A kezeletlen fémtárgyaink felületei köztudottan hajlamosak az oxidációra. E vegyi folyamatot általánosan korrózióként ismerjük, s káros hatásai mindenki által ismertek. Természetesen igyekszünk védekezni ellene, többnyire festéssel. E bevonatok azonban nemcsak védőpajzsként szolgálnak, esztétikai feladatuk is van.A tárgyakra felhordott festékréteg a szükséges korrózióvédelmen túl esetenként a felületi megmunkálások nyomait is eltünteti, s e mellett környezetünket változatosan színesebbé teszi. A festékipar ezért is bővíti korszerű termékeinek a színskáláját. E mellett a környezetvédelmi szempontok is előtérbe kerültek, aminek következtében egyre több oldószermentes termékkel gazdagodott a festékek, s ezen belül a zománcfestékek választéka is. Így az általános célú festékek között számos oldószeres és vízbázisú bevonóanyag közül választhatjuk ki a céljainknak megfelelőt, ha betérünk egy festékszaküzletbe.
Kül- és beltérben; fémre, fára, műanyagra
A legtöbb általános célú zománcfesték ma már bel- és kültérben is kellő védelmet biztosít a fémtárgyaknak. 
Nemcsak a színskála gyarapodott, a legtöbb bevonóanyagnál a felületi jellemzőik tekintetében is bővült a kínálat. A megszokott fényes festékek mellett kifejlesztették ezek selymesfényű és matt változatait is. A másik lényeges változás, hogy többnyirenemcsak fémekre, hanem egyéb anyagok, pl. fa-, műanyag bevonására is tökéletesen megfelelnek. Természetesen a fém felületeknél is fontos a jó alapozás, ám itt más a célja. A faanyagoknál az alapanyag szívóképességét, pórustömítését kell az alapozórétegnek megteremtenie, a fémeknél viszont a festék tapadását elősegítő és az oxidációt gátló rétegként kell alapozó festéknek funkcionálnia.
Ez azonban az új összetételű festékeknél csak különleges esetekben szükséges. Sőt, vannak olyan fémfestékek, amelyeket kimondottan rozsdás, pontosabban erősen oxidálódott, de málló rétegeket még nem tartalmazó fémfelületekre alapozás nélkül lehet felhordani (Hammerite). Kétrétegű bevonatuk testes, szinte felületkiegyenlítőként is szolgál. Az ilyen festékeket viszont kimondottan fémtiszta felületekre csak speciális alapozó festék felhordását követően lehet felkenni, különben nem lesz megfelelő a tapadása.
Más korszerű zománcfestékek alapozó festékként is használhatók, így egyféle festéket használva lehet velük jó védelmet kialakítani, akár külső térben levő fémtárgyakon is. Ennek azonban előfeltétele, hogy a felületek minden szennyeződéstől, oxidrétegtől és egyéb - a festék szilárd megtapadását gátló - körülménytől mentesek legyenek. Ez esetenként csupán zsíroldást, drótkefés felülettisztítást, csiszolást, kritikusabb esetekben pedig vegyi kezelést, pl. passziválást is igényelhet.
Oldószerest, vagy vízbázisút
Ha az alapfeltételek megfelelőek, akkor már csak a megfelelő zománcfestéket kell kiválasztani. Választáskor célszerű néhány általános szempontot figyelembe venni. Mennyi idő múlva lehet átfesteni, hány óra múlva szárad meg teljesen és nem utolsó sorban hányszor kell átkenni a kellő védőhatás érdekében. Minden zománcfestéket legalább két rétegben ajánlatos a felületekre hordani. Lényeges, hogy jól takarjon, s felecsetelése után testesebb rétege kifeszüljön. Ezt a konzisztenciájának - a festékhez ajánlott hígítóval történő - beállításával lehet elősegíteni.
Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a céljainkra megfelelő festékek közül melyik oldószeres és melyik vízbázisú. Ez a jellegzetesség nemcsak környezetvédelmi szempontból lényeges, gyakorlati haszna is van. Az oldószerrel lehet ugyanis beállítani a festék ideális sűrűségét, és ez használható a festőszerszámok tisztításához is. A hagyományos oldószer több illékony vegyszer keveréke, feloldja a festék kötőanyagát és elősegíti a pigmentek, adalékanyagok homogén elkeveredését, kezelhetőbbé teszi a sűrű festéket és így lehetővé teszi a sima, egyenletes festékfilm kialakulását. Minden oldószeres festéknek meg van a saját tipikus hígítója, amelyek sokszor nem csereszabatosak. Ezért kell az adott festék használati utasításában megadott oldószert használni a hígításához.
A hígítók párolgásának mértéke jelentősen befolyásolja a festékek száradási idejét, és közvetve módosítja a fedőképességét is. Azt a festéket, amely túl gyorsan szárad, nehéz egyenletesen eldolgozni, a túl lassú száradású, vagy a túlságosan felhígított pedig a függőleges részeken megfolyhat. A hígítószer gőzei e mellett egészségre károsak, s bár ez a mellékhatásuk a szabadban elhanyagolható, ám a szaguk még így is elég irritáló lehet.
Az ún. vízbázisú zománc festékek kötöanyagukat, pigmentjeiket és töltőanyagaikat nem oldószerben oldva, hanem parányi gömbökként vízben diszpergálva tartalmazzák. Felhordásukat követően a víz elpárolog, a festékgömbök pedig összetapadva alakítják ki az egybefüggő festékréteget. Előnyük, hogy feleslegesé válik a környezetre káros oldószerek használata, s ez vonatkozik a festőszerszámok kimosására is. A vízbázisú zománcfestékek filmje ugyanolyan ellenálló, mint az oldószeres festékeké, mivel azonos összetevőkből épülnek fel.
Legyünk tekintettel a környezetvédelemre is
A festékek kiválasztásakor tehát elsődlegesen azt célszerű figyelembe venni, hogy milyen a kötőanyaguk, mert ez meghatározza magának a festéknek a tulajdonságait. A leggyakrabban használt szintetikus-, alkidgyanta bázisú festékek száradásuk közben a levegő oxigénjének hatására alakulnak át szilárd és nagyon ellenálló bevonatot adó védőréteggé. Ezért a száradásuk viszonylag lassú folyamat, viszont magas telítettségűek, kiváló tapadásúak, és kettős rétegük - a 
különféle adalékanyagoknak köszönhetően - nagyon ellenálló, bevonatuk bizonyos mértékig rugalmas. Ezek mind oldószeres hígítást igényelnek, s megfelelő sűrűségre hígítva még ecseteléssel is simára dolgozhatók el. Száradásukhoz - gyártmánytól függően - 6-24 óra szükséges, de néhány óra múlva már átkenhetők. Fedőképességük kiváló, de a fehér színű festékek idővel sárgulásra hajlamosak. A korszerű adalékanyagokkal ellátott változataik ma már UV-állók.
Az ún. nitrózománcok viszont kimondottan gyorsan száradó zománcfestékek, s ecsetelésre még jól felhígítva sem túl alkalmasak. Gyors száradásuk mellett kemény ellenálló filmet képeznek, de viszonylag alacsony a szilárdtest tartalmuk, így a kellő fedettség eléréséhez több vékonyan felkent réteg szükséges.
A vízbázisú zománcok általában akril, illetve alkid-műgyanta alapú festékek, ami azt jelenti, hogy kötéskor csak fizikai száradás következik be. A kötőanyag és az adalékok nincsenek az oldószerben feloldva, hanem abban apró tapadós gömbökként diszpergálva találhatók meg. A víz elpárolgása után ezek a festékgömböcskék összetapadnak, és szilárd, kemény filmet képeznek a bevont felületen. Az ilyen festékek viszonylag gyorsan száradnak, filmjük ugyancsak kemény, és az adalékanyagaiktól függően időjárásállók, sőt UV-állók is. Jól eldolgozhatók, simára terülnek, de filmjük kevésbé testes, mint a szintetikus, vagy akid-műgyanta alapú festékeké. E festékek száradásuk után - éppen úgy, mint más olajzomácok - vízzel nem oldhatók, de mivel külön oldószert nem igényelnek, egyértelműen környezetkímélők, ezért érdemes ezeket választanunk.