Zárt égésterű készülékek

Égéstermék elvezetési lehetőségek

2012-01-31 20:33:48 | Módosítva: 2012-02-02 10:46:09

Egy gázüzemű, fűtő vagy kombinált fali hőtermelő abban az esetben zárt égésterű („turbós”, „parapetes”), ha a működéshez szükséges frisslevegőt nem a felállítási helyiségből szívja, illetve ahol a keletkező égéstermék nem gravitációs alapon, hanem mesterséges huzat útján távozik, miközben a teljes tüzelési folyamat egy – a felállítási helyiségtől – hermetikusan elzárt kamrában történik.

A differenciálás itt azonban még nem ér véget, mert az úgynevezett kondenzációs működésű készülékek más tüzeléstechnikai felépítéssel rendelkeznek, mint „turbós/parapetes” társaik. Hasonlóság így ezeknél a hőtermelőknél alapvetően csak az égéstermék elvezetésekben van, ahol más csővezeték anyagminőséggel, illetve alkalmazható csőhosszúságokkal kell számolnunk. Melyek tehát ezek a főbb alternatívák?

Koncentrikus rendszerek

Családi házak zárt égésterű készülékeinél ez a legegyszerűbb és gyakran legkézenfekvőbb égéstermék elvezetési mód („cső a csőben” rendszer), de még társasházi lakásokban sem ritka az alkalmazásuk. Előnye, hogy egy új építésű családi ház esetén egyszerűen, illetve viszonylag olcsón oldható meg az égéshez szükséges frisslevegő ellátás, valamint a keletkező égéstermék elvezetés, mert egyetlen – egymáshoz képest koncentrikusan elhelyezkedő – csővezetéket kell a födémen, valamint a cserépfedésen keresztül függőlegesen kivezetni. Ennek köszönhetően a zárt égésterű fűtőkészülék – önmagában – nem igényel külön épített kéményt, a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék elvezető elemek esetén pedig szükségtelen külön hő- és áramlástechnikai számítást végezni. Jelen esetben szándékosan utalunk a függőleges égéstermék elvezetésre, mert bár létezik ennek vízszintes rendszere is (oldalfali égéstermék elvezetés), ez azonban több szempontból körülményes (a kitorkolási pont előírt távolságának betartása a szomszédos telekhatártól és a környező nyílászárók elhelyezkedése), illetve nem is nagyon ajánlott (esztétikai, építészeti kritériumok stb.).

A koncentrikus rendszernél a beszívott levegő – a belső füstgázcső hőátadása miatt – kismértékben előmelegíthető, a kémény tömörsége pedig – füstgázelemző műszer segítségével – viszonylag könnyen ellenőrizhető. A minimális mértékű tömítetlenség nem okoz még életveszélyes állapotot, mert a levegő oldalon visszaszívott égéstermék újból eltüzelhető. Hátránya, hogy a duplafalú csőrendszer miatt a fajlagos anyagköltség magasabb, a kiépíthető égéstermék elvezető rendszer hosszúsága pedig rövidebb a többi égéstermék elvezetési módhoz képest. A gyári égéstermék elvezető elemekből összeállított rendszer azonban esztétikus, így a szinterezett fehér vezetékek harmonikusan illeszkednek a lakókörnyezetbe.

Ez az égéstermék elvezetési mód – helyes telepítés esetén – abszolút biztonságos, mert a belső tokos csőkötés, valamint a légoldali csővezetékek összecsavarozása vagy bilincsekkel történő rögzítése megakadályozza az égéstermék elvezető elemek szétcsúszását. A koncentrikus elvezetés tehát a viszonylag rövid, de költséghatékony égéstermék rendszerek egyik leggyakrabban használt típusa.

Kéményaknás rendszerek

A kéményaknás égéstermék elvezetés a koncentrikus rendszerek „rokona”, azonban mégis más: a frisslevegő ellátás egy már meglévő aknán keresztül történik, amelyen belül helyezkedik el a meghatározott átmérőjű, illetve anyagminőségű füstgázcső. Ehhez kapcsolódik a gázkészülék és a kémény között a koncentrikus csatlakozó cső. Jelen esetben a frisslevegő cső nagy része tehát maga a kürtő (régi kémény vagy légakna), illetve az akna fala és az égéstermék elvezető cső közötti szabad légkeresztmetszet.

