MÁSOLVA A TERMÉSZETEST
Ha olyan tavat szeretnénk létrehozni, amely télen is működik, azaz a növények
egy részét a hideg évszakban sem akarjuk fagymentes helyre behordani, akkor
legalább 120-150 centiméteres vízmélységgel számoljunk. Egy kerti tó három dologban
tér el lényegesen a természetes vizektől. Egyrészt sokkal kisebb, így a biológiai
önszabályozó folyamatok csak részben érvényesülhetnek benne. Könnyebben felmelegszik,
algásodik, probléma esetén könnyebben romlik a víz minősége, mint a jóval nagyobb
víztömeget befogadó természetes képződmények esetén. A kerti tó vize nincs kapcsolatban
a talaj vízkészletével sem, valamint medrének a lejtése, mélyülése is más, mint
a természetes tavaké.
A
tavi és tókörnyéki növények számára lényeges szempont, hogy mekkora a vízborítottság
azon a részen, ahol élnek. Van, amelyik csupán állandóan nedves talajt igényel,
másoknak szükségük van néhány centiméteres vagy ennél sokkal jelentősebb vízborításra.
A tóban ezért különböző mélységű ültető-padokat kell kialakítani, amelyek a
betelepítésre szánt növények vízmélység-igényeihez igazodnak. Ezek az előre
gyártott műanyag tómedreknél már gyárilag adottak, tófóliával bélelt esetben
pedig a tótükör kiásásánál, megformázásánál ezt nekünk kell kialakítani. Ezekre
a különböző mélységben elhelyezett ültető-padokra helyezzük azokat a földdel
töltött edényeket, amelyekbe a növényeket ültetjük majd.
Végül lényeges különbség az is, hogy egy természetes tó, vagy folyó partján
a talaj állandóan nedves, ez egy kerti tó esetén nem teljesül, hiszen ott olyan
vízzáró anyagot építünk be, ami megakadályozza azt, hogy a tó leeresszen.
Emiatt a mesterséges tavunk partjára nem szerencsés a vízparti vegetáció nagy
vízigényű tagjaiból válogatnunk. Ide olyan fajokat ültessünk, melyek leveleikkel
a vízpartok hangulatát idézik (hosszú, keskeny sásszerű levelek) de mégsem
túl vízigényes fajok.
MÉLYSÉGI
ZÓNÁK
A tó szélén a parti zónát találjuk. Az ide ültethető fajok hagyományos kerti
talajban vannak. Az előbb említett okból előnyös, ha időszakosan bírják a szárazságot,
de ugyanígy a vízborítást is.
A víz felé haladva a lápi zóna következik, amely a mocsári növények élettere.
Ezek állandóan nedves talajt igényelnek, némelyik megfelelő fejlődéséhez kis
1-10 centiméter mélységű vízborítás is szükséges. Ezt a sekélyvízi zóna követi,
ahol a növények állandóan 20-40 centiméternyi vízmélységet igényelnek. Befelé
haladva a mélyvízi zóna következik, itt a víz mélysége már több mint 50 centiméter.
A közkedvelt tavirózsáknak ez az optimális élettere csakúgy, mint a víz alatt
élő növényeknek, hínároknak.
A tavak zónabeosztását az úszónövények zárják, melyek a vízen lebegve élnek.
Azt, hogy egy növényt melyik zónában helyezzünk el, az alapján dönthetjük el,
hogy természetes élőhelyén milyen körülmények között él. Ez a besorolás tehát
irányt mutat a növények elhelyezéséhez, de nem kell túl szigorúan venni, mivel
egy-egy faj nem csak a saját zónájában, hanem többnyire a szomszédos vízmélységi
övekben is jól fejlődik.
DÍSZÍTENEK
ÉS SZABÁLYOZZÁK A VÍZMINŐSÉGET
A megfelelően összeválogatott növények nem csak esztétikai szempontból lényegesek,
hanem a tó biológiai folyamataiban is aktívan részt vesznek, így hasznosak a
biológiai egyensúly fenntartásában. A víz alatti növényeknek különösen fontos
szerepük van az oxigéntermelésben. Mivel teljes levélfelületükön veszik fel
a tápanyagokat, ezzel csökkentik ezek koncentrációját a vízben, ami valamelyest
gátolja az algák elszaporodását. A hínárok gyorsan nőnek, és kusza leveleikkel
halaink búvóhelyéül szolgálnak.
Az úszónövények a víz felszínén élnek, gyökereiket egyszerűen a vízbe lógatják,
innen veszik fel a tápanyagokat. Gyorsan szaporodnak, de viszonylag könnyen
kordában tarthatók. Hasznuk, hogy árnyékolják a vizet, amivel csökkentik az
algásodás mértékét, és jelenlétüknek köszönhetően a víz lassabban melegszik
fel. Ez a forró nyári napokon különösen fontos, mivel a halak számára lényeges
oxigéntartalom a víz hőmérsékletének növekedésével csökken. E lebegő fajok a
vízben tartott állataink táplálékául is szolgálnak.
A kerti tó partjára ültetett fajokat is úgy válogassuk össze, hogy csak mértékkel
árnyékolják a vízfelületet.
JELLEMZŐ FAJOK ZÓNÁNKÉNT.
Partra ültethetők
(Megjelenésük hasonlítson a vízparti növényekére, de nem baj, ha nem túl
vízigényesek.)
nőszirmok (Iris sp.), sásliliomok (Hemerocallis sp.), árnyliliomok (Hosta
sp.), boglárkák (Trollius sp.), fáklyaliliomok (Kniphophia sp.), díszfüvek
Víz felszínén úszók
Békalencsepáfrány (Azolla sp.), kagylóvirág (Pistia stratiotes), vízi
jácint (Eichornia crassipes), vagy a hazánkban is honos fajok közül a
békalencsék, sulyom, vagy a rucaöröm (ez utóbbiak védett növények)
Mélyvízi fajok
Legismertebbek a védett tavirózsák (Nymphaea sp.), hínárok (sok faja van:
süllőhínárok, átokhínárok, stb.), tócsagaz