Szobanövényeink számára a cserepük biztosítja az életteret, az alátétje pedig a vízellátást. Régebben ezek az eszközök a növénynek az alárendeltjei voltak, ám némi kreativitással elérhetjük, hogy a növény és a tartója is egyenértékű legyen dekorációs szempontból.A növénytartók anyaga leggyakrabban agyagcserép vagy műanyag cserép. Az agyagcserép előnye, hogy szebb, természetesebb hatású, és túlöntözés esetén - mivel pórusain is kipárolog víz - kisebb a baj, ha agyagcserépben van a növényünk. Hátránya, hogy nagyobb tömegű, törékeny, és a porózussága miatt szükség esetén nehezebb fertőtleníteni.
A műanyag könnyebb, egyszerűbben fertőtleníthető, olcsóbb, de túlöntözés esetén könnyebben kezd el károsodni benne a gyökér, mert a vizet nem engedi át a fala, ellenben könnyebben átmelegszik. Amennyiben egy öntözést kifelejtünk, a műanyag cserépben ez kisebb gond, mert nem párologtat a tartó anyaga, így jobban gazdálkodik a vízzel.
Ezek mellett faládában is tarthatunk növényt. Ennek a tulajdonságai a műanyagéhoz hasonlóak abban az esetben, ha megfelelő felületkezeléssel láttuk el, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú életű legyen. Így ez sem párologtat ki vizet.
Az alátéttálnak a műanyag termékek a legjobbak. Az alulról történő, úgynevezett felszivatásos öntözés sok szempontból előnyös. Ha olykor felülről öntözünk, a felesleges vizet felfogja az alátéttál. Ezzel így láthatjuk, hogy a cserépen átért a víz, azaz a gyökerekhez is biztos jutott. Alulról öntözni azonban azért jobb, mert így a föld biztosabban átnedvesíthető. Ha eltűnik a víz az alátétből, és a talaj felszíne nedvessé válik, akkor biztosan rendesen átnedvesítettük a virágföldet.
Főleg tőzeges földkeverékeknél lehet csalóka, hogy ha kiszárad a közeg, utána nagyon nehezen nedvesíthető újra be, ekkor átszalad a tőzegen a víz, és ha felülről öntözünk pillanatok alatt az alátétbe ér. Ez azonban még nem jelenti, hogy átnedvesedett a cserépben a föld. Ha azonban alulról szívatjuk fel az alátétből a vizet, és a talajfelszín nedvessé válik, mivel ekkor a víz mozgása ellentétes azzal, amit a gravitáció diktálna: így biztosan benedvesítettük a talajt.
A virágtartó vízgazdálkodására vonatkozóan érdemes még megemlíteni, hogy minél laposabb egy virágtartó, annál hamarabb kiszárad benne a föld. Ennek oka, hogy ha a föld felszínének felülete nagy a tartó magasságához képest, akkor az sokkal több vizet párologtat el már a nagy felületéből adódóan is, mint egy mély, de keskeny, azaz kis földfelszíni felülettel rendelkező virágcserép.
Napjainkban az önmegvalósítási igény terjedésével egyre több helyen láthatunk egyedi megoldásokat a növénytartókra vonatkozóan. Itt többségében nem arról 
van szó, hogy a hagyományos, cserép-alátét vagy virágláda-alátét párosokat cserélnék le valamire, hanem ezeket többféle módon lehet színesebbé tenni, esetleg valamibe rejteni. Így a tartó már nem alárendeltje a kompozícióban a szobanövénynek, hanem azzal együtt mutat, egyenértékű vele. Az itt összegyűjtött képösszeállítás is jól példázza ezt. Egyrészt, hogy nem csak a növény, hanem a tartó is díszíthet, másrészt pedig, hogy nem feltétlenül pénzkérdés, sokkal inkább az ötleten múlik, miből készítünk szép, látványos, vagy éppen rendhagyóan extravagáns virágtartót, mely lakásunk dísze lehet, és vonzza a tekintetet.