A légellátást szolgáló akna belső keresztmetszete jóval nagyobb, mint a hagyományos koncentrikus rendszerek esetén, így ennek köszönhetően hosszabb égéstermék elvezető rendszerek telepíthetők. Természetesen az alkalmazható teljes hosszúságba bele kell venni a koncentrikus bekötő szakaszt is, amit lehetőleg minél kevesebb iránytöréssel célszerű telepíteni. Óriási előnye ennek a megoldásnak, hogy a korábban gravitációs égéstermék elvezetésre használt kémény – pl.: készülékcsere esetén – légellátási célokra a későbbiekben is használható (ehhez persze megfelelő kéményállag szükséges), ahol a kürtőn belül távtartó elemek központosítják a belső füstgázcsőt. Az akna fedelére légbeszívásra is alkalmas, a kürtőt lezáró kéménykúpot, a koncentrikus szakasz füstcsövének függőleges bekötésére pedig egy úgynevezett talpas könyököt kell telepíteni (ennek támasztó sínje a kürtőben fekszi fel).

Ez az égéstermék elvezetési mód a telepítés után – a rendszer megfelelő tömörségének ellenőrzése érdekében – kéményseprői műszeres mérést (nyomáspróba), valamint átvételt igényel. A kéménykürtőben elhelyezett füstgázcső túlzott lehűlésének elkerülése érdekében korlátozott a „hideg szakaszban” vezetett csővezeték hossza, a függőleges csővezeték tisztíthatósága pedig gyakran külön betekintő nyílást igényel. A kürtő és a gázkészülék közötti koncentrikus csővezetékek összekötése a „cső a csőben” rendszerrel teljesen analóg módon történik, azonban itt is biztosítani kell az ellenőrizhetőséget. A kéményaknás rendszer alapvetően a társasházi fűtéskorszerűsítések esetén jön szóba, nem ritka azonban a családi házas alkalmazás sem. Előnye, hogy a meglévő gravitációs kémény felhasználásával esztétikus égéstermék elvezető rendszer telepíthető (akár flexibilis elemekkel is), így egyetlen igazi hátránya, hogy a kürtő fala – állapot és kialakítás függvényében – gyakran utólagos bélelést igényel.

Osztott égéstermék elvezető rendszerek

Nagyon gyakran és viszonylag egyszerűen alkalmazható égéstermék elvezetési mód, ennél a megoldásnál azonban különválik a frisslevegő, illetve az égéstermék elvezető cső. A füstgázcső – a kéményaknás rendszerekkel teljesen analóg módon – a meglévő kéménybe fűzhető, itt azonban nem kritérium a béléscső. Ezt a megoldást tehát elsősorban ott alkalmazzák, ahol a gravitációs kémény felújítása számottevő járulékos költségekkel jár. A füstgázcső kéménykürtőben történő elvezetésével kapcsolatban alapvetően ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint a kéményaknás rendszernél, itt azonban a készülék és a kémény közötti szakasz is egy önálló füstgázcső, amely gyakran lakótérben található, így idővel számolni kell a belső tömítés elhasználódásából adódó tömítetlenségre, illetve füstgázkilépésre. Ezen kívül ennél az alkalmazásnál nem elég csupán a kapcsolódó csővezetékeket tokos kötéssel telepíteni, hanem az esetleges dilatáció vagy mechanikus sérülés ellen a falon/mennyezeten csőbilinccsel is rögzíteni kell.

A frisslevegő ellátás külön csővezetéken jön létre, az adott gyártó előírásainak megfelelően, ahol a légbeszívás külső térből, oldalfalon vagy légaknán keresztül történik. Nagyon sok esetben a frisslevegő cső hossza több méter is lehet, így hideg téli napokon – belső szigetelés hiányában – páralecsapódás léphet fel, amelyet minden esetben el kell kerülni. Bizonyos, hagyományos működésű, zárt égésterű gázkészülék típusoknál a „telibe szívott” hideg levegő a készüléken belül nem kívánt égéstermék kondenzációt okoz, ami sokszor készülék leállást, szélsőséges esetben jelentős készülék kárt okoz. A nem kívánt kondenzáció a hosszú füstgázcső vezetékek esetén is kerülendő, mert kemény téli hidegben a kitorkolási pont lefagyhat, illetve az áramlás is kritikus lehet.

Osztott rendszereknél – és hagyományos működésű, zárt égésterű készülékeknél – kivétel nélkül szükség van a kondenzvíz gyűjtő beépítésére, amellyel viszonylag könnyen elkerülhető a nem várt készülékkár, valamint csökkenthető a hibára történő leállások száma. Előnye ennek az égéstermék elvezetési módnak, hogy viszonylag könnyen telepíthető és nagyobb távolságok áthidalására képes (levegő és égéstermék elvezetés). A kéménnyel kapcsolatban nincsenek különleges elvárások (természetesen ez a rendszer is kéményseprői ellenőrzést, valamint átvételt igényel). Hátránya, hogy gyakran nem túlzottan esztétikus, telepítése pedig sokszor jelentős vésési és átalakítási munkát igényel.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-5520/egestermek_elvezetesi_lehetosegek