Ereszcsatornák karbantartása

A nyár folyamán bizonyára sok szennyezőanyag, levél és ágtöredék került az esőcsatorna vályúk aljára, és részben eltömíthette a levezető csövek keresztmetszetét is. Ezeknek káros hatása főként az ereszcsatornák eltömődött szakaszainál kialakult pangó vizes szakaszoknál tehetik tönkre a csatorna anyagát, és gátolják a tetőről lezúduló csapadékvíz gyors elvezetését is.

Alapos tisztítás

A legelső teendő az ereszek és csatornacsövek alapos és teljes kitisztítása. A lerakódások eltávolítására természetesen számos megoldás ismert, de egy biztonságos létra szinte elengedhetetlen. Fontos, hogy biztonsággal lehessen a magas létrák felső részén dolgozni, ezért lehetőleg kikötve biztosítsuk eldőlés, vagy kibillenés ellen. Fent ugyanis oldalra kinyúlva kell majd a vályúkból a lerakódott hulladékot eltávolítani, és közben könnyen kibillenhet alólunk a létra.

A falevelek, ágdarabok és egyéb lerakódások eltávolításához számos eszközt lehet használni, pl. műanyag flakonokból kialakított lapátot, vagy készen megvásárolható, kimondottan e célra készült kefés és a másik felén merev tisztítólapos szerszámot, amivel - hosszú nyélre erősítve - az alacsonyabban levő ereszcsatornáknál még létra nélkül is ki lehet az esőcsatornák vályúját tisztítani. Járható tetőkön a lombfúvóval is kitakarítható az esőcsatornák vályúja. Természetesen vannak ennél profibb eszközök is, mint a magas nyomású, kimondottan ereszcsatornák tisztításához kifejlesztett vizes és forgókefés cső és esőcsatorna tisztító készlet, vagy a lánctalpas csatornatisztító robot. Ám ezeket vélhetően inkább a vállalkozók használhatják gazdaságosan, mert egy családi-, vagy hétvégi ház csatorna tisztításához elég költségesek.

Az ősszel együtt járó levéláradat ereszcsatornákba hulló mennyiségét még frissiben célszerű eltávolítani. A régebben lehullott és összeállt réteget pedig az előbb említett célszerszámokkal lehet eltávolítani. A vályúk aljára rakódott iszapos üledéket azonban ezt követően erős vízsugárral, pl. magasnyomású mosóval, lehet teljesen eltávolítani. Közben az is ellenőrizhető, hogy a vályúkból akadálytalanul és folyamatosan lefolyik-e a víz. Ha valahol megül, akkor e szakasznál az eresztartó vasak megemelésével korrigálható a hiba. Az átmosás közben így az is ellenőrizhető, hogy megfelelő-e az eresz esése. Ennek ugyanis méterenként 3 mm-t kell lejtenie a lefolyócső irányába. Az eresztartó vasak egymást követő beállításával ez is megoldható.

A lefolyócső torkolatába sokan lombfogó kosarat szoktak tenni, ám az e körül felgyülemlett levelekből összeállt szennygyűrű is gátolja a vályúk gyors vízelvezetését. Ezeket kiemelve viszont a szennyeződés is könnyen eltávolítható, és az erős vízsugárral maga a cső is akadály- és szennyeződésmentessé tehető. Az esetlegesen összeállt levéldugókat egy vastagabb huzallal vagy csatornatisztító spirállal lehet hatásosan eltávolítani. A lefolyócsőben levő szennyfogók is alapos tisztítást igényelnek, amit a tisztítónyílásból kiemelve lehet erős vízsugárral elvégezni. Ha a lefolyócső szabad kifolyású, akkor alulról a kiömlő nyílását sem árt „akadálymentesíteni” a lerakódásoktól. Ehhez többnyire elég egy erős hajlított végű huzallal való fellazítás, majd jöhet az erős vízsugaras mosás.

Ha a csatornavályúk összeillesztéseinél csepegést, csurgást észlelünk, akkor a vályú anyagától függően az elöregedett tömítést kell kicserélni, a fémből készülteknél pedig célszerű műanyaglapos, vagy forrasztásos lapolással megszüntetni a szivárgást.

Ha pedig már túl vagyunk a tisztításon és az esetleges egyéb javításokon is, elgondolkodhatunk a vályúk lombfogó hálóval, vagy ráccsal történő lefedésével is. Ezeknél az az ideális, ha nem domborúra hajlítva kerülnek felszerelésre, mert ezzel a tetőről lemosódó levelek még az ereszcsatorna előtt összetömörödve gátat képezhetnek, és akadályozhatják a csapadékvíz gyors elvezetését. A síkban és kissé lejtősen felhelyezettek ideálisabbak, mert a lefolyó víz lemoshatja a felületükre kerül levelek nagy részét, és így az esővíz szinte akadálytalanul juthat az ereszbe.

Már ilyenkor érdemes gondolni a téli fagyok idején a tető hórétegének napközben olvadó és az ereszbe jutó csapadékvíz éjszakai lefagyásának megakadályozására. Ma már nem gond az ereszcsatornák fagyok idején bekapcsolható fűtésének a kiépítése a speciálisan e célra készült fűtőkábelek beépítésével. Ez esetben azonban ne csak a vályúkba kerüljön fűtőkábel, hanem az a lefolyócsőbe is nyúljon be akár a kifolyó könyökig érőn. Ezzel elkerülhető, hogy télen a megolvadó hó az ereszbe fagyjon, és veszélyes jégcsapok keletkezzenek a lefagyott ereszek szélén.