Viták a fűtési költségmegosztás kapcsán

2012-02-02 12:42:08 | Módosítva: 2012-02-02 12:42:08

A költségmegosztók felszerelése vagy nem felszerelése régóta foglalkoztatja a távfűtéses panelházak lakóit. Kétségtelen, hogy ezeknek a készülékeknek a felszerelése takarékosságra ösztönzi a lakókat, de az igazságosnak tűnő elosztási rendszer sokszor újabb igazságtalanságokat szül.

Egyesek azt is feszegetik, hogy a költségmegosztó egyáltalán mennyire tekinthető hiteles mérőkészüléknek. Semmiképpen nem mérőeszköz, ami mondjuk megajoulban méri egy adott lakás fűtési energiafogyasztását. Erre léteznek hőmennyiségmérők, amelyek házanként már működnek is, és egy társasház összes fűtési energiamennyiségének elszámolása ennek alapján történik.

Hőmennyiségmérő használatának lakás szinten is lenne lehetősége, de ahhoz a jelenleg általános, függőleges strang rendszerű fűtésrendszereket át kéne alakítani vízszintes, lakásonként betáplált rendszerekké. Ekkor egy-egy lakás hőenergia fogyasztását ugyanúgy lehetne mérni, mint a gáz vagy a villanyfogyasztást. Az új építésű társasházaknál már gyakran alkalmazzák ezt a módszert. A régiek átalakítása azonban lakásonként 1-2 százezres költséget jelentene, és ezt kevesen vállalnák.

A költségmegosztó mérésre nem alkalmas, nem is ez a feladata. Csak egy arányszám megállapítására valók a megosztók együtt, amivel megállapítható, hogy a precízen mért összes fogyasztásból az egyes lakások milyen arányban részesedtek. Az arányszámot azután mindenféle módszerrel korrigálják, hogy a felosztás a lehető legigazságosabb legyen, ami részben új igazságtalanságokat szülhet, másrészt csökkenti az egyéni elosztásban lévő megtakarítási lehetőségeket.

Egyes társasházakban a lakások légköbmétere alapján, másutt már a költségmegosztó alapján osztják szét a költségeket a társasház lakói között. A költségek más módszerű szétosztásával azonban még a ház összköltsége nem fog sem nőni, sem csökkenni, ahhoz elengedhetetlen a panelkorszerűsítés, vagy mindenkinek nagyjából azonos mértékben kell spórolni a fűtéssel. Ez azonban szinte lehetetlen. Ráadásul az sem biztos, hogy aki lejjebb csavarja a radiátort, és spórolni szeretne, az az éves elszámolásnál valóban kevesebbet fizet. Hiszen a nem lakott lakások tulajdonosait a rendszer arra ösztönzi, hogy zárják el a radiátoraikat, így ők csak az alapdíjat és a légköbméter alapú fűtési díjat (30-40%) fizetik (legfeljebb a költségosztó után nem fizetik a felosztás utáni 60-70 %-os hődíjat). A körülöttük lakók viszont többet kell, hogy fizessenek.

Általában lakóépületek nem rendelkeznek komoly belső hőszigetelésekkel az egyes lakások között. Régebben gyakran mindössze egy 10 cm vastag téglafal volt a lakások között, sőt, a leválasztásoknál sokszor csak 6 cm vastag válaszfaltégla. Ez azt eredményezi, hogy a lakások egymást fűtik vagy hűtik. Az olyan helyiségekben, ahol nincs radiátor, és mégis meleg van, a hő a szomszédos terekből, sok esetben a szomszéd lakásából származik. Egy nem lakott lakás lekapcsolt radiátorokkal elszívja a meleget a szomszédoktól. Olyan házban, ahol a radiátorokra szerelt költségosztók alapján számolnak el, ott a szomszédok könnyen ráfizethetnek.

Másik kérdés az, hogy akár egy gázfűtéses házban, akár egy családi házas övezetben, senki nem kompenzálja a fűtési költségeket a lakások egyéni adottságaihoz képest. A lakás tulajdonosa vagy új vevője tudja, hogy ez egy drága rezsijű vagy egy olcsóbb rezsijű lakás (erről szól majd az energia tanúsítvány is). Ez jelentősen meghatározza a lakás értékét, az egyéni adottságok beépülnek a vételárba. Ha innen nézzük, akkor nem feltétlenül indokolt a távfűtéses lakások fűtési költségmegosztását a legkülönbözőbb elvek alapján korrigálgatni. Tudomásul lehetne venni, hogy egy szélső lakás fűtése drágább, mint a körülépítetté. Viszont mindenki a lehető legjobban takarékoskodna, persze a lehetőségein belül, a lehető legjobban érvényesülne az egyéni érdekeltség.

