Szaporítás bujtással

A homoktalajon lévő szőlők, a gyümölcstermő bokrok többsége, dísz rokonaikkal eredményesen szaporítható bujtással.
Ehhez válasszunk ki az éves vesszőállományból egy fejlett másfél méternél hosszabb, csaknem teljes hosszában elfásodott, levelét vesztett egészséges vesszőt. A bokornak a vessző eredési helyétől ellenkező oldalán ássunk egy ásónyom széles és két ásónyom mély gödröt. A kiválasztott vesszőt óvatosan gördítve, hajlítsuk a gödörbe úgy, hogy közben kissé csavargassuk, ropogtassuk meg az elpattanás és megtörés ellen. A vessző legalább egy-két jól beérett csúcsrésze a földfelszín fölött maradjon. A legmélyebbre kerülő vesszőrészt pedig be lehet tekerni huzallal, így ennek hatására a későbbiekben könnyebben és erőteljesebben gyökeresedik.
Szórjunk rá jó minőségű, nyirkos, nem túl kötött földet, esetleg föld keverékből annyit, hogy ez félig betöltse a gödröt. Ezt óvatosan tapossuk le, hogy a csúcsrészen lévő rügyek ne sérüljenek, majd alaposan öntözzük meg. A földfelszín felett maradt vesszőcsúcs mellé, érdemes leszúrni egy fakarót támasztékként, amihez lazán hozzáköthető a csúcsrész. Ezután már teljesen feltölthető a gödör földdel és még a kiálló vesszőcsúcsra is kerüljön egy kis föld, amit csak rügyfakadáskor kell lebontani.
Az ilyen módon bújtatott vessző a következő őszre, már annyi gyökeret fejleszt, hogy a meggyökeresedett részénél elvágva, leválasztható az anyanövényről, és kiemelve a földből, önálló növényként nevelhető tovább.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Dr. Komiszár Lajos

Címkék: szaporítás, bujtás

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tél végi növényszaporítás

A növények szaporításának számos formája van: télen-nyáron mindig van valami aktuális. Most a tél végi fásdugványozás eljárását és változatait mutatjuk be.


Szőlőszaporítások

A szőlőoltványok elterjedése az 1800-as évek végi filoxéravész óta ugrott meg, hiszen rezisztens alannyal kivédhető a kártevő, ami annak idején a magyar szőlőültetvények több mint felét...