Favédelem a szabadban

Külső térben ugyanis a faanyagokra egyszerre támad a kékgombásodás, a rohadás, a faférgek károsító hatása, a nedvesség és a napfény. A kezeletlen faanyagok hosszú távú anyagvédelméhez ezért nem elégséges a lazúrozás, vagy a festés, előbb az anyagot védetté kell tenni a faanyagok szerkezetét károsító hatásokkal szemben. Ezt pedig csak kellő alapozással és az ezt követő külső védelmet biztosító bevonatok együttes alkalmazásával érhetjük el.

Csak a biocidokat tartalmazó alapozókkal történő kezelés nyújt megfelelő védelmet a különféle biológiai kórokozók ellen. Ezek lehetnek oldószeresek vagy vizes bázisúak. Kiválasztásukkor ara kell ügyeli, hogy lehetőleg RAL minősítésűek legyenek, ami garantálja, hogy a szer bevizsgáltan hatékony összetételű, egészségre nem káros, és egyéni felhasználó is sikerrel alkalmazhatja.
Az is lényeges, hogy a szer megfelel-e az adott feladatra és elég részletes-e a felhasználási leírása. Ugyanis ennek alapján lehet eldönteni, hogy megfelelően tudjuk-e majd használni a saját körülményeink között. Az olajos alapozók csoportja a legelterjedtebb, de egyre több vízbázisú favédő alapozó bővíti a választékot. A favédő alapozók előnye, hogy a faanyagba szívódásuk és száradásuk után még jó tapadást is biztosítanak az időjárási hatások ellen védő, fedőréteget adó bevonó anyagok számára. Az alapozók ugyanis ezek ellen nem védik meg a faanyagokat. Kezeletlen, nyers faanyagoknál mindig tudakoljuk meg, hogy kezelték-e előzőleg valamilyen favédő szerrel, és ennek ismeretében válasszuk ki a megfelelő alapozó favédőszert. Ezek felvitelekor különösen a bütüiket itassuk át alaposan az alapozóval, mert e helyeket fokozottan jelentkezik a károsítók támadása.
A nyers faanyagok alapozását - természetesen az esetleges alakra formálásuk után és beépítésük előtt - minden felületi részükre kiterjedően kell nagyon alaposan elvégezni. Ezt követően lehet csak a külső hatások ellen védő bevonó anyagok valamelyikével fokozni a védelmüket.

Mivel a biocidos hatóanyagok nélküli festékek, lazúrok a biológiai védelemre nem, csak időjárás elleni védelemre alkalmasak, ezért a faanyagok felületét védő bevonatokkal kell ellenállóvá tenni. A fedő réteget adó bevonó anyagok pigmentjei abszorbeálják az UV fényt, és ezáltal meggátolják a fa fontos anyagát képező lignin leépülését. A faanyagok így kevésbé repedeznek be, és felületük sem lesz durva. Az időjárásvédő bevonatok víztaszító tulajdonságúak, ennek ellenére a fa lélegzését, páradiffúzióját nem gátolják. Kiválasztásukkor a világosabb színűek az előnyösebbek, mert a sötét tónusúak jelentősen "felmelegítik" a fa anyagát, és ezzel megnövelik a repedések kialakulását, csökkentve ezzel a faanyagok élettartamát. Lehetőleg mindig azonos gyártó "termék-párosát" válasszuk, az ideális összeférhetőség és tartósság érdekében.
A már előzőleg kezelt faanyagok külső bevonatát viszont időszakonként fel kell újítani. A védőréteget a repedezésre nem hajlamos vékony lazúrok esetén elég erős sörtéjű kefével letisztítani az újabb átvonás előtt. Így a fában még megmarad a védőzóna, amelyet az újabban felhordott lazúrréteg újból víztaszítóvá, UV-állóvá tesz, és a kezelt felületek színe visszakapja korábbi élénkségét. A felújítás akkor esedékes, ha a bevonat erősen megfakult, és nedvesség szétterül a felületén. A vastag lazúros vagy festett felületű faanyagokat viszont előbb meg kell tisztítani a felváló részektől, majd a friss bevonat tapadását csiszolással célszerű elősegíteni.

Jó tudni, hogy a zománcok, színtelen lakkok jó védelmet biztosítanak a nedvesség ellen, ám megakadályozzák a faanyag természetes párdiffúzióját, és ezért befülledésre teszi hajlamossá az így kezelt tárgyakat. A faanyagok felületvédelmét ezért csak jól kiválasztott védőszerek kombinációjával, illetve a meglevő bevonatokkal, rendszeres és alapos felújítással őrizhetjük meg tartósan.