Újra divatba jönnek

Kovácsoltvas bútorok a kertben

A kerti bútorok választéka rohamosan bővült az utóbbi években - minden kapható, csak pénz legyen hozzá. A kertben is használható asztalok, padok és székek anyaga sokféle lehet. A műanyag a legolcsóbb, ami könnyen tisztítható, de nem túl elegáns. A fa a legtermészetesebb, ám cserébe a legtöbb törődést igényli. Fémbútorok közül is többféle agyagból készített terméket találunk a kínálatban, melyek közül a kovácsoltvas bútorok iránt érdeklődnek a legtöbben, akik elegáns és e mellett egyedi darabokat szeretnének kertjükben látni.

Ma már nem kell napokig keresgélnünk, ha kovácsoltvas bútort szeretnénk vásárolni. Csupán azt kell eldöntenünk, hogy mennyi pénzt tudunk fordítani e célra. Nagy a választék, ha szerényebb pénzügyi keretek között próbáljuk kiválasztani a számunkra megfelelőt. Ekkor azonban számolnunk kell azzal, hogy a tömegben gyártott termékeknél általában vékony, üreges (cső, zárt, vagy hajlított szelvényű) anyagokat használnak fel. Bár kellemes lehet a súlya egy ilyen széknek, de tartóssága és szilárdsága nem biztos, hogy megfelelő. E tömegtermékek között sokszor ötlettelen és bugyuta minták is találhatók - tudtuk meg Budavári Géza hatvani kovácsmestertől.
Figyelnünk kell az ár-érték arányra is: a kézműves vagy egyedi megrendelésű bútorok az előbb említett sorozatgyártottaknak a duplájába is kerülhetnek. Ennek egyik oka, hogy 10-12-14 mm-es kör, vagy négyzet keresztmetszetű anyagból készülnek, de asztaloknál nem ritka a 16-20 mm-es anyagvastagság sem.
A kovácsok 1000 °C fok körüli hőmérsékleten alakítják a szükséges mintákat, erezéseket, leveleket. Sok figyelmet fordítanak a tárgyaik formájára, az ívek kecses vonalaira, a minták funkcionális és dekorációs hatásainak egységére, hiszen a kész bútornak ergonómiai szempontból ugyanúgy meg kell felelnie, mint esztétikailag.
"Ezért nem is olyan könnyű ilyen bútorokat tervezni. Ha mégis megbirkóztunk mindezekkel, jön a felületkezelés nem kisebb problematikája" -meséli Budavári Géza. A kínálkozó lehetőségek ma, a XXI. században sem elég megnyugtatóak, sajnos!
Vehetjük példaként autóink karosszériájának a rozsdásodását, amely már tíz éves korban jelentkezhet annak ellenére, hogy egy autógyár mögött mekkora technikai háttér áll. Tehát ha szeretnénk mindent megtenni a kovácsoltvas kerti bútoraink korrózióvédelme érdekében -amelyek fokozottan ki vannak téve az időjárás viszontagságainak - akkor a sor mindenképpen a tűzihorganyzással kezdődjön.

Csak a gondosan kezelt fémbútor lesz hosszú életű a kertben.

Ez egy zárt folyamat, ahol a munkadarabot több kádba mártva fémtisztára maratják, a végén pedig 500 °C-os olvadt horganyba teszik, ami minden kis zugot átjárva dermed rá a felületre. Az így kezelt kültéri bútor ára kissé megnő, de a kezelés akár húsz évig megóvja az átrozsdásodástól. Az ezüstös színű horganyzott felületet nem jó frissen az általunk választott színre festeni, mert lepereg róla a festék. Ha van türelmünk, várunk vele néhány hónapot, esetleg egy évet, amíg a horgany felülete oxidálódva rücskössé válik (szabad szemmel ekkor csak mattulást látunk), és ezen a durvább felületen már megtapad a festék. A természetes oxidációt és az ezzel együtt járó folyamatok hosszú hónapjait homokszóró berendezéssel tudjuk helyettesíteni, ami szintén emeli a költségeket. Innen a további festékrétegek ugyanúgy következnek, mint horganyzás nélkül: alapozás, színre festés és lakkozás.
Egy másik tartós bevonat a szinterezés, amit kinti használati tárgyak esetén horganyzás után, beltérre, szobai bútorok esetén pedig homokszórás után lehet alkalmazni. Az eljárás lényege, hogy a festéket por alakban, elektrosztatikusan fújják a felületre, és utána kemencében ráolvasztják 190 °C-on.
Ha már kissé elhanyagoltuk régebbi kovácsoltvas bútorunkat, vagy kerítésünket akarjuk felújítani, először a rozsdát kell eltávolítanunk. Ezt lehetőleg fizikai módon, drótkefe, drótkorong segítségével tegyük, de a leghatásosabb módszer itt is a homokszórás. Nem ajánlott rozsdamaró szerek használata, mivel ezek alapja sav, ami a rozsdásodást nem állítja meg, inkább segíti.
A rozsda-átalakító, vagy passziváló szerek minden festékboltban kaphatók. A megfelelő előkészítés után használjunk cinkromátos alapozót (a régi piros mínium volt az igazi, de ólomtartalma miatt már nem gyártják), lehetőleg két rétegben. Ez egy olyan erős alap lesz, amire zománccal is, és olajfestékkel is dolgozhatunk. "Nem vagyok híve a kettő az egyben dolgoknak, bár az Adhezor vagy új nevén Alvikor festéket én is szeretem a szép selymes matt felülete miatt, de én ennél is használok alapozót. Utolsó rétegként lehet lakkot vinni a felületre, ami megóvja a festéket az ultraviola sugárzástól, és növeli a felület kopásállóságát is"- tanácsolta a kovácsmester.
Ez a pár gondolat talán sejttette mennyi munka van egy kerti garnitúra létrejöttében, és esetleg segít a választásban is. A kovácsoltvas termékeknél sem érdemes bedőlni a túl olcsón kínálóknak, és nem érdemes azzal érvelve alkudni, hogy "a másik mester nem kér annyit", mert ezzel egy olyan versenyre kényszerítik a kovácsokat, amiben a vásárlók járnak rosszul. Ha egy-egy munkafázist le kell egyszerűsíteni, vagy netán ki kell hagyni az árverseny miatt, az a minőségben is nyomot hagy.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-547/Kovacsoltvas_bUtorok_a_kertben