A saját vízellátás alapja

Kútépítés

2009-05-22 01:09:26 | Módosítva: 2009-05-22 01:09:57

A közüzemi vízellátás kiépítése elérte a gazdaságossági határszintet hazánkban, vagyis a lakott területek közüzemi vízellátása lényegében kiépült. A vízellátás alatt nemcsak az ivóvíz minőségű vízszükséglet (ivás, főzés, fürdővíz), hanem az egyéb, pl. öntözővíz, tűzivíz vagy technológiai vizek biztosítását is értjük.

A közüzemi díjak hazai árképzése, ami az elfogyasztott vízmennyiség alapján számlázza a szennyvízdíjat, sokakat elgondolkoztat azon, hogy az ivóvízmennyiségen felüli vízhasználatot saját vízbeszerzésből fedezze, és ezzel csökkentse a költségeit. A településektől távolabb eső lakóépületek, lakóterületek vízellátása egyébként is csak egyedi módon oldható meg gazdaságosan, de sokszor műszakilag is.
A vízellátás alaplétesítménye "a vízbeszerzést biztosító műtárgy" a hazai viszonylatban ez legtöbbször kút, ritkábban forrásfoglalás formájában alakítható ki. Cikkünkben a kutas vízbeszerzésről, a kútépítésről szeretnénk Olvasóinknak tájékoztatást adni.
Kutat ott célszerű építeni, ahol a felszínhez közel vízadó rétegek találhatóak a talajban. A sík vidékeken - hazánk területe zömmel ezekbe tartozik - az ún. talajvíz (a felszín közelében a talajban összegyülekező csapadékból származó víz) biztosította évszázadokig a vízbeszerzést. Ebbe a vízréteget egyszerű ásott kúttal el lehetett érni, a vízkiemelést gémeskúttal, kerekes kúttal vagy egyszerű vödrözéssel meg lehetett oldani.

Idővel ezek a sekély, a felszíntől pár méter mélyen található talajvizek - főleg a lakossági szennyezés miatt - elszennyeződtek, ivóvízként való felhasználásra alkalmatlanná váltak. A környező nagyobb kutak ennek a felszín-közeli rétegnek a vízét pedig elszívják, így az szárazzá válik.
A szerencsésebb adottságú területeken azonban ezek a felszín-közeli vízadó rétegek ma is felhasználhatóak vízbeszerzésre. A felszínhez legközelebb található vízszint az ún. talajvízszintet adja, ennek a felszíntől mért mélysége a csapadékviszonyoktól függ. Ez erősen változhat az év során. Téli félévben a mélyebb helyeken ez a talajvíz akár a felszínre is érhet. Az ilyen felszín-közeli, agyagos-homok rétegek vízét a klasszikus ásott kúttal, a homokos-kavics rétegek talajvizét a legfeljebb 15 m mélyre leverhető vert vagy Norton-kúttal, kissé mélyebb, nálunk a kb. 50 m mélységig található rétegekben tárolt vizeket már csak fúrt kúttal lehet hasznosítani.

Kutunk megtervezésekor kérjük fel az engedélyezési terv készítőjét, hogy a praxisából ismert, több sikeres kutat már elkészített kútfúrót ajánljon a számunkra, ugyanis az építtetőnek, a tervezőnek és a kútfúrónak ugyanaz az érdeke: hogy jól üzemelő kutat készítsenek.
A tervező az ingatlanon a legmegfelelőbb helyet fogja a kútfúrásához javasolni. Azonban az épület, az energiaellátás és a felhasználás szempontjait előre közösen egyeztessük vele le. A kút lehetséges helyét az ingatlanon belül, az érvényes Építési Szabályzatban előírtak figyelembevételével jelöljük ki!

