Az ún. „B” típusú gázkészülékek az égéshez szükséges levegőt szintén a helyiségből veszik, de az égéstermék – normális üzem esetén – kéményen, vagy faláttörésen keresztül a szabadba távozik. Ezeknél a készülékeknél gondoskodni kell az égési levegő folyamatos utánpótlásáról, illetve az égéstermékek folyamatos elvezetéséről (a megfelelő kéményhuzatról).
Balesetekkel kapcsolatos szakértői vizsgálatok eredményeként született meg az a felismerés, hogy ha a gázkészülék üzeme során az égéstermék nem távozik el a helyiségből, és emiatt a helyiség levegőjében a széndioxid koncentrációja megnő, akkor a gázkészülék szénmonoxid termelése ugrásszerűen megemelkedik. Egy bizonyos mennyiségű szénmonoxid az égés során mindig keletkezik, ez akkor válik veszélyessé, ha nem tud a szabadba távozni, így a helyiségben az egészségügyi határérték fölé nő.
Levegő-utánpótlás
Bármilyen nyílt égésterű készüléket is használunk, gondoskodni kell az égéshez szükséges levegő folyamatos utánpótlásáról. A rosszul, pontatlanul záródó ablakok a külső tér felöl biztosították a szükséges levegőmennyiséget. A jól záródó nyílászárók esetén külön légbevezetésről kell gondoskodni, és arról is, hogy ezek mindig nyitva legyenek, amikor a fűtőkészülék üzemel. Ilyenek lehetnek az ablakba, ablakkeretbe beépített szabályozható légbevezetők, vagy a falba beépített külön légbevezetők. Ebben az esetben az a feladat még, hogy az elegendő levegő abban a helyiségben is rendelkezésre álljon, amelyikben a gázkészüléket, kazánt elhelyeztük.
Ha a levegő-bevezető szerkezeteket a gázkészülék helyiségével szomszédos helyiségben alakítják ki, ezt a szomszédos helyiséget a gázfogyasztó készülék helyiségével össze kell szellőztetni. Az előírások szerint két, egymással határos helyiség akkor tekinthető összeszellőztetettnek, ha a két helyiség közös elválasztó falán két, egyenként legalább 150 cm2 szabad felületű, el nem zárható, a két légteret összekötő szellőzőnyílás van. A nyílások között lévő függőleges távolság legalább 1,8 m legyen, de célszerűbb, ha az egyik közvetlenül a padlószinten, a másik pedig a mennyezet alatt helyezkedik el. Az összeszellőztetésre szolgáló nyílásokat szintén tilos eltakarni, amikor a gázkészülék üzemel, ezt úgy kell kialakítani, hogy véletlenül sem fordulhasson elő a szellőzés akadályozása.
Nyílászáró-csere
Foglakoznunk kell még a bevezetőben jelzett nyílászáró-csere problémájáról. A jelenlegi jogszabályok és gyakorlat szerint a gázkészülékek légellátását a kéményseprő vállalatnak, illetve egy gázszerelés, gázkazán-csere alkalmával a tervezőnek és a kivitelezőnek kell ellenőrizni. Ahhoz azonban semmiféle engedély nem kell, hogy valaki kicseréltesse a nyílászárókat a lakásban, az ablakcserét végző kivitelező pedig nemigen foglakozik a kazánnal. Mondjuk egy nyáron elvégzett nyílászáró-csere még a kéményseprőnek sem jut a tudomására, aki a kémény éves huzatellenőrzését tavasszal elvégezte. Ősszel pedig elindul a fűtés, és a tulajdonosnak fogalma sincs, hogy életveszélyben van, mert megszüntette a gázkészülék levegő utánpótlását. Ha a szabályok nem is írják elő, magunknak kell tehát gondoskodni arról, hogy nyílászáró-csere után a kéményseprő ellenőrizze ezt, és ha szükséges, szereltessük be a megfelelő légbevezetőket is.
A másik ismert, de gyakran elfeledett probléma a szabad kivezetésű páraelszívó beépítése, pláne a nyílászáró-cserével egy időben. Ez teljesen felboríthatja a helyiségek korábbi légáramlási viszonyait, a páraelszívó lényegében a kéménnyel szemben működik, és a kéményben megfordulhat az égéstermék áramlási iránya. Az elszívó visszaszívja a kémény füstjét, benne a káros égéstermékekkel. Még egy összefüggés tehát: az elszívó felszerelésekor is számolnunk kell a nyílt égésterű fűtőberendezésünk működésével, ilyen esetben nem szabad a szabadba kivezetni az elszívót. Sok mindent megold a zárt égésterű gázkészülék használata. Ez az égéshez szükséges levegőt is a szabadból, külön vezetéken kapja, és az égéstermék is közvetlenül a szabadba távozik. A fenti veszélyek és problémák lényegében nem állhatnak fent.