Ne jusson a tetőtérbe!

Porhó elleni védekezés

2011-01-18 18:32:42 | Módosítva: 2016-01-05 16:33:22

A magas tetős épületeket leggyakrabban ún. kiselemes fedőanyagok védik az esőtől és a hótól. Az ilyen tetőfedő anyagok vízzárók, ami annyit jelent, hogy a lejtés és kereszt irányban is a rátakarások miatt nem juthat csapadék a tető alá. Az elemrátakarások azonban nem olyan kapcsolatok, hogy a szél torló-nyomásának hatására teljesen megakadályozzák a csapadék bejutását a tető alá. Az esőnél erre alig van esély, viszont a hó e téren már kritikus helyzeteket teremthet.

Az eső ugyanis gyorsan lefolyik a tetőről, a hó viszont a tető hajlásszögétől függően megvastagodhat, és csak lassan olvad el, tehát sokáig a tetőfelületen maradhat. A porhóra ez kevéssé jellemző, viszont friss állapotában a szél hatására a tetőfedő anyagok résein bejuthat a tetőtérbe, és ott elolvadva beázásokat okozhat.

A tetőtéri beázásokat nemcsak az elcsúszott és időben helyükre nem igazított cserepek közötti hézagok, hanem a tetőfedéskor elkövetett hibák is okozhatják. A porhó kissé eltérő tulajdonságú a szokásos hótól, mert apró szemű, térfogatsúlya 30-60 kg/m3, és hideg időben nem tapad össze. Így a szél akadálytalanul bárhová befújja a kis pelyheket, amelyek szinte minden résen áthatolhatnak. Ezért még a várható hóesés előtti időben célszerű alaposabban átvizsgálni a tetőtereket, és az észlelt hibákat mielőbb meg kell szüntetni. Még akkor is, ha ez jelentős plusz munkával jár. Elmulasztása ugyanis a továbbiakban komoly károkat okozhat magában a tetőszék szerkezetében is.

A beépítetlen tetőterekben a felderítés viszonylag könnyű, mert a tetőfedő anyagok között észlelt rések a szó szoros értelmében világítanak a külső fény miatt. Ilyen esetekben minden résnél ezt kell megvizsgálni, hogy a fedőanyag megfelelő elmozdításával megszüntethető-e a hézag. A cserepek keresztirányú rátakarását a darabok szélső kialakítása biztosítja, ezzel tehát nem lehet baj. A lejtésirányban a cserepek egymásra fedésének a mértéke azonban már eleve Az alátétfóliának folyamatosnak és a gerincen áthajtottnak kell lenniekritikus lehet, ha eredetileg nem tartották be az előírt tetőléc távolságot. 

Ezzel ugyanis kisebb lett a cserepek egymásra fedése és már a kisebb cserép elmozdulások is megteremthetik a porhó tetőtérbe jutását. A 2-3 cm-es rátakarások már eleve nem kielégítőek a kellő vízzáráshoz, az elmozdult cserepek pedig lehetőséget teremtenek a porhó, és erősebb szélnyomás esetén még az eső tetőtérbe jutására is. Ezért tüzetesen meg kell vizsgálni, hogy legalább ez a csekély rátakarás minden cserépnél meglegyen, hézag pedig ne legyen. Különösen az épületbádogos szegélyekre fontos a cserepek kellő ráfedése, például, ha a lemezelés minimális szélessége sem adott.

Ha a lemez függőeleges felhajtása csekély, és a cserepek is alig takarják a lemez szélét, a porhó szinte biztosan bejuthat a fedés alá. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy a cserepek szélét - amennyire lehet - hézagmentesen a lemezre kell igazítani, és az egymásra fedésüket is a lehetőségekhez mérten résmentessé kell tenni.

A porhót a tető hézagain a szél befújja a tetőtérbeA kúpcserepek jó egymásra csatlakozását is ajánlatos megvizsgálni, mert az ilyen réseken bejutó csapadék, vagy porhó idővel a gerincelemet károsíthatja.

Beépített tetőknél nagyon fontos a rétegrend, amelynek egyben a porhó ellen is védeni kell a tetőteret. A porhó leginkábba gerinceknél és a szellőzőcserepek szabad keresztmetszetén keresztül juthat a héjalás alá. Az egyszeresen átszellőztetett tetőknél, ha a hőszigetelést a gerincig kitöltötték a jobb komfortérzet miatt, az alátétfóliát a gerincen áthajtják, és mivel az alátétfólia folytonos nem lehet vele gond.