Amennyiben valamelyik folyó partján vagy a dunai szigeteken akarunk kutat készíteni, szóba jöhet a vertkút. A vert vagy Norton kutat 1-11/2"-os menetes acél vagy horganyzott cső talajba verésével alakítjuk ki. Az első cső aljára kúpos, a csőnél kissé nagyobb átmérőjű csúcsot csavarozunk fel. Az első cső palástjának 1-2 m hosszú részét o 5-10 mm-es furatokkal átfúrjuk, és az erre a szakaszra erősített réz vagy műanyag szitaszövettel borítjuk be.
Magát a kút leverését a kútcsőre csavarozott, két félből álló acél nehezékre mért ütésekkel végezzük. Ezt szakszerűen a kút fölé felállított háromláb segítségével, kötéllel mozgatott verősúllyal végezhetjük el. Az egyszerűbb esetekben ketten-hárman kézzel emelt csillekerékkel is leverhetjük a kútcsövét. A verési folyamat közben a csövön keresztül locsolótömlővel vizet nyomva a kút aljára, megkönnyíthetjük a verési munkát. Ugyanis a benyomott víz fellazítja a cső környezetét, és folyamatosan a felszínre öblíti a csőbe jutó homokot is, ezzel nagyban elősegíti a cső lejutását a kívánt mélységre.
Rendszerint az első vízadó réteg alatti kötöttebb rétegig (10-15 m) tudjuk a csövet leverni, de nem is kell lejjebb mennünk, hiszen a kútfejre csavarozott dugattyús kézi szivattyúval (Norton pumpa) legfeljebb 4-5 méter mélyről lehet a vizet felszívni. Mivel ezek a kutak eleve homokos-kavics vízadóból nyerik a vizüket, vízminőségük nagyon jó, ha azonban erőteljesen szivattyúzzuk a kutat, akkor hamar eltömi azt a beáramló homok.

Az egyéb helyeken található felszín-közeli vízadó rétegek (talajvíz) felett többnyire agyagos-homokos fedőréteg található. Ezt az 5-10 m vastag réteget átfúrva érhető el az alatta levő homokos vízadó réteg vize.
Az ilyen kismélységű, 50 méternél sekélyebb kutakat, laza homokos-kavicsos talajban, száraz furással, kézi vagy gépi mozgatással, kötöttebb agyagos, esetleg köves talajban öblítéses fúrással, gépi fúróberendezéssel lehet szakszerűen kivitelezni. A gépi berendezések könnyű tehergépkocsi alvázra szerelt állványzatból (ami egy függőlegesen álló daru gémszerkezetének felel meg), hidraulikus meghajtású ún. forgatóasztalból, (mely a forgó, fúró mozgást biztosítja a fúrórudazaton keresztül a fúrófejnek) és a csövek ki-be építését elősegítő csörlőszerkezetből állnak. A kézi mozgatásnál a forgatást, a ki-be csövezést kézi erővel végezik, maximum 15-20 m mélységig. A kis berendezésekhez 4-6 m hosszú fúrócsöveket használnak.
Az öblítéses fúrás megkezdése előtt munkaterületet kell kialakítani, a berendezés elektromos energiaellátását és az öblítővízhez vízvételezési lehetőséget is ki kell a berendezés körül építeni. Amikor ezek a segédberendezések rendelkezésre állnak, akkor kezdődhet meg a tényleges fúrási munka. Először a legfelső talajréteget kell átfúrni, és a furatba elhelyezett 5-10 m hosszú csőrakattal, melyet iránycsőként (a furás függőlegességét biztosítandó) is felhasználunk, a felső rétegből származó szennyeződéseket kizárjuk. Ezért az iránycsövet a furatba nyomott híg cementpéppel a külső palástja mentén körülvesszük. Ezt nevezik palástcementezésnek. Ezután a fúróberendezés a furatot a védőcső védelmében a tervezett mélységbe lemélyíti. Az előzetes tervek alapján a vízbeszerzésre igénybevenni szándékozott réteg alatti vízzáró rétegbe (agyag, márga stb.) kell beérnie a furatnak.