Mindezekkel persze nem a fűtési költségmegosztók felszereléséről, használatáról kívánjuk lebeszélni a lakóközösségeket. Ha a költségmegosztók nem önmagukban vannak, hanem egy fűtéskorszerűsítés, épület-felújítás részei, akkor megtakarítási eredményt fognak hozni. De érdemes alaposan mérlegelni a fűtési költségek felosztásának elveit.

Részletek a 104/2011. (VI. 29.) Korm. rendeletből

Az egyes épületrészekre vonatkozó fűtési díjmegosztási arányok meghatározása a felhasználási hely tulajdonosi közösségének, társasház esetében a szervezeti-működési szabályzat, lakásszövetkezetnél az alapszabály rendelkezéseivel összhangban meghozott - döntése alapján a következő módokon történhet:

  • az épületrészek fűtött légtérfogata alapján, vagy
  • fűtési költségmegosztók alkalmazásával,

Az elszámolási időszakban igénybe vett fűtési hőmennyiségnek az épületrészek fűtött légtérfogata arányában felosztandó, valamint a fűtési költségmegosztók leolvasott adatai arányában fogyasztásarányosan felosztandó hányadait úgy kell meghatározni, hogy azok százalékos arányban kifejezett összege 100%.
A melegvíz-díjmegosztási arányok meghatározása a felhasználási hely tulajdonosi közösségének - társasház esetében a szervezeti-működési szabályzat, lakásszövetkezetnél az alapszabály rendelkezéseivel összhangban meghozott - döntése alapján a következő módokon történhet:

  • használati melegvíz-költségmegosztók alkalmazásával a használati melegvíz-költségmegosztókon mért fogyasztási adatok alapulvételével, vagy
  • az épületrészekben felszerelt melegvíz-kifolyócsapok számának alapulvételével.

Ha a tulajdonosi közösség fűtési költségmegosztók alkalmazásáról döntött, akkor az elszámolási időszakban igénybe vett fűtési hőmennyiségnek legalább 30%-át, de legfeljebb 50%-át az épületrészek fűtött légtérfogata arányában, a fennmaradó részét fogyasztásarányosan, a fűtési költségmegosztók leolvasott adatainak alapulvételével és azoknak a mellékletben meghatározott korrekciós tényezőkkel történő módosításával számított értékei arányában kell az épületrészek között felosztani.

A korrekciós tényezők megnevezés (A korrekció* mértéke %-ban)

1. Földszinti korrekciók**:
1.1. földszint, ha nincs alatta helyiség: -15
1.2. földszint, alatta levő, fűtetlen helyiség fölött: -10

2. Legfelső emeleti korrekciók***:
2.1. lapostetős épületnél, közvetlenül a tető alatt: -20
2.2. nem beépített, fűtetlen tetőtér alatt: -15
2.3. beépített, fűtetlen tetőtér alatt, illetve tetőtérben: -10

3. Sarokhelyiségek korrekciói:
3.1. minden olyan helyiség, amely legalább két külső határoló-felülettel (lehűlő falfelülettel) rendelkezik: -10

4. Égtáj szerinti korrekció:
4.1. északi oldal: -5

5. Egyéb korrekciók:
5.1. fűtetlen átjáró és kapubejáró feletti helyiség: -15
5.2. fűtetlen földszinti helyiség feletti helyiség: -10
5.3. fűtetlen lépcsőház, illetve folyosó melletti helyiség: -5

* A korrekciók az épületrész egyes helyiségeire számítandók. Ha egy adott helyiségre egynél több korrekció vonatkozik, abban az esetben a helyiségre vonatkozó valamennyi korrekciót alkalmazni kell. Fűtési költségmegosztó funkciót ellátó hőmennyiségmérők alkalmazása esetén az épületrész egyes helyiségeinek korrekciós tényezőit a korrekciós tényezővel érintett helyiség fűtött légtérfogatának a teljes épületrész fűtött légtérfogatára jutó arányában kell számításba venni.
* ** A földszinti korrekciók nem alkalmazhatók azoknál a függőleges, alsó elosztású fűtési rendszerű felhasználási helyek helyiségeinél, amelyek légterében hőszigetelés nélküli vízszintes elosztóvezeték halad át.
* *** A legfelső emeleti korrekciók nem alkalmazhatók azoknál a függőleges, felső elosztású fűtési rendszerű felhasználási helyek helyiségeinél, amelyek légterében hőszigetelés nélküli vízszintes elosztóvezeték halad át.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-5530/Vitak_a_futesi_koltsegmegosztas_kapcsan