Párátlanítás, légszárítás

Az egyre tökéletesebb légzárású nyílászárók és szigetelések elterjedésével kiemelt jelentőségűvé válik a lakóhelyiségek páratartalmának állandó szinten tartása, a fölös nedvesség eltávolítása és a penészesedés megakadályozása. Írásunkban összefoglaljuk a manapság használatos eljárásokat, és a nedves levegő negatív tulajdonságait.

A kellemes közérzetet biztosító levegő egyik fontos tulajdonsága a relatív páratartalom. Ez az érték nagyban befolyásolja a hőérzetet, és egészségügyi szempontból is lényeges a megfelelő szinten tartása. Alacsony páratartalomnál - ezt rendszerint a fűtés légszárító hatása hozza létre - a száj és az orr gyorsan kiszárad (ez sokszor tapasztalható klímás autókban), a túlságosan nedves levegő pedig nehéz, fullasztó érzést kelt. Mi okozhat magas páratartalmat? Rossz vízszigetelésű épületek, zuhanyzók, szaunák, ruhaszárítók párája. Belső térben található úszómedencék, télikertek is növelhetik a nedvesség szintjét.

Miért kell párátlanítani?

A helyiségek funkciójától függően problémát okozhat a magas páratartalom. Ha a levegő relatív nedvességtartalma 60-65% fölé emelkedik, a különféle gombák és penészfélék élettere ideálissá válik. A magas relatív páratartalom az atkák számára is kellemes környezetet biztosít. A nedves környezetben töltött idő rossz közérzetet eredményez, és egészségkárosodáshoz is vezethet. A nedvességre érzékeny berendezések és a tárolt anyagok egyaránt károsodhatnak, a levegő nehézzé és fullasztóvá válik, ugyanakkor vízcseppek csapódnak ki mindenhol, ahol a levegő a telítettségi hőmérséklet alá hűl (pl. ablakon, falakon, mennyezeten és a sarkokban).
A lakások levegőjének páratartalmát több tényező is emelheti. A párásodás elsődleges oka a korszerű építkezés. A hetvenes évek előtt épített épületek hőtechnikai tervezése általában nem elegendő a modern központi fűtések üzemeltetéséhez. A megfelelő hőszigetelés hiánya miatt a kritikus időszakban, a hajnali hirtelen lehűlés miatt a határoló falak felülete harmatponti hőmérséklet alá hűl. A belső levegő párája ezeken a felületeken kicsapódik. A levegő hőmérséklete közel állandó - általában 20-22 °C közötti -, a páratartalom változó. Ennek értékét a bentlakók száma és a térfogat aránya határozza meg. A levegő relatív páratartalmát emeli a főzés, a mosás, a fürdőszoba használatának gyakorisága, a mosott ruhák belső térben történő szárítása során keletkező pára.
Az élettani szempontból egészségesnek mondható páratartalom 40-60% közötti. A magasabb értékű páratartalom egészségtelen, és nagyobb a páralecsapódás esélye. A túlzott hőszigetelés és a belső felületek párazáró tulajdonsága emeli a bent rekedő pára mértékét. Ilyen párazáró felület lehet pl. a diszperziós festékekkel festett fal.
Pincék esetében a megfelelő szellőzés hiánya és a terepszint alatti elhelyezkedés miatt eleve magasabb a páratartalom, amit az esetleg nedves falszerkezetek kipárolgása még emel. A földdel érintkező, nem hőszigetelt falszerkezetek hőmérséklete csak nehezen változtatható, ezért a nyári időszakban a külső meleg és párás levegő beáramlása miatt gyakori a páralecsapódás. Sok szórakozóhely, söröző vagy billiárdszalon működik pincehelyiségekben, sőt nem kevés esetben boltok is az alagsorban találhatóak. Ezekben az helyiségekben különösen kellemetlen a párás, dohos levegő.
A nedvesség a levegőben természetes jelenség, de túlzott mértéke árthat egészségünknek, és a kicsapódó pára következtében számíthatunk a tárgyak, eszközök korróziójára, a falfelületek károsodására, penészesedésére. A festés elszíneződhet, a tapéta leválhat. Előfordul az is, hogy a gondosan végzett utólagos falszigetelés ellenére megmarad a helyiség levegőjének a túlzott páratartalma. A házilagos szárítás, mondjuk a gyakori szellőztetés, azután még ront a helyzeten, hiszen különösen nyáron, a viszonylag hideg falakon lecsapódik a melegebb külső levegő nedvességtartalma. A jelenség megszüntetéséhez a felesleges párát ki kell vonni a levegőből.

Hogyan, mivel párátlanítsunk?

A párátlanítás egyik módja a levegő elvezetése, egy másik pedig a hőszivattyúval történő hővisszanyerés. Energia-megtakarítási szempontból a hőszivattyús páramentesítés gazdaságosabb. A szellőzőrendszereknél a fűtésre használt energiát a meleg, párával telített levegővel együtt vezetik el, és friss, de hideg levegőre cserélik, amelyet újra fel kell fűteni. Ezzel ellentétben a "párafaló" a meleg levegő pazarlása nélkül dolgozik. Összegyűjti a párával telített levegőt, és lehűti a telítettségi pont alá, ahol a pára kicsapódik. A száraz levegőt 10%-kal magasabb hőmérsékleten fújja ki magából. A járulékos hő a következő fizikai jelenség alapján keletkezik: a víz párolgásának során hőt von el a környező levegőtől. Ez az úgynevezett látens hő kerül vissza a vízpára kondenzációja során a páramentesítő belsejébe. Emellett a kompresszor által termelt hőt használja fel a további felfűtésre. A "párafaló" a hűtőgép elvén alapul.

Adszorpciós szárítók

A hűtveszárító fizikai elven, a levegő gyors lehűtésével kicsapja ill. eltávolítja a vizet, ezzel szemben az adszorpciós szárító, speciális anyag segítségével megköti a levegő nedvességtartalmát. Általában két külön tartályban (oszlopban) helyezkedik el a speciális vízmegkötő anyag. A sűrített levegő néhány percig az egyik, majd néhány percig a másik tartályon áramlik át. Amíg a levegő az egyik tartályon keresztül áramlik és leadja víztartalmát a vízmegkötő közegnek, addig a másik tartályban "regenerálódik" (újra kiszárad) a korábban nedvességgel telített közeg.

A regenerációhoz szükség van a már kiszárított levegő egy részére (kb. 7-15%-a térfogatáramnak), tehát a légszállítás ennyivel csökken. A tartályok szerepe néhány perc után felcserélődik, és ekkor a frissen "regenerált" közegen halad át a levegő, amíg a másik tartályban a korábbi ciklusban telített közeg regenerálódik, és így tovább. A folyamatot elektronika és mágnes-szelepek vezérlik. A speciális vízmegkötő anyagot évente le kell cserélni, azonban az elérhető harmatpont alacsonyabb, mint a hűtveszárítók esetében.
Az adszorpciós szárító azon az elven működik, hogy bizonyos, pl. kristályos anyagok jelentős mennyiségű nedvességet képesek megkötni magukban. A legegyszerűbb példa erre a konyhasó, melyből egy tálkányi is észrevehetően képes csökkenteni egy kisebb helyiség nedvességtartalmát. Ezen az elven működik a Henkel, kis méretű terek páramentesítésére használt berendezése a StopPára. Az eszköz a már régebbről ismert HumiNo továbbfejlesztett változata. A párátlanításhoz csak a speciális nedvszívó tablettát kell a készülékbe helyezni, mely 1-2 órán belül elkezdi gyűjteni a nedvességet. A csere ideje könnyen megállapítható, hiszen a tabletta teljesen eltűnik.

Coolpoint Klíma és Légtechnika Szakáruház

Egy érdekes megoldás

Ma a földön körülbelül egymilliárd ember van szűkében a tiszta ivóvíznek. Az ENSZ jelentése szerint 2010-re az ivóvízhiány nemzetközi konfliktusokat, háborúkat is kelthet. Ha mindez igaz, akkor nagy jövő áll az Air2Water Dolphin névre keresztelt eszköz előtt, amely jobb, biztonságosabb, olcsóbb, mint a hagyományos ivóvízszerzési módszerek, mint például boltban üvegekben vásárlás, vagy házhozszállítás. Valakinek végre eszébe jutott, hogy egy párátlanítót összeházasítson egy víztisztítóval, így az összegyűjt vizet nem kell kiöntenünk: megihatjuk. Az Air2Water Dolphin a levegő páratartalmából vonja ki a víztartalmat. 24 óra alatt 30 liter vizet képes kivonni a környezetéből, mindössze fél dollárért, ami persze az aktuális páratartalom és az áramköltség függvényében változhat. Ötlépcsős szűrőrendszere révén az Air2Water Dolphin gyűjtötte víz tisztább, mint az átlagos csapvíz.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-628/Paratlanitas__legszaritas