MEKKORA HELLYEL SZÁMOLJUNK?
A helyigény felmérésénél ne a konkrét autóra szabjuk a beálló alapterületét, mert a kocsi cseréjekor ez gondot okozhat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy 2,5-3 x 5,5-6 m-es alapterületű parkolóhelyre kényelmesen beállhatunk majd egy középkategóriás kocsival, és annak mindkét ajtaját gond nélkül ki is nyithatjuk. Ha két parkolóhelyes, középső oszlop nélküli kocsibeállót szeretnénk építeni, akkor elég, ha 5,5 m szélességűre tervezzük, mert középen elég, ha egy ajtó szélességnyi hely marad a két kocsi között. Válaszfal nélküli sorbeállóknál hasonló a helyzet, viszont a közbenső válaszfalakkal megépítetteknél célszerű a 3 m-es beálló szélességet tartani, különben egy szélesebb autóból csak az egyik oldalon lehet majd kiszállni. Helyszűke esetén a valóságban is feltétlenül próbáljuk ki a szűk helyre való be- és kiállást, továbbá a kocsiból való ki és beszállást is, mert a túl kiszámított manőverek kocsisérüléseket is okozhatnak. Ha csak nagy ügyeskedés árán tudnánk a kijelölt területre beparkolni, akkor a lehetőségek figyelembevételével érdemes nagyobbra méretezni az építményt.
VÁZSZERKEZET
A kocsibeállók tetőtartó szerkezetét különféle alumínium idomokból, illetve faanyagok felhasználásával alakíthatjuk ki. Az alumínium tartószerkezetek kivitelezése szakértelmet igénylő munka, ezért többnyire ezt ajánlatos szakemberekre bízni. Különösen akkor, ha a tető anyagául domborúra hajlított üregkamrás, vagy tömör polikarbonát lapokat kívánunk felhasználni. Ilyen megoldásokkal több cég is foglalkozik. S bár ezek rendkívül rugalmas, időjárásálló anyagok, szakszerű felerősítésük nemcsak a tetőanyag íves hajlítása és az ívelt tartószerkezet kialakítása, hanem a kellő vízzárás miatt is hozzáértő munkát igényel. Az épületek oldalfalához csatlakozó kocsi beállók előnye, hogy megtakaríthatunk két tartóoszlopot. A sík védőtetőt kb.10 mm hézagot hagyva célszerű a falhoz illeszteni. Ezt a beázások elkerülése érdekében vízelvezető lemezeléssel szokás kiegészíteni.
TETŐBORÍTÁS
A már említett tömör ill. üregkamrás polikarbonát lap látványában is szép, dekoratív anyag. Nem véletlenül választják egyre többen télikertjeik, erkélyeik, garázsbeállóik burkolásához és fedéséhez. A tetők fedéséhez használható üregkamrás polikarbonát lapok változó, 100-200 cm szélességben, általában 2-6 m, vagy ezeknél hosszabb táblákban szerezhetők be az erre szakosodott cégektől és a barkácsáruházakban.
Gépkocsibeállók tetőihez a 10, vagy a 16 mm vastagságú táblák a megfelelők. A lemezek celláit egyik végükön alumínium, a másik végüket pedig páraáteresztő élzáró szalagokkal kell leragasztani. Az aluszalagot mindig a tábla fal felé eső, vagy magasabban levő végére, kell felerősíteni. A végzáró idommal ellátott táblákon a széleket UV álló szilikonos fugamasszával kell kikenni. Ha a táblák közvetlenül az épület falához csatlakoznak, felső lemezszegélyezéssel ajánlatos a csapadékvíz elvezetését megoldani.
Természetesen gépkocsibeállók tetőfedő anyagaként használhatunk más anyagot, pl. PVC-ből, készült hullám- és trapézlemezeket, vagy ugyanilyen profilozású üvegszál erősítésű poliészter táblákat is, sőt esetleg bitumenes hullámlemezek is szóba jöhetnek, ha a fényáteresztés nem különösebben lényeges szempont. Ez utóbbi anyagok felerősítése egyszerűbb, PE fejű rögzítőszög és esetlegesen műanyag alátételemek szükségesek a lefogási helyek alá. Toldáskor legalább másfél hullámnyi legyen az átfedés, és a táblákat mindig a hullám felső részén áteresztett szegekkel kell a szarufákhoz fogatnunk. A jó vízzárás érdekében célszerű a kötőelemek feje alá lágy műanyag alátéteket is húzni a csavarok, szegek szárára. Arra is ügyeljünk, hogy a szélekre mindig teljes hullámmagasságú, de fél oldalmagasságban lefűrészelt borda kerüljön. A tetőnek ajánlatos legalább 5 fokos lejtést biztosítani.
CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS
A csapadékvíz elvezetéséhez szükséges csatorna méretét a tetőfelület alapján határozzuk meg. Ez már igen jelentős vízgyűjtő felület, amelynek hozamát biztonsággal kell elvezetni. Az esztétikus külső megjelenést szolgálja a deszkákból összeállított, és az összekötő gerendák, illetve a szarufák végein levő hevederlécekre felerősített kb. 250 mm széles ereszszegély, amely hátul még az ereszcsatornát is elrejti.