Miért van többféle cement?

2009-08-10 21:50:36 | Módosítva: 2009-08-10 22:04:53

Cement. Egy földi halandó számára ez a szó mindössze nagyon finom szürke port jelent, amit beton, habarcs készítéséhez használnak. A halandók egy része - azok, akik már túl vannak családi házuk felépítésén, lakásuk megvásárlásán és az első agyvérzésen - tudják, hogy ahogy betonból és habarcsból, úgy cementből is többféle létezik.

Az előző csoportnak ismét egy része - a kivitelezők, szakmunkások, építőanyaggal kereskedők - azzal is tisztában van, hogy az egyes cementfajták milyen szerkezetekhez alkalmazhatók, illetve milyen lényeges különbségek vannak az összetételüket, alkotórészeik eredetét illetően. A legapróbb részletekig azonban csak a mérnökök, betontechnológusok, betongyári dolgozók és mindenekelőtt a cementiparban dolgozó szakemberek ismerik épített környezetünk egyik legfontosabb kötőanyagát: a cementet.

"Hivatalos" definíciója valahogy így hangzik: olyan hidraulikus kötőanyag, mely vízzel összekeverve képlékeny pépet alkot, majd ún. hidratációs folyamatok során megköt, megszilárdul. A szilárdulás után víz alatt is szilárd és stabil állapotú marad.
Nem untatunk senkit a cementszabvány által előírt szabványos cementjelölések ismertetésével, de viszonylag könnyű megérteni a cement jelölésének egyes részeit egy, a lakosság által széleskörűen használt cement esetében:

 
1: cement
2: cementfajta
3: kiegészítő anyag mennyiségére utaló jel
4: kiegészítő anyag megnevezése jellel
5: cementhabarcs 28 napos nyomószilárdsága
6: szilárdulás ütemére jellemző jelölés 

És most nézzük meg, hogy a cement jelölését alkotó részegységek milyen tartalommal tölthetőek meg:

  1. A cement jele:   CEM
  2. A cementfajták jele:   I -V
     CEM I - Portlandcement
     CEM II - Összetett portlandcement
     CEM III -  Kohósalak-cement
     CEM IV -  Puccoláncement
     CEM V - Kompozitcement
  3. A kiegészítő anyag mennyiségére utaló jelzés:  A, B 
  4. Kiegészítő-anyagok fajtái:
     V   -   finomra őrölt pernye
     S   -   finomra őrölt granulált kohósalak
     P   -   finomra őrölt puccolán (trassz)
     L   -    mészkőliszt
  5. A 28 napos nyomószilárdság (N/mm2):   32,5 ;  42,5;  52,5
  6. Szilárdulásra és szulfátállóságra vonatkozó jelzések:
     N   -   normál kezdőszilárdságú cement
     R   -   nagy kezdőszilárdságú cement
     (S)  -   nagy szulfátállóságra utaló jelzés

Azt, hogy sokféle cement létezik, elsősorban a felhasználás sokrétűségének köszönhetjük. A már említett lakossági felhasználás jóformán a "hobbibetonozást" és a habarcskészítést jelenti. Ezen kívül a cement fontos alapanyagként szolgál bizonyos építőipari termékeket gyártó üzemekben. Bátran kijelenthetjük, hogy az előbb említett két felhasználási mód megtalálható a professzionális felhasználók körében is, de ezek a vállalatok speciális módszereket alkalmazva, titkos receptek alapján készítik termékeiket.

Tekintsük át, milyen - mindenki által jól ismert - anyagokban van jelen kötőanyagként, tulajdonképpen "ragasztóként" a cement. Vegyünk például egy modern irodaházat és kívülről befelé vegyük szemre azokat az anyagokat, melyeket felhasználtak az építés során. Közelítsük meg az épületet! Min sétálunk? Igen, színes térburkolat van a lábunk alatt, szegélykővel elválasztva a füves területtől. A fal külső burkolatát gyönyörű színekben pompázó vakolat alkotja, mely alatt vélhetően homlokzati hőszigetelés rejlik. A hőszigetelést beton- vagy téglafalra, esetleg pórusbeton falazatra homlokzati ragasztóval rögzítették. A falazóelemek - téglák - között habarcsréteg található, ez adja a falazatot alkotó elemek közötti összetartó erőt. A falakat a betonfödémek szélére építették, ezeken a födémeken van a burkolat alatti teherelosztó réteget képező esztrichbeton, amire csemperagasztó rögzíti a mintás padlóburkolatot, a burkolólapok között pedig selymes színű fugacsíkok futnak. A falak belső felületén beltéri vakolatot találunk (már ha engedik, hogy lekaparjuk a festéket és a glettet). A legtöbb cementet ott találjuk, ahonnan a gyártásához szükséges nyersanyagokat kitermelik: a terepszint alatti épületalapok betonból készült szerkezeteiben, utak, hidak alapozásában, folyamok, tavak gátrendszereiben.

