Az építkezési illetve a felújítási folyamat tervezésénél meghatározzuk a berendezési tárgyak helyét. A funkciók nyugalmi szigeteket jelölnek ki a köztük lévő közlekedési útvonalakkal együtt. Ha ezen túlmenően is el szeretnénk választani őket egymástól, akkor kell számba venni a térhatárolás számtalan lehetősége közül a legalkalmasabbat. Ezek lehetnek optikai eszközök, épített elemek, fix vagy mobil szerkezetek is.
Legegyszerűbb és legolcsóbb a színekkel és fényekkel történő helykijelölés. Az adott lakótérben lévő egységeket jobban kiemelhetjük és behatárolhatjuk, ha nem egységes falszint alkalmazunk háttérként. Ebben az esetben lényeges, hogy az egymás mellé helyezett színek vagy tapéta minták ne zavarják meg a harmóniát, és különbözőségük ne legyen bántó. Meg kell határozni, hogy kontraszthatásokkal élünk vagy egy szín, különböző árnyalataival játszunk, esetleg a mintázatokból adódó lehetőségeket használjuk ki.
Funkcióváltás fényekkel
A fényekkel történő funkcióváltás is érdekes megoldás. Ebben az esetben olyan világítótesteket kell választani, aminek fénye képes az adott teret átfogni és teljesen bevilágítani úgy, hogy éles kontraszt jelenjen meg a szomszédos terület határán. Ehhez a lámpák helyének, magasságának optimális megválasztása szükséges.
A helykijelölő világítás költségesebb módja az álmennyezetbe helyezett világítási rendszer. Lényege, hogy a gipszkartonból épített és mennyezetről belógatott szerkezet kövesse az alatta lévő berendezési egység vagy bútor formáját. Méretben legyen megegyező a kijelölendő területtel, vagy minden irányban azonos mértékkel csökkentsük vagy növeljük azt.
A beszerelt fényforrások – halogének, ledek – színhőmérséklete befolyásolja a berendezés színét, ezért ezt is figyelembe kell venni. A fények iránya is fontos. A billenthető foglalatú lámpákkal kiemelhetünk pluszban dísztárgyakat, képeket is. Ha az álmennyezet szegélyébe folyamatos fényforrás. Pl. led szalag kerül, azzal a mennyezet deríthető, és hangulatvilágításnak is kiváló.
A burkolatváltás is térhatároló, térkijelölő elem. Indokolják ezt esztétikai és praktikus szempontok is. Az egyterű konyha-ebédlő-nappali egységnél ilyen a takaríthatóság.
A kontrasztos anyagtalálkozások, mint a fa és kerámia, már anyagában is hangsúlyos, eltérő színben pedig fokozottan betölti ezt a szerepet. Helyének kijelölésekor vegyük figyelembe, hogy az összetartozó berendezési tárgyak alá azonos burkolat kerüljön. Rossz hatást kelt, ha pl. egy fotel egyik fele a fa, másik fele kerámia alapon áll.
Az aljzatbeton elkészítésekor már tisztában kell lenni a burkolatok teljes vastagságával, a szükséges alátétfóliát, ragasztót is figyelembe véve. Mindezek ismeretében az egymás melletti területek alapja eltérő magasságú lehet.
Mivel a fa és fa jellegű meleg burkolatok sokat tágulnak minden irányban, nem elég a falszakaszoknál tágulási hézagot hagyni, a burkolat váltásánál is szükség van rá. A hézagot burkolatváltó T vagy F profillal hidalhatjuk át. Ezek sokféle színben, szélességben kaphatók, ezért könnyedén a berendezés stílusához igazíthatók.
Nagyszerű térhatároló a helyiségen belüli szinteltolás. Mivel ez építészeti elem, utólag csak dobogó formájában alkalmazható, hiszen a födémet nem lehet ilyen mértékben megterhelni. A fából – fa vagy fém tartószerkezettel – megépített dobogókat sokkal kevesebb esetben használjuk, mint azt megtehetnénk, pedig hasznos térnyerő szerepe van. Ebben az esetben egy vízszintes beépített szekrényről beszélünk. Kihúzható, kigördíthető fiókjai megoldást nyújtanak felhalmozódó, máshová nem rakható dolgaink tárolására, de rejthetnek ágyat is. Tetején elhelyezett bútoraink pedig hangsúlyossá válnak. Külső peremét bátran használhatjuk ülőhelyként is.
Arra kell figyelni, hogy mellette akkora szabad hely maradjon, amekkora a kihúzható része. Erre a területre csak mobil, könnyen mozdítható bútorokat tehetünk. Ha dobogónk stabil szerkezetű, tetejét teljes értékű alapterületként kezelhetjük.
A dobogóhoz hasonló vízszintes térhatároló a galéria,
amivel gyakrabban találkozunk, pedig optimálisan sokkal kevesebb helyen
használható. Az átlagosnál jóval nagyobb belmagasságra van szükség az
építéséhez, és csak tágas helyiségeknél nem válik nyomasztóvá. Alatta és
fölötte is tudni kell közlekedni, amihez – feltételezve egy 20 cm-es
szerkezetet, minimum
A régi típusú csomós fenyőből ácsolt galéria már a múlté. A burkolt felületek és új anyagok használata teljes értékű szobaként jelenítik meg a galériákat. A fölvezető lépcső fontos elem. Dőlésszöge lehet az átlagos lépcsőnél meredekebb, mert így kisebb helyet igényel a lakótérből. Az elkészült területre tetszőlegesen nem csak hálót, de dolgozót, fürdőt, gardróbot is tehetünk
Az előbbi két szerkezeten kívül térhatároló falakat is építhetünk, ha szükséges. Ezek lehetnek térd falak, illetve parapet falak; építve, illetve szerelt szerkezettel. Céljuk, hogy a mögéjük vagy melléjük elhelyezett elrendezés elkülönüljön a többitől úgy, hogy a helyiség egészét mégse érezzük kisebbnek. Vagyis a nagyobb téren belül kialakítunk egy kisebbet. Használhatjuk ezeket a megoldásokat dolgozósarkok takarására, konyhabútorok részleges elkülönítésére a nappalitól, vagy több gyerek esetén a gyerekszoba szeparálására.
A fentieken túl is van még lehetőségünk, hiszen térhatárolásra felhasználhatjuk a bútorokat is. A térbe fordított kanapé, polc, íróasztal, virágállvány is szolgálhatja ugyanazt a célt. Ezekben az esetekben a bútorok hátoldalának is esztétikusnak kell lennie.
A szekrényekét lehet festeni, tapétázni, a most gyártott kanapékat pedig már eleve kárpitozott háttal készítik. Ennek ellenére a nagy felületeket valamiként ellensúlyozni kell. Tehetjük ezt konzolasztalok, polcok, virágállványok elhelyezésével is. Ismét divatosak a paravánok is, melyek elválasztó szerepük mellett, különleges látványelemek is. Lapunk egy korábbi számában erről részletesen olvashatnak.
A térhatárolás tehát lehet funkcionális és esztétikai célú. Mindkét esetben változatosabb, izgalmasabb, látványosabb térélményt nyújt számunkra. Éljünk a lehetőségével és tegyük otthonunkat különlegessé!