Természetes kőburkolatok

E burkolatok készítéséhez vágott, hasított, faragott és pattintott köveket célszerű használni, mégpedig a helyiség vagy a burkolandó felület funkciójának a figyelembevételével, amelyek különféle kőfajtákból szerezhetők be. Lerakásuk a változó vastagságuk miatt általában habarcságyba történik, és fugázásuk is alapvetően fontos.

Amire ügyelni kell

Míg belső térben a méretre vágott, különböző lángolt, csiszolt felületkezelésekkel gyártott gránit és márvány burkolólapok nem sokban térnek el a megszokott gres- és kerámialapokkal történő burkolási műveletektől, addig a kültéri burkolatoknál gyakran előforduló hasított, pattintott és szabálytalan formájú, amorf, poligonál, mész- és homoköveknél több probléma is adódhat. Ezért, ha akár házilag természetes köveket szeretnénk felhasználni burkolatok készítésre, ajánlatos több alapvető szemponttal tisztában lenni.

Először is ismerni kell a kiválasztott kő nedvszívó képességét, mert ez meghatározza a felhasználási területét. A magasabb nedvszívó képességű kövek ugyanis csak megfelelő impregnálással használhatók külső térben. Belső térben ez nem lényeges, mert itt nincs fagyveszély. Ugyanilyen fontos a kiválasztott kő kopásállósága. Oldalfalakra nyugodtan ragaszthatók "puhább" kőfajták is, viszont járófelületen csak magas kopásállóságú, nagy szilárdságú anyag biztosít tartósan hosszú életű burkolatot.
A másik egyáltalán nem elhanyagolható szempont a kőlapok cementtel szembeni érzékenysége. Ha nem megfelelő ragasztóanyaggal kerülnek lerögzítésre, a kövek felülete elszíneződhet. Ez a fugázó anyagra is vonatkozik, mert ez is okozhat maradandó és eltávolíthatatlan elszíneződéseket. Ennek elkerülésére informálódjunk a kereskedésben a kiválasztott kőhöz leginkább megfelelő ragasztó és fugázó anyag típusáról. Ezek választéka bőséges, ajánlott a gyártó vagy forgalmazó véleményét is ajánlatos e tekintetben kikérni. Sőt, nem árt ezt egy kisebb kő próbaragasztásával és fugázásával ellenőrizni is. Ha a munkát szakemberre bízzuk, akkor sem haszontalan e téren magunknak is informálódnunk.

A ragasztó anyag kiválasztásakor tudnunk kell, hogy természetes kövek esetén - az egyenetlen vastagsága miatt - nem mindig használhatók a vékonyágyas ragasztók, nagyobb egyenetlenségű lapokhoz többnyire a vastag ágyazású ragasztók a megfelelők, amelyek akár több centiméteres egyenetlenségek kiegyenlítését is lehetővé teszik. A ragasztónak a színe is szempont lehet, mert a világos színűek kevésbé ütnek át pl. a világos köveken.
A burkolandó alap teherbíró képessége és minősége is nagyon fontos, mivel a ragasztás csak masszív és szilárd alapon lesz tartós. Ahol szükséges, a fellazult részek eltávolítandók, és a mélyedések, nagyobb felületi hibák kijavítása is szükséges. A 10-15 cm-nél mélyebb gödröket erős javító habarccsal célszerű feltölteni, mert ez olcsóbb megoldás, mint a drága ragasztóval történő feltöltés. Végül burkolás előtt a felületet alaposan portalanítani kell.

