A gyökérmetszésről...

Régebben a gyümölcsfákat, díszcserjéket és díszfákat szabadgyökerűen árusították. Ez azt jelentette, hogy a növényeket szabad földben felnevelték, majd amikor elérték az eladási méretet, lombtalan állapotban, azaz késő ősszel vagy kora tavasszal kitermelték, és így szabad gyökérrel kerültek a vevőkhöz. Amíg nem lettek elültetve a végleges helyükre, a növények gyökereit nedves fűrészporban vagy homokban kellett tartani, hogy a gyökerek ki ne száradjanak.
Ennél a módszernél már fejlettebb a földlabdás kitermelés, amikor a gyökereket földlabdával körülvéve, jutaszövetbe csavarva árusítják, dróthálóval körbefogva, ami megtartja rajta a földet. Még jobb megoldás a konténeres tartás, ahol nagy cserépben nevelik a növényeket, így tavasztól őszig bármikor kiültethetők, hiszen gyökérsérülés híján a fejlődésük sem torpan meg.
A szabadgyökerűen kitermelt növényeket a gyökerek sérülése miatt csak tavasszal és ősszel, lombtalan állapotban lehetett ültetni, így eladni is, ezért ezt a módszert ma már kisebb arányban alkalmazzák. Jelentősége még napjainkban is abban van, hogy a szabadgyökerű növény olcsó, könnyen szállítható, hiszen földet nem kell vinni vele. Így főleg sövénycserjék, gyümölcsfák esetén találkozhatunk ezzel a megoldással ősszel, a faiskolai árudákban.

Akkor is van ennek jelentősége, ha valahonnan mi magunk akarunk elhozni egy növényt. Ha a vegetációs időszakban, azaz lombos állapotában ássuk ki, a gyökerek egy részének elvesztése miatt valószínűleg a lombját is elhullajtja a növény. Ha ősszel, lombtalan állapotában szedjük ki, és a gyökérveszteséggel arányosan metsszük meg a lombkoronát is, akkor tavasszal, amikor kihajt, arányban lesz a gyökérzet és a lomb, azaz a gyökér el tudja látni az akkor kialakuló lombmennyiséget. Persze ezek az átültetések annál sikeresebbek, minél kisebb egyedet próbálunk meg elköltöztetni.

Mikor metsszük a gyökeret?

Szabad gyökérrel szállított növények gyökerét az ültetés előtt meg kell metszeni, csakúgy, mint a koronát. A gyökérről először távolítsuk el a sérült, roncsolt részeket. Ha ezzel megvagyunk, a vastagabb gyökérrészeket is kurtítsuk kissé vissza, ezzel fokozottabb gyökérnövekedésre és elágazásra serkentjük majd a növényt. Vigyázzunk, hogy a gyökerek szállítás alatt se száradjanak ki, ezért tekerjük be fóliába azokat, és tartsuk nedvesen az ültetésig. Ha hosszabb ideig kell így tárolni, akkor a fólia nem jó, mert fülled alatta, ekkor tegyük a gyökérzetet nedves homokba. Ültetés előtt a szabadgyökerű növényeket érdemes egy éjszakára vízbe állítani, hogy jól feltöltődjenek vízzel. Ültetés előtt még folyékonyan vizes agyagpépbe is szokás belemártani a gyökereket, amibe gombaölő-szert keverünk. A vegyszer fertőtlenít, elpusztítja a kórokozó-, és rothadást előidéző gombákat, az agyagnak meg nagyon jó a vízmegkötő képessége.

Alávágásos gyökérmetszés

Az alávágásos gyökérmetszés érdekessége, hogy a növény a talajban van, és ott is marad, amikor ezt végezzük. Ez egyébként egy célgépekkel jól kifejlesztett üzemi technológia is, amit nagyméretű fák eladásra, azaz áthelyezésre történő nevelésénél is alkalmaznak.
Házikertben ez akkor lehet érdekes, ha tudjuk, hogy egy növényt pár hónappal később át szeretnénk ültetni. A kertben, szabadban élő növények gyökérzete sokkal szerteágazóbb, és távolabbra nyúlik a növény tövétől, mint ha ugyanazt a példányt cserépben tartanánk, hiszen utóbbi esetben a cserép korlátozza, hogy meddig növekedhetnek a gyökerek.

Ez a szerteágazás egyrészt előnyös, hiszen így nagyobb területről képes a növény összegyűjteni a számára szükséges vizet és tápanyagokat. Átültetéskor viszont ez hátránnyá válik, mert a növény kiásásakor sokkal nagyobb a gyökérveszteség, ami megviseli a növényt, és átültetéskor egy időre visszaveti a fejlődését.
Erre jó az alávágás. A növény körül - minél mélyebben - ásóval több helyen beszúrunk, így elvágjuk az oldalsó gyökereket, ám a növényt ekkor még nem vesszük ki. Mivel így csak a gyökerek egy részét tudjuk átvágni, ez általában nem okoz lankadást vagy egyéb kedvezőtlen tünetet. Ám az újonnan növekvő gyökerek a tő környékén fognak koncentrálódni, azaz, ha pár hónappal később kivesszük ezt a növény, és átültetjük, sokkal kevésbé viseli meg, mert az alávágás miatt sokkal több gyökeret tudunk kivenni a növénnyel.
Az alávágás kifejezés kissé megtévesztő, hiszen házilag csak oldalt tudjuk megvágni a gyökereket, mert nem férünk ásóval a növény alá, illetve ha igen, akkor már kiszedtük, ami ekkor még nem cél. Az üzemi technológiánál azonban a gép egy félkör alakú késsel teljesen körbevágja a földlabdát, így az alá is vág a gyökérzetnek; innen az elnevezés.

Cserepes növények gyökérmetszése

Olykor cserepes növényeknél is szükséges lehet a gyökérmetszés. Egyik ilyen eset, amikor megveszünk egy konténeres, cserepes növényt, és amikor kiültetnénk, látjuk, hogy a gyökerei sárgák-barnák, tömörödöttek, azaz az egész cserép szinte gyökérrel van tele, föld már alig van benne. Ennek az lehet az oka, hogy az adott növényt sokáig nem tudták eladni, és beleöregedett a cserepébe. E gyökerek nehezebben regenerálódnak, lassabban indulnak növekedésbe, ezért érdemes kicsit körbefaragnunk ezeket, hogy e vágásokkal fokozott növekedésre és elágazásra serkentsük.
Másik eset, amikor nagyméretű cserépben vagy dézsában nevelt növényeinket már képtelenség még nagyobb edénybe ültetni, mert azzal mozgathatatlanná válnának. Ekkor vegyük ki a cserépből a növényt, faragjuk körbe a gyökerét, majd tegyük vissza ugyanabba a cserépbe vagy dézsába, és a gyökerek szélső lefaragásával nyert helyre tömjünk friss virágföldet. Látványosan meghálálják növényeink az ilyen gondoskodást. Ám ezt inkább tavaszra időzítsük, mert a téli növekedés nem előnyös a fényhiányos időszak miatt.