A lakáson belüli elektromos hálózat kiépítésénél nem lehet minden várható igényre felkészülni a csatlakozási helyek létrehozásakor. Az új fogyasztók azonban el kell jutatni a hálózati áramot és ha nincs elég csatlakozásra alkalmas dugaszoló aljzat, vagy azok túl távol vannak az új készüléktől, akkor – jobb híján – a megfelelő kábelhosszabbítók valamelyikével gyorsan megoldható az új fogyasztók áramellátása. A különféle hosszabbító kábelekkel azonban veszélyhelyzeteket is teremthetünk, ha e szerelvényeket nem körültekintően használjuk. A hosszabbító készletekre érvényes MSZ IEC 60884-1/2007 szabvány előírásainál kisebb keresztmetszet esetén pl. fennáll a vezeték túlmelegedésének veszélye, a régebbi típusoknál hiányzó védővezető esetén pedig a csatlakoztatott földelt kivitelű készülék válik áramütés-veszélyessé. Ezért a kábelhosszabbítók többségébe csak a megfelelő villásdugóval ellátott készülékek csatlakoztathatók. Ez alól kivételek a kis áramfelvételű, keskeny villásdugós eszközök, amelyek csatlakozóinak vékonyabb csapátmérői okozhatnak bizonytalan érintkezés miatt túlmelegedést.
Mivel szabványoknak, előírásoknak megfelelő termékekről van szó, azt gondolhatnánk, hogy az üzletekben vásárolt kábelhosszabbítók használata biztonságos és veszélytelen. A helyzet azonban ennél árnyaltabb. Ha e hosszabbítókat szaküzletekben vásároljuk meg, akkor bízhatunk a biztonságában, az egyéb, olcsónak mondott beszerzési helyeken azonban nem feltétlenül a szabványnak mindenben megfelelő hosszabbítókat árulnak, amelyeken a szabványok szerinti azonosító jelölések sem mindig fellelhetők és a gyártásuk közben sem kellően ellenőrzöttek a bekötési pontok. Ezért csak olyan hosszabbítót használjunk, amelyiken gyárilag van feltüntetve a CE jelzés.
A másik kérdés, hogy a több csatlakozóhelyes hosszabbítóba milyen készülékeket is csatlakoztatunk a függő hosszabbítók túlterhelése nélkül. A veszélyt pedig ez okozhatja. Minden hosszabbító kábelen feltüntetik a maximális terhelhetőségét, ami általában 10-16 A. A több csatlakozóhelyes hosszabbítókon a maximális terhelhetőség értéke az összes rácsatlakoztatott készülék együttes teljesítmény felvételére vonatkozik. Ahhoz hogy a hosszabbító kábelt ne terheljük túl, csak ezt a teljesítményt meg nem meghaladó készülékeket szabad rácsatlakoztatni. Természetesen ez alól némileg el lehet térni, ha az adott jelentős áramfelvételű készülékeket biztosan nem egy időben használjuk.
Külön kell figyelnünk a feltekercselhető, akár 10-20 m-es hosszabbító kábelekre. Ha ezeket úgy használjuk, hogy nincsenek lecsévélve a kábeldobról, akkor komolyabb terhelésnél tekercsként kezdenek működni, és az örvényáramok erősen melegíteni kezdik a kábelköteget. Ezzel a jelenséggel a nagy teljesítményű porszívóknál is találkozhatunk, ha hosszasan használjuk a gépeket úgy, hogy csak egy rövid vezetékszakasz van kihúzva a kábeldobból. Leghelyesebb, ha nagyobb teljesítményű háztartási eszközöknél (bőven 1000 W felett vannak már a porszívók, vasalók, fűnyírók stb.) a kábeldobról letekerjük a vezetéket használatkor.
A szabadban használt gépek mindegyike földelt védőérintkezős, és a hosszabbító kábelek is védő eresek, ezeket csak földelt dugaszoló aljzatba szabad csatlakoztatni, különben az áramütés kockázatát teremtjük meg a nem megfelelő csatlakoztatással. Ezeket a kábeleket lehetőleg ne hosszabbítsuk, és ha muszáj, akkor sem elosztós hosszabbítóval, hanem gyárilag a vezetékre öntött aljzattal és dugóval szerelt vezetékkel.
Egyes biztonsági kábelhosszabbítók beépített túlfeszültség biztosítóval is rendelkeznek, ami megvédi a hozzá csatlakoztatott készülékeket a váratlanul előforduló feszültség növekedés okozta károktól, pl. villám okozta túlfeszültségtől.