A komplex lakásvédelemnek most is csak egy, de talán a legfontosabb elemét, a bejárati ajtót és az azon lévő zárat emeljük ki. Nem jelenti ez azt, hogy egy családi ház esetében nem kell gondoskodnunk az ablakok, a mellékhelyiségek védelmével, vagy másodrendűnek tekintjük az elektronikus védelmeket. Az egyszerűsítés kedvéért képzeljünk most el egy sokadik emeleti társasházi lakást, amelynek egyetlen biztonsági rizikója van, a bejárati ajtó. Ezen próbál bejutni a betörő, mégpedig a lehető leggyorsabban, a lehető legkisebb zajjal, a legkisebb lebukási eséllyel. Ha ezekből a szempontokból akadályokat gördítünk az útjába, akkor könnyebb prédát keres.
A zárak kinyitása egyébként egy szakma is, hiszen a kulcsok elvesztése, a zár meghibásodása miatt sokaknak volt már szüksége zárfeltörő szakemberre. Az ilyen profik komoly szaktudással és felszereléssel rendelkeznek. Bizonyos szempontból könnyebb és nehezebb is a dolguk, mint a betörőé. Őket nem sürgeti az idő, és a zajjal sem kell foglalkozniuk, használhatják tehát a legkifinomultabb technikákat. Nehezebb viszont, hogy nem rombolhatnak, törhetnek; a lehető legkevesebb kárt és helyreállítási költséget okozva kell zárat nyitniuk. A betörőt ez utóbbi szempont nem nagyon izgatja!
Befeszítés pajszerrel
A lakásbetörések legelterjedtebb módszere a pajszerrel történő befeszítés, a védekezés is ez ellen a legköltségesebb. Közkedvelt a betörők között, mivel gyors, nem is túl hangos, és nem igényel nagy felkészültséget. A klasszikus bejárati ajtók hagyományosan fából készülnek, a befeszítésükhöz nem feltétlenül kell speciális szerszám, sem különösebb testi erő. Átlagosan néhány másodperc alatt beszakíthatók. Még könnyebb feladat egy régi típusú panellakás bejárati ajtaja, két darab fél centis vékonyka pozdorja burkolat közé illesztett kartonpapír, gyakorlatilag semmiféle akadályt nem jelent. Ezeket az ajtókat a leggyakrabban berúgják vagy befeszítik, különösen, ha a gyengécske zár zárnyelve a puhafa ajtókeretbe zár. Gyakran elég egy egyszerű feszítővas, de ha rögzíthető, autóemelőket is felhasználnak a nyitáshoz. Műanyag ajtók esetében a helyzet majdnem ugyanez, hasonlóan rugalmasak, és ugyanolyan könnyen felfeszíthetők, mint a faajtók. A felhúzható kilincses öt pontos zárszerkezetek sem érnek túl sokat.
A legolcsóbb alternatíva, a hevederzár. Ha egy megfelelő minőségű zár szakszerűen van felszerelve, távozásra sarkallhat egy betörőt. Egy hevederzár, felszerelve, általában húszezer forinttól indul, aki jóval ez alatt kínál ugyanilyet, azt ne vegyük komolyan, valószínűleg valami silány terméket ajánl. A zárbetét a zár lelke, ebből mindenképp valami biztonságos darabot kell választani, és persze az sem mindegy milyen zárszerkezetbe kerül bele. Teljesen felesleges egy gyenge minőségű hevederzárba egy méregdrága zárbetétet szerelnünk, de ennek a fordítottja is; pl. a zár, kinyithatatlan és törhetetlen a betét, de percek alatt le lehet róla hámozni a hevederzárat.
