Egyedi szennyvíztisztítás

2013-08-13 14:00:25 | Módosítva: 2013-08-13 14:05:41

Az elmúlt évtizedekben a szennyvíz ártalmatlanítására csak a központi szennyvíztisztítás és az emésztőgödör jöhetett szóba. Előbbi nem mindenhol érhető el, utóbbi pedig környezetvédelmi szempontból lehet aggályos.

Sűrűn lakott településeken a központi gyűjtőcsatornás szennyvíztisztítás a legelterjedtebb, kisebb településeken, tanyákon, félreeső házcsoportoknál ez a lehetőség fizikailag és/vagy gazdaságilag nem elérhető. Ilyenkor jön képbe az emésztőgödör. Bizonyára mindenki jól ismeri a sörösüveges megoldást, melyek bebetonozásával, majd kiütésével a szennyvíz szabadon elszivároghat a talajba. A fertőző anyag elszennyezi a talajt, és ezzel együtt az ivóvízforrásokat.


Szintén problémát okoz a szippantós kocsik illegális ürítése, ami hasonló veszélyeket hordoz magában. Sajnos mindkettő elég sűrűn előforduló jelenség itthon. Az egyedi szennyvíztisztítók 2 és 50 lakos egyenérték közötti kapacitással készülnek, és széleskörűen felhasználhatók.

Szempontok

Házi szennyvíztisztítók tervezésekor más szempontok dominálnak, mint a központi szennyvíztisztítók kialakításakor. A kis berendezések családi házak esetében való alkalmazását akadályozza, hogy hosszú távon nehezen biztosítható megfelelően hatékony működésük, elsősorban a hozzáfolyó, tisztítandó szennyvíz nagyarányú mennyiségi és minőségi ingadozása miatt. Ezért nem oldható meg az „eleveniszapos bioreaktor” folyamatos és egyenletes táplálása, egyensúlyban tartása, így a reaktorban élő baktériumtömeg könnyen kimosódik vagy kipusztul. A tisztítási eredmény elmaradása mellett igen magas a kockázata a fertőzésveszélynek illetve a bűzhatásnak.


Éppen ezért a megfelelő puffer biztosítása fontosabb, mint a térfogat-megtakarítás. Az üzembiztonságnak és a könnyű kezelhetőségnek előnye van az energia-megtakarítással szemben, hiszen itt sokszor nem szakemberek végzik az üzemeltetést. Előnyben kell részesíteni az áttekinthető, egyszerű üzemeltetést – vagy kezelést nem igénylő – gépi berendezéseket a kifinomult automatikákkal szemben. Az iszapelhelyezésnél preferálni kell a mezőgazdasági hasznosítást, és a kezelést ennek érdemes alárendelni.

Működés

A szennyvíztisztítás elve három főbb részből tevődik össze: a mechanikus előtisztításból, a biológiai fokozatból és az iszapgazdálkodásból. A szennyvíztisztító berendezések kompakt, egy zárt térben elhelyezkedő rendszerek, amelyek több, egymással kapcsolatban lévő technológiai rekeszre tagolódnak. Ezekben a különálló egységekben történik a szennyvíz kezelése, tisztítása. A rekeszek műanyag lemezekből, illetve speciális falelemekből készült hengeres és szögletes kialakításúak, ami egyszerűvé és könnyűvé teszi a beépítésüket.


A szennyvíztisztítás első lépcsőjeként a szennyvíz egy levegőtől elzárt (anaerob) térbe, az előülepítő tartályba érkezik. Itt a vízben lévő szilárd szennyeződések leülepednek, és lezajlik a biológiai lebontás első szakasza, melynek során a nehezen lebontható szerves anyagok átalakulnak könnyen lebontható szerves anyagokká. A szennyvíztisztítás következő lépcsőjében a víz, gravitációs átfolyással az aerob tartályba kerül. Ebben az aktivációs térben történik a maradék szerves anyagok oxidációja és az ún. nitrifikáció, amelynek során a szerves nitrogén vegyületekből keletkező ammónia nitritté, majd nitráttá oxidálódik. Az oxidációhoz oldott oxigén szükséges, melynek biztosítása (a tartály levegőztetése) sűrített levegővel történik. A sűrített levegő finombuborékos levegőztető egységeken keresztül jut a tartályba.


A szennyvíztisztítás utolsó fázisában a víz a berendezés utolsó egységébe, az utóülepítő tartályba jut. Itt történik a biológiai szennyvíztisztítás során képződő eleveniszap szétválasztása a tisztított víztől. A leülepedett iszap szivattyúzással visszajut az anaerob tartályrészbe, a megtisztított víz pedig az elfolyó vezetéken távozik a rendszerből.


A keletkező iszap kezelésére más technológia is létezik. Az újítás lényege egy olyan szerkezet, mely a keletkező fölösiszapot vízteleníti, és könnyen kezelhető formában, a tartályon belül egy zsákban gyűjti. Ezzel a fölösiszap szippantása fölöslegessé válik, az összegyűjtött iszap pedig akár a felhasználó által, otthoni körülmények között is komposztálható, és növényi tápanyagként hasznosítható. A technológia másik előnye, hogy a tartályban lévő iszap mennyiségét automatikusan szinten tartja, így az iszapzsák rendszeres ürítése esetén sem a szennyvíztisztító túlzott eliszaposodása, sem a túl alacsony iszapszint nem lehetséges. 

További hasznok

A kommunális szennyvíz egyedi megtisztítása már önmagában is számtalan haszonnal jár, viszont a tisztított víz újrahasznosítható. A szennyvíztisztítás és az esővíz hasznosítása egyetlen rendszerben is megoldható. Ilyenkor ideális esetben a gyűjtött esővíz és a tisztított víz egy ciszternában gyűlik, majd a fent már említett öntözésre, WC-öblítésre egy szivattyú segítségével hasznosítható. 


A fölösleges vízmennyiség egy elszivárogtató-rendszeren vagy más túlfolyón keresztül távozik. Egy ilyen összetettebb megoldással jelentős vízmegtakarítás is elérhető, lévén, hogy ha a vizet kizárólag WC-öblítésre hasznosítják, máris 30-40 százalékkal csökken az ivóvíz felhasználása, sokoldalúbb felhasználás (pl. öntözés) esetén ez a szám akár 50-60 százalékra is emelkedhet.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-6425/Egyedi_szennyviztisztitas