A kétszeresen átszellőztetett tetőknél a porhó bejutására nagyobb az esély, mert az alátétfólia az ellenléc felső síkjára van felerősítve. Ám még a szakszerű alátéthéjazat esetén is számolni kell a szellőzőcserepek nyílásán keresztül bejutó porhóra. Ez elolvadva azután megtalálja az utat a további szerkezeti elemekhez. Ez ellen könnyű védekezni; az ellenléc magasságával megegyező méretű, 5 mm-es lyukakkal ellátott, perforált lemezből hajlított idomot kell elhelyezni a két alátétfólia közé. Az ilyen elemek a kiszellőzést nem akadályozzák, a porhóval szemben viszont önzáróak és megakadályozzák a tetőtérbe jutását.

A szokványos, elemes tetőfedéseknél a porhó tetőtérbe jutását ugyan teljesen nem lehet kizárni, ám ha az eresznél megfelelő méretű kiszellőző nyílás került kialakításra, a bejutott porhó elolvadását követően az alátét héjazat segítségével ezen a résen károkozás nélkül "távozhat". E kiszellőző rések kialakítása tehát minden szempontból alapvetően szükséges, meglétéről ajánlatos meggyőződni.

A legnagyobb csapadékterhelésnek a vápa, azaz a különböző irányú tetőfelületek csatlakozási helye van kitéve. Az aljzatok anyaga fa, tehát a tartós és beázástól mentes csomóponti kialakítás nagyon lényeges. A vápákat fokozottan meg kell védeni a bejutó csapadéktól és így a porhótól is. Ezt pedig megfelelő alátéthéjazattal lehet megoldani. Mivel ezeken a részeken a faanyagok kapcsolódásának szilárdsága nagyon fontos, beázás ellen fokozott védelmet igényelnek. Ezt mindkét oldalra kellő szélességben ráfedő, folyamatos felületű, hosszanti alátétfóliával és lemezeléssel lehet megteremteni. A kettős védelem biztonsággal megakadályozza e csomóponti résznél a porhó bejutását, és még a bőséges csapadékvíz elvezetése közbeni szivárgásnak is elejét veheti.

A fent említett helyeket ezért a tetőn ajánlatos ellenőrizni, a hibákat pedig mielőbb ki kell javítani, mert a porhó és az olvadó hó miatti átszivárgások idővel komoly károkat okozhatnak a tető szerkezeti részeiben. A javítási, pótlási, kiigazítási munkák természetesen többnyire szakember közreműködését igénylik, akinek a szakértelme garantálja a jó megoldások kialakítását.

A hófogórács még a nagy tömegű hóréteg lecsúszását is megakadályozza A hóréteg lecsúszását is meg kell akadályozni

A magasabb tetőkre rakódott hóréteg olvadáskor hirtelen megcsúszhat. A lecsúszó hóréteg súlyánál fogva nemcsak a függő ereszcsatornát deformálja és tömíti el, de emellett rendkívül balesetveszélyes helyzeteket is teremt. Ezt azonban meg lehet akadályozni, amire két megoldás is létezik.

Az egyik, hogy a tető ereszvonala mentén ún. hóvágókat erősítenek a cserepekre. Az erős acéllemezből hajlított, és porszórt festéssel ellátott elemeket a cserépgyártók utasításai szerinti számban és elhelyezésben kell a tetőre helyezni. Cserépfajtáktól függően különböző kialakításúak. A hóvágók gátolják a lecsúszó, nagy felületű hóréteg mozgását ,és közben szét is vágják, ezzel is elősegítve az olvadát. A 10 m-nél hosszabb tetőknél a hóvágókat több A hóvágó idomok felvágják az összefüggő hórétegetsorban elhelyezve kötelező felrakni, hogy minél hatásosabban láthassák el a feladatukat.

A tetőre rakódott nagy tömegű hóréteg lecsúszását hatásosan azonban csak a hófogórácsok akadályozzák meg. Többnyire az ereszvonalhoz közel kerülnek elhelyezésre, mégpedig folyamatos sort alkotva. Főként nagyobb felületű tetőknél ajánlott az alkalmazásuk, ahol a lezúduló hótömeg balesetet és egyéb károkat okozhat, pl. a járdákon haladók között, vagy a parkoló gépkocsikban.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: porhó, havazás, tetőtér

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Járdák csúszásmentesítése

Régi tapasztalat, hogy ha egy kis hó esik, akkor nemcsak a közlekedés, de szinte az élet is lelassul, többnyire késik a takarítás, és mindenki csúszkálva közlekedik az utakon. A járdák...


Tetők hóvédelme

A téli időszak ritkán múlik el havazás nélkül. A leeső hó pedig legtovább a házak tetején marad meg, ami különféle veszélyeket okozhat. A frissen leesett hóréteg kezdetben nem okoz gondot, de...