A lényege, hogy a zárból kinyúló nyelvek a falba, vagy a falra rögzített ellendarabba zárjanak be, védelmet nyújtva ezáltal a befeszítés ellen. A falra rögzített vaspántokon át a nyelveket még legelszántabb betörők sem tudják könnyedén kifeszíteni. Ahhoz hogy azok átszakadjanak, vagy a fal omoljon le, hosszan és kitartóan kell döngetni az ajtót, lehetőleg több embernek egyszerre. De a legjobb hevederzár sem nyújt megfelelő védelmet egy ócska panelházi ajtóra szerelve.
Zártörési technikák
A legősibb és egyben legdrasztikusabb zárnyitási módszer a zár szétverése. Általában erős, nehéz szerszámmal, például kalapáccsal. Ez azonban zajjal jár, különösen akkor, ha nem a legegyszerűbb sárgaréz zárbetét leküzdése a feladat.
A zártöréses technikánál azt használják ki, hogy a zárbetét nem megfelelő méretű, ezért kilóg a zárból, és az ajtó síkjából. A zárbetétet a zárból kilógó végénél akár egy fogóval, akár egy speciális célszerszámmal kitörik. Ez már sokkal gyorsabb és zajtalanabb eljárás, ezért gyakran alkalmazzák. Zártörés csakis hengerzáraknál jöhet szóba, vagyis minden olyan cilinderzár esetében, amely az ajtólap síkjából 5-6 mm-nél hosszabban kilóg. A cilinderzár gyenge pontja a közepe, ahol a zárat működtető kulissza van, és még egy rögzítő furat is gyengíti. A betét tehát könnyen eltekerhető, vagy a középpont mentén kettétörhető. Egy olcsó hengerzár betét – a bejárati ajtók nagy részén ma is ilyen van!! – semmiféle akadályt nem jelent.
A védekezés felöl megközelítve tehát a legfontosabb, hogy a betét ne lógjon ki az ajtóból, egy erős acélpajzs védje, hogy ne lehessen ráfogni. A jó minőségű zárbetét szinte mindig hosszabb, mint egy bejárati ajtó vastagsága, tehát mindig ki fog lógni az ajtó síkjából. Az egyetlen megoldás az edzett acél védőpajzs. A zárpajzs belülről, az ajtón átmenő csavarokkal legyen felfogatva, máskülönben a betörő simán lecsavarozza. A legjobb, ha egyáltalán nincs a külső oldalon csavar.
Egy egyszerű réz vagy alumínium pajzsot egy pillant alatt le lehet törni, elég egy lapos csavarhúzóval aláfeszíteni. Bejárati ajtóra szerelhető acélbetétes biztonsági pajzsokból széles választékban válogathatunk, ne sajnáljunk kiadni érte tizenvalahány ezer forintot.
A kalapácsos törés ellen a jobb minőségű, törésgátolt zárbetét a megoldás. Ezeknél a gyártók a betét középső részét alaposan megerősítik, szerszámacélból készüld híd beépítésével, rugóacél megerősítéssel, vagy akár úgy hogy az egész zárházat acélból készítik el. Természetesen ezt is szét lehet verni, de az már hosszadalmasabb és zajosabb, ezt a betörők nem vállalják fel.
A közhiedelem szerint a betörők alkalmazzák a savazós zárfeltörési módszert is; a zárbetétbe erősen maró tömény savat fecskendeznek, ami hamar elmarja a betét lamelláit, és a zár nyithatóvá válik. A szakemberek egyáltalán nem erősítik meg ennek a módszernek az eredményességét, sőt a gyakorlatban nem is találkoznak vele. Bár saválló zárbetéteket sok gyártó kínál, erre nem nagyon érdemes pénzt áldozni. A savazással ugyan a zár valóban tönkretehető, de ettől még nem nyílik ki.