A furatba kerül elhelyezésre az előre gyártott szűrőzés. A hazai, kissé agresszív kémhatású talajvizek miatt a szűrőcsöveket polietilén anyagú előre gyártott csövekből állítják össze. A szűrőzés a furatba beépítésre kerülő szűrőcső kijelölt részein perforációval vagy réseléssel kialakított nyílásokból és az azt szükségszerűen beborító szitaszövetből készül. A szűrőcső alsó végét eleve lezárják vagy ledugózzák, ezzel a csővég felöli vízbeáramlást kizárhatjuk.
A védőcsövet teljesen ki szokták húzni az elkészült furatból, de a felső rétegek kizárására homok-agyag-cementpép réteg kitöltéssel látják el. A kút lemélyítése ezzel megtörtént. Ezután a kút ivóvíztermelésre való kialakítása, az ún kútkiképzési munkák, következnek.
A kút belsejét és a szűrőréteget kompresszorozással, szivattyúzással megtisztítjuk. Ezt akkor érjük el, amikor egy átlátszó befőttesüvegbe vett vízminta átlátszó és homoküledék-mentes lesz. Kérjük, hogy ezt jelenlétünkben végezze el a fúrómester, majd ezután átvehetjük a kutat
A kút környezetét vasbeton esetleg műanyag, kútfejaknával ellátva szokták kiképezni. Ezekkel zárhatjuk ki a felszíni vizeket és egyéb szennyeződéseket a kútból. A kútfejakna gépészete biztosítja a többnyire búvárszivattyús víztermelést a kútból, az elektromos energiaellátás és az elektronikus termelésszabályzás berendezéseit is ide célszerű elhelyezni.

A kútnak a házi vízellátó berendezéshez való csatlakoztatása - a szükség szerinti vízminőség javító technológiai beavatkozások után - legmegfelelőbben egy 2~3 m3 térfogatú tárolótartályba történjen. Ebbe a tartályba ugyanis folyamatosan, a legmegfelelőbb termelési paraméterekkel termelhet a kút, ez pedig a kút és a szerelvények élettartama szempontjából döntő fontosságú! A házi vízellátó rendszer pedig ebből a tartályból szükség szerint táplálkozva láthatja el a fogyasztókat.

A kész kútból a víztermelést az üzemi vízszint tereptől való mélysége határozza meg. A fizika törvényei szerint vizet felszívni max 7-8 m mélyről lehet egy egyszerű dugattyús vagy centrifugál szivattyúval. Ennél mélyebb vízszint esetén mélyszívófejjel, vagy a vízbe merülő búvárszivattyúval, gyakorlatilag csak nyomóoldalú szivattyúval lehet a vizet a kútból kitermelni. (Mélykútszivattyúnak is nevezi ezeket).

Mielőtt belefogunk a saját kút építésébe, nem árt tisztáznunk, hogy a telkünk alatt a földben levő vízkészlet a magyar állam kizárólagos tulajdona, hasonlóan a bányajoghoz.
Az 1995 évi LVII. Vízgazdálkodási törvény kimondja: "Az állam kizárólagos tulajdonában vannak a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei", emiatt kutakkal feltárni és magunk számára igénybe venni a felszín alatti vizeket, csak előzetes "zöldhatósági" engedély birtokában lehet.

Aki azonban évenként 500 m3 víznél kevesebbet kíván, 50 méternél sekélyebb, kizárólag talajvízből táplálkozó kútból biztosítani, (ebbe a kategóriába tartozik a családi ház és kert vízigényét kielégítő kutak nagy része.) annak a 72/1966 Korm rendelet, 24§ 1 c. pontja értelmében a területileg illetékes Önkormányzat jegyzőjéhez, mint illetékes elsőfokú hatósághoz kell az engedélyezésért fordulni.
Új épület vízellátására szolgáló kút esetén ezt célszerűen az Építési engedéllyel együtt kell kérelmezni a fenti hatóságnál.
Mindkét esetben az engedély kiadása az előzetesen elkészített "vízföldtani szakvéleményhez" kötött. Ezt a szakvéleményt a Magyar Mérnöki Kamara erre feljogosított szakemberei, vagy valamelyik erre szakosodott tervező vállalkozás, készítheti el.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-3510/KUtepites