűtési rendszerünket is meg kell bontani, s plusz szerelvények, elemek rendszerbe illesztése szükséges. Ez a vízköpenyes hőcserélő a füstgáz hőjét hasznosítva melegíti fel a vizet. Az így kinyert forró vizet a központi fűtési rendszerek bármely típusánál hasznosítani tudjuk, legyen az radiátoros, padlófűtéses vagy meleg-víztartályos rendszer.
Ez a vízköpenyes hőcserélő sok kandalló-forgalmazó kínálatában megtalálható.
Az ún. vizes kandallóbetétekkel akár teljes egészében kifűthetjük a lakást nagyon alacsony költségek mellett. Annak köszönhetően, hogy újszerű módon megoldották a hő hasznosítását, ezek képesek 100 m2 feletti házakat is kifűteni. A vízbetétes kandallót gond nélkül ráköthetjük a meglevő központi fűtéses rendszerre segédfűtésként, és önálló fűtési rendszerként is alkalmazhatjuk. Az egész acélból készül, ami lényegesen meghosszabbítja a betét élettartamát. A vízbetétes kandalló kezelése rendkívül egyszerű - a kimenő víz hőmérséklete tetszés szerint szabályozható.
E dokumentumból származó kiemelt részletek:
A vízköpenyes hőcserélő teljesítménye a kandallóbetét teljesítményétől függ. A vízköpenyes hőcserélő alacsony széntartalmú acéllemezből van megépítve, ami a berendezés magas hatásfokát, termikus ellenálló-képességét, valamint megbízható működését biztosítja a magas hőmérséklet-különbségek ellenére. A hőcserélő központi része a belsőkamra, ahol a cső- és csatornarendszer található, amely növeli a víz és a fűtőközeg, tehát az égéstermék közötti érintkezési felületet.
A hőcserélőnek a központi fűtés rendszeréhez történő kapcsolásához réz- vagy acélcsöveket kell alkalmazni. Nem ajánlatos a műanyagcsövek használata, ugyanis azok állandó termikus ellenálló képessége nem haladja meg a 95 °C-ot. A hőcserélő kapcsolását öntöttvas, vagy sárgaréz kettős összekötő elemek segítségével, elzárható módon kell felszerelni.
A rendszerre kiegyenlítő tartályt kell szerelni. A kiegyenlítő tartály alapfeladata, hogy kompenzálja a hőmérsékletemelkedés során a rendszerben levő víz térfogatának növekedését, nyomásnövekedés nélkül. A kiegyenlítő tartályhoz átfolyó csővezetéket kell beépíteni, amely elvezeti a rendszerből a vízfelesleget, ha az intenzív forrásban van. A karbantartást igénylő elemeket - lemezes hőcserélőt vagy a hőcserélő-szivattyú egységet - nem szabad a kandalló borítása mögé szerelni, vagy ilyen elhelyezés esetén biztosítani kell a szabad hozzáférhetőséget azáltal, hogy szerelőnyílásokat alkalmazunk.
A hőcserélőnek egy külön nyitott (tágulási tartállyal ellátott) kört kell biztosítanunk, s az ebbe a körbe helyezett keringető szivattyú segítségével a lemezes hőcserélőn keresztül adjuk át a központi fűtésünk rendszerének a kandalló égéstermékéből kinyert hőt.