Gyakrabban alkalmazzák viszont a klasszikus zárfelfúrást. A zárbetétet vagy betéteket akkumulátoros fúrógéppel szétfúrják. Miután a zárak döntően rézből készülnek, a művelet pár perecnél nem tart tovább. Persze a gyártók ez ellen is védekeznek. Egy valamire való cilinderzár ma már fúrás ellen is védett. A gyártás során a zárházba és a hengerbe, keményfém csapokat, profilléceket vagy csapágygolyókat illesztenek. Ezek útjában vannak a fúrószárnak, anyaguk pedig keményebb mint a záré. A fúró ezeken kicsorbul vagy eltörik, ez által a zár egy darabig ellenáll a fúrásnak. A legfontosabb itt az időtényező, vagyis hogy olyan sokáig kelljen fúrni egy zárat amennyi ideje egy betörőnek nincs. Nagyon azért nem kell megijedni, a betörők nem szeretnek fúrót használni, hacsak nincs korlátlan idejük, vagy nem dolgozhatnak zavartalanul, anélkül, hogy bárki felfigyelhetne rájuk.
Aki mégis szeretne biztosra menni, az felszerelhet egy vagy több tollas kulcsos kiegészítő zárat. A tollas kulcsos zárak egyáltalán nem elavultak, csak a cilinderesnél régebben találták ki őket. Manapság kezdenek ismét elterjedni, nem is ok nélkül. Fúrás szempontjából tudnak némi gondot és fejtörést okozni. A tollas kulcsos zárakat hiába fúrják a kulcslyuknál, a zárszerkezet nem ott van. A betörő csak akkor tud eredményes lenni, ha egészen pontosan ismeri az adott zár felépítését. Ez pedig ritka!
A különböző finomnyitási módszerek, fésűzés, rezegtetés alkalmazása nem jellemző a betörőkre. Ez komoly szaktudást, gyakorlást, felszereltséget igényel, bár az utóbbihoz minden további nélkül hozzá lehet jutni.
A manipulációs nyitásnak legkönnyebben áldozatul eső zárak a hagyományos, úgynevezett soproni, tehát a klasszikus tollas kulcsos zárak, beleértve a közkedvelt kéttollú kulcsos 700-as típusú patkózárat is, valamint a fogazott kulcsos cilinderbetétetek. Ez utóbbi, hagyományos profilkulcsos zár az összes, ajtóban fellelhető zár mintegy kilencven százalékát teszi ki.
Olyan zárat kell felszerelnünk az ajtóra, ami több csapsorral vagy oldalfúrt kulccsal zárható. Ritkán találkozni olyan bűncselekménnyel, amikor ilyen zárat manipulációs módszerrel nyitottak ki. Nem lehetetlen, de a betörők nem foglalkoznak vele.
A legjobb megoldás a biztonsági ajtó felszerelése. Nem olcsó, 100-200 ezer forint, legfeljebb a barkácsáruházakban lehet 60-70 ezerért kapni olcsóbbat. Egy másik megoldás a rács, de a megfelelő minőségű rács ugyancsak 60-70 ezer forint és nem túlságosan esztétikus. A biztonsági rács is csak biztonsági zárbetéttel hatásos.
A
roncsolás-mentes zárnyitás egy szakma, külföldön pedig versenyág is
Speciális
szerszámkészlet zárnyitáshoz
Cilinderes zár
nyitása „fésűs” módszerrel
A tollas-kulcsos
zár egyáltalán nem elavult
Masszív faajtó
biztonságos zárral
Biztonsági ajtó,
alul tollas-kulcsos zárral felül cilinderessel, jó megoldás
Kínai „biztonsági
ajtó”, a zárvédő pajzsokat egyszerűen lefeszítették róla
Erős, fa ajtó,
biztonságos zárral, az eredeti panelajtók helyett ez is ajánlható
Erős hevederzár,
de csak jó zárbetéttel és masszív ajtón nyújt biztonságot
Magas biztonsági
fokozatú, csapos Rim-Lock cilinderes betét
Manipulációs
módszerrel gyakorlatilag kinyithatatlan Kaba zárbetét
Gyengécske
zárbetét műanyag ajtón, nem elégséges megoldás
A cilinderes zár
gyenge pontjai: a kulissza és a rögzítő csavarfurat által legyengített középső
rész