A fenti példából láthatjuk, hogy a mindennapi életünk részét képező, minket körülvevő épületek majdnem minden fontosabb alkotórésze tartalmaz cementet. Lényeges különbség azonban, hogy az egyes építőanyagokban a cement eltérő arányban és minőségben van jelen. Itt a minőség alatt természetesen ne arra gondoljunk, hogy jó vagy rossz a cement, hanem arra, hogy milyen alkotórészekből áll, milyen a szilárdulási üteme, végszilárdsága, szemszerkezete stb.

A cementjelölések ismertetésénél láthattuk az egyes fő- és kiegészítő-anyagokat, azonban kevesen tudják azokról, hogy honnan is származnak. Vegyük sorra ezeket is, valamint előnyös hatásukat a cement tulajdonságaira:

  • Portlandcement klinker: mészkő és agyag keverékéből, kis mennyiségű korrigáló anyagok hozzáadásával gyártják a cementgyárak kemencéiben. Ez a cement legfontosabb alkotórésze, ami egyben meghatározza a főbb tulajdonságait is (nem mellékes azonban a kiegészítő anyag részaránya és minősége sem). Bizonyos szerkezeteknél szabvány szerint szulfátálló cementet kell alkalmazni, ilyenkor különleges klinkert használnak fel, valamint a következő pontban ismertetett anyagot keverik a cementbe.
  • Granulált kohósalak: a nyersvasgyártás mellékterméke, a nagyolvasztóban képződött salakolvadékból keletkezik annak vízzel történő gyors lehűtése során. Kémiai összetétele nagyon hasonló a portlandcement klinkeréhez. A granulált kohósalak önmagában is megszilárdul, ezért nagyobb mennyiségben is adagolható a cementhez. Nagyobb utószilárdulást eredményez, javítja a bedolgozhatóságot és a korrózióállóságot, valamint csökkenti a kivirágzási hajlamot.
  • Savas jellegű pernye: a széntüzelésű erőművek füstgázainak portalanításával nyert por alakú anyag, amely ún. puccolános tulajdonságú. (A puccolános tulajdonság azt jelenti, hogy látens hidraulikus, azaz önmagában nem kötőképes, de finomra őrölve a portlandcement-klinkerből a hidratáció során felszabaduló, oldott kalcium-hidroxiddal - Ca(OH)2 - reagálnak, és szilárd vegyületeket hoznak létre). A pernyetartalmú cementek használatával a beton pórusszerkezete átalakul, s ez kedvezőbb korrózióállósági tulajdonságokat eredményez.
  • Természetes puccolán: vulkanikus eredetű anyag, melyet a mészkőhöz hasonlóan bányászattal termelnek ki. Adagolásával a cement hőfejlesztése kisebb lesz, utószilárdulása megnő.
  • Mészkő: azonos a klinkergyártáshoz használt mészkővel, ezt azonban az előző anyagokhoz hasonlóan a már kész klinkerhez adagolva, azzal együtt őrlik. Kémiailag nem aktív anyag, tehát nem vesz részt a kötésben és a szilárdulásban, de jelentős szerepe van abban, hogy a finomabbra őrlődő szemcséi révén javítja a szerkezet tömörségét és a beton folyósságára, pumpálhatóságára is kedvező hatással van.

A cementek felhasználóinak számtalan különleges és különböző igénye van, melyeket a cementet gyártók rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal, új termékek kipróbálásával, a gyárak folyamatos fejlesztésével igyekeznek kielégíteni. Ehhez a vevők észrevételeinek, kívánságainak figyelemmel kísérésén túl segítségükre van nagyfokú felkészültségük és képzettségük a saját szakterületükön, valamint a folyamatos technikai fejlődés, az elérhető egyre pontosabb, hatékonyabb vizsgálatokat és termelést lehetővé tevő berendezések megléte.

Ha fenti sorokat olvasva elbizonytalanodnak, hogy valóban az eddig használt termék-e a legmegfelelőbb építkezési munkálataikhoz, bátran forduljanak a gyártók ügyfélszolgálati munkatársaihoz és alkalmazási tanácsadóihoz, akik készségesen segítenek kiválasztani az adott munkához legmegfelelőbb tulajdonságokkal rendelkező cementtípusokat.

Várszegi Levente
alkalmazási tanácsadó

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-3836/Miert_van_tobbfele_cement_