Szükséges, bár az eredmény időleges

Résszigetelés

2010-01-07 00:03:37 |

A hideg, szeles idő beköszöntével sokan érezhetik úgy, hogy a lakásuk érezhetően "szellősebb", mint szeretnék. Ez a gond főleg a lakás régi nyílászáróinak egyre rosszabb állapotából adódik. Időről időre ugyan a tulajdonosok többé-kevésbé igyekeznek megoldani a rosszul záródó faszerkezetek tömítését, ám a problémát tökéletesen és főleg tartósan csak az ablakok cseréjével lehet orvosolni.

Ez azonban igencsak sokba kerülne, ezért maradnak az időleges megoldások, amik viszont elég rövid életűek, időről időre felújításra szorulnak. Mi ilyenkor a teendő és milyen megoldásokat célszerű választani a rések tartósabb megszüntetése érdekében? Erre az alábbiakban ajánlunk néhány fogást.
Először is a régi és már rosszul funkcionáló szigetelő csíkokat célszerű megvizsgálni, pontosabban felderíteni a helyenkénti meghibásodásuk okát. Ha pl. szakaszonként leváltak, akkor az alapfelület nem volt elég tiszta, vagy a csukás közben túlságosan összepréselődött, a résszigetelő anyagát "legyűrte" a keret. Ez a mázolt felület simára csiszolásával és alapos zsírtalanításával megelőzhető. Ám a csík leválását rosszul megválasztott vastagsága is előidézheti. Az új résszigetelő kiválasztásánál - mert a régi már nem használható - erre fokozottan célszerű odafigyelni. Ez főként a poliuretán habanyagú résszigetelőknél előforduló hiba, melyek erősen összenyomhatók, viszont az oldalirányú igénybevételeknél leválásra hajlamosak, és tartósan már vissza sem ragaszthatók.

Alaposan meg kell gondolni tehát, hogy a résszigeteléseket hová célszerű felragasztani, milyen anyagúakat és méretűeket használjunk az ablakra, illetve az ajtókra. Ez utóbbiaknál a padló feletti rést utólag felszerelhető kefés huzatkizáróval célszerű lezárni, a tok és a keret közötti hézagokat pedig az ablakoknál használt idomok felerősítésével lehet megszüntetni. A kiválasztott felületeknek mindenkor simának és teljesen tisztának kell lennie.
A szigetelőcsíkok felerősítésére mindig ideális helyet kell választani. Erre a nyílászáróknak olyan egymásra fekvő felületei a legalkalmasabbak, amelyek a használat során egymásra simulnak, szinte párhuzamosan érintkeznek egymással, felületük pedig elég széles. Az egymás mellett elmozduló felületek csak lágy, EPDM anyagú L-idomok felerősítésére alkalmasak, de a szabad szárnak sem szabad teljesen a rögzített szárra szorulnia. Hasonló idomokat használnak a korszerű nyílászárók szigeteléséhez is.

A réstömítő csíkokat széles felületekre célszerű felragasztani Lényeges szempont az is, hogy milyen méretű és mennyire összenyomható résszigetelőket választunk. E területen a túlméretezés előnytelen, mert túlságosan igénybe veszi a kereteket és azok pántjait is. Ráadásul a túlságosan összenyomódott szigetelőidom deformálódhat is. Az ideális rés megállapításhoz bármilyen gyurmaszerű anyag megfelel, és oldalanként három, vagy öt helyen célszerű mintát venni. Az alsó és felső vastagsági érték alapján már kiválasztható az ideális méretű résszigetelő idom.
Az idomok anyaga sem mellékes. Az olcsó, poliuretán habcsíkok ugyan ideálisnak tűnhetnek, ám nem elég időállók. Helyette inkább célszerűbb az ugyancsak utólag felragasztható különféle gumi alapanyagú idomok közül kiválasztani a legideálisabbakat. Ezek lehetnek akár különféle keresztmetszetűek kombinációi is. A lényeg, hogy jól zárjanak, és e közben ne fejtsenek ki nagy feszítő hatást a pántokra. Arra is érdemes figyelni, hogy az ablakokra csak hő- és UV álló idomok kerüljenek.

A poliuretánhab résszigetelők nem hosszú életűek A résszigetelők kiválasztásánál azt mérlegeljük, hogy a különféle profilokkal milyen méretű rések hidalhatók át ideálisan. A csekély, 1,6-3,8 mm-es, változó méretű hézagokhoz C profilok a megfelelők, ám ha a felfekvő felület keskeny, ideálisabb a D profil használata. A nagyobb, 3-7 mm széles résekhez ugyancsak e profilok nagyobb méretváltozata a megfelelő. Egyenletesebb résméreteknél használhatók a tömör lapos idomok is, ám ezek összenyomhatósága csekély, ezért csak nagyon ideális esetekben használhatók. Viszont ezek alaktartók, míg az üreges idomok ellapulásra hajlamosak lehetnek, különösen a nagy résméreti különbségek esetén.

A mart hornyos résszigeteléseket csak jó állapotú ablakoknál érdemes alkalmazni, a szakálas idomok a réshez igazodó méretűek Pontos, méretkövető résszigetelést lehet saját kezűleg is készíteni, ám ez elég hosszadalmas feladat. A tömítendő felületen először cellux szalaggal két oldalról behatárolva kell kijelölni a tömítés helyét, majd erre vastagon rugalmas szilikon tömítőanyagot nyomva az egész felületet vékony műanyag fóliával kell lefedni. Az ablakot becsukva alakul ki a lágy anyag hézagkövetése, majd megszilárdulása után következhet a tömítőanyag széleinek méretre vágása. Ezt a cellux szalag és egy éles kés és vonalzó megkönnyíti. Az eredmény jó hézagkövető és időtálló szigetelés lesz, amely ha UV-álló anyagú, akár a következő mázolásig is kitart. Akkor viszont, mint más utólagos résszigetelőtől, ettől is meg kell válni.

A különböző méretű idomok összenyomhatósága változó Természetesen van az előbb felsoroltaknál jobb megoldás is, mégpedig a mart hornyokba ütött ún. szakálas üreges tömítés, amelyet csak az erre szakosodott szakiparosok képesek precízen kivitelezni. Ezt azonban csak jó állapotú nyílászáróknál érdemes alkalmazni. Előnye, hogy változó méretű hézagok kiegyenlítésére is alkalmas, továbbá festés alkalmával a szigetelőidom kiemelhető a mart horonyból, és utána oda vissza is helyezhető. Számos vállalkozó végez ilyen szolgáltatást, ám csak olyan iparost érdemes ezzel a munkával megbízni, aki referenciával is rendelkezik. Így biztosak lehetünk a résszigetelés hatásosságában, és az ablakcserét is mellőzhetjük még egy darabig.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-4128/Resszigeteles