Alapozás, ragasztás

A felület alapozás biztosítja a ragasztó tökéletes tapadását, ezért a portalanított alapot megfelelő alapozóval kell kezelni, vagy tapadó hidat képező anyaggal kell bevonni. A biztosabb tapadás érdekében javasolt a kétoldali ragasztás, ami azt jelenti, hogy a burkolandó felületet és a portalanított kőlapok hátoldalát is ragasztóval kell megkenni. Ez azonban közel azonos vastagságú köveknél, normál terhelés esetén alkalmazható. Előnye, hogy viszonylag nagyobb területek rövidebb idő alatt fedhetők le, továbbá, hogy kevesebb mennyiségű víz kerül a burkolat alá, és így csökken a kivirágzás veszélye. Ha viszont a természetes kőlapok között 1 cm-nél nagyobbak a vastagsági eltérések, csak vastag ágyazati ragasztók használata biztosít szilárd kötést. Külső térben csak fagyálló és flexibilis ragasztók használhatók a természetes kövek ragasztásához.
A készülő burkolat nagyobb mechanikai terhelése esetén, továbbá 50x50 cm-nél nagyobb lapok esetén folyós ágyazati ragasztó használata ajánlott. Ezek előnye, hogy a habarcs lágyabb konzisztenciája miatt szinte 100 %-os tapadás érhető el a lap és az aljzat között, és a légkamrák kialakulására szinte esély sincs. Az ilyen ágyazásoknak további előnye, hogy a manapság egyre gyakoribb járda és kocsi beálló padlófűtésénél a hézagmentes fektetés miatt jobb lesz a hőátadás.

A portalanított kövek leragasztásánál arra kell leginkább figyelni, hogy a kövek akár függőlegesen, akár vízszintesen kerülnek a felületre, kerülni kell, hogy a fugák folyamatos vonalat képezzenek, azaz lehetőleg félkötés kialakítására kell törekedni. Az osztóvonalként kialakuló fugák legkönnyebben úgy kerülhetők el, hogy a burkolatot alkotó kőlapokat még leragasztásuk előtt szárazon a földön kirakjuk. A köveket úgy kell összeválogatni, hogy közöttük folyamatosan egyenes fugák ne képződhessenek, de túlságosan széles közök se alakuljanak ki. Ez kissé hosszadalmas "játék", de megéri a fáradságot. Esetenként a kőlapok alakját töréssel is célszerű módosítani, ám ezt csak nagyon indokolt esetben, főként sarkok kialakításakor célszerű alkalmazni.

A fugák kitöltése

A leragasztott burkolat esztétikai értékét és tartósságát is jelentősen befolyásolják a fugák kitöltésére, hézagolására szolgáló termékek. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető keskeny és széles fugázók többnyire 1,6-15 mm széles fugák kitöltéséhez megfelelők. Ám a szabálytalan alakú, hasított- vagy pattintott élű lapok esetén a 2 cm-nél szélesebb fugák is gyakoriak. Ilyen esetekben olyan fugázó anyagot célszerű használni, ami szemcsemérete révén akár 4 cm széles fugák kitöltésére is alkalmas. Ezek összetételük folytán alkalmasak bel- és külső térben is cotto, kerámia, természetes kövek fugázásához, akár padlófűtés esetén is. Az ilyen fúgázók híg habarcsként kiöntésre, vagy sűrűbb állagúra keverve gumilapos fugázásra is alkalmasak.
A fugázás csak a kőlapok leragasztása és teljes kötése után kezdhető meg. Előtte a fugákat meg kell tisztítani. A megfelelő fugamasszát fugázó késsel tömörítve szokás a hézagokba dolgozni. A művelet közben ügyelni kell arra, hogy a kövek felületére a legkevesebb fugázó anyag kerüljön. A felesleges anyagot ugyanis elég nehéz a kövekről eltávolítani, különösen, ha azok felülete durva. A fugák már meghúzott felületét célszerű lesimítani, a szélekről pedig a felesleges fugaanyagot a lehető legtökéletesebben el kell távolítani. Ez történhet visszamosással, de még a fugák lesimítása előtt.

Az impregnálás előnyös

Miután a burkolat fugázó anyaga is teljesen megkötött, következhet a terméskő felület impregnálása. Ezzel hosszú időre megteremthető a kőburkolat állagának hosszantartó megőrzése, és nem utolsó sorban a tisztíthatósága is könnyebbé válhat. Az adott kőfajtákhoz mindig csak a fajtájához megfelelő impregnálószert célszerű használni, amire a kőkereskedésekben lehet megfelelő információt kapni. Nem ajánlatos ezen spórolni, mert az impregnálással a természetes kövek esztétikai megjelenése is markánsabb látványt fog nyújtani.