Könyves részből vitrin
- 2015. jún. 29.
- 2 perc olvasás
Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal oldható meg, esetenként a meglevő bútor egy részének átalakításával is megoldható, amire ötletadó az alábbi leírás.
Szekrényen belüli átalakítás
A szóban forgó autómodell gyűjtemény is „kinőtte” az előzőleg e célra készített kiegészítő nagyobb vitrint. A bővülő kollekció új darabjainak azonban új helyet kellet biztosítani. Az elemes bútor egy része nem volt kellően kihasználva, így ez a hely lett az új vitrinrész kiszemelt helye. Volt azonban két bökkenő, két beépített polc gátolta az egységes üvegpolcok elhelyezését, így ezektől meg kellett szabadulni. A facsapokkal fixen a kávába erősített polclapok széle közé befért egy vékony - fémhez használatos - lombfűrész szál, így némi kínlódás után ezzel sikerült átvágni a polclapokat oldalról rögzítő köldökcsapokat. A polclapokat így szinte az oldalfal felületének a sérülése nélkül sikerült kiemelni. A szabaddá vált 100 mm széles és 70 cm magas tároló részbe pedig már el lehetett később helyezni az üvegpolcokat.
A következő lépésben az osztott felületű toló üvegeket vezető síneket kellett kiválasztani. A készen kapható kétpályás változat 6 mm vastag üvegekhez való, a tervezett 3,2 mm ablaküvegből leszabottakhoz viszont túl bő lett volna a hornyok szélessége. Ezért a vezetősínek falécekből lettek kialakítva. Volt még egy kötöttség, nevezetesen, hogy a síntakarók és a polctartó konzolok azonosak legyenek a már meglevő vitrinével. Ezért a háromszögű léceket az eredetivel azonos, felvasalható mahagóni fa élfóliával kellett lefedni, és ezek mögé kerültek az üvegvezető lécek. Ezekhez 5x5 mm és 5x8 mm-es mahagóni színűre lazúrozott modell léceket kellett egy-egy 5x15 mm-es lécre ragasztani, amelyek az elülső, háromszög alakú takaróléc belső éléhez ragasztott alsó lécre lettek felragasztva. A vezetőhornyok alul bő 3 mm széles hornyokat alkotnak, felül viszont 4 mm szélesek, hogy az üveglapok kiemelhetők legyenek. A léceket a ragasztáson kívül vékony szegek biztosították a ragasztó kötése idejére elmozdulás ellen, és néhány kis facsavar rögzíti a vízszintes alaplapokhoz.
Ezután már csak a polctartó konzolléceket kellett az oldallapokra rögzíteni rejtett szegeléssel, majd jöhetett az üvegek megrendelése, amelynél a méretek megadása nagyon fontos. A homlok üvegek anyaga lehet normál ablaküveg, mert ez viszonylag olcsó, magasságuk pedig 4-5 mm-rel legyen kisebb az alsó-felső vezetőléc között mért távolságnál, hogy felemelésük után kiemelhetők legyenek az alsó vezetőléc felett. Az átfedésük középen kb. 50 mm legyen, hogy a por kevéssé tudjon közöttük a belső térbe jutni. Az üvegpolcok 4-6 mm vastagságúak, középen csak az 1 m-nél hosszabbakat kell hátul középen alátámasztani rövidebb támléccel, ha a polcokon nehezebb tárgyak kerülnek elhelyezésre.
Ez az átalakítás viszonylag könnyen és gyorsan megvalósítható és egy porosodástól elég jól védett tároló rész alakítható ki szinte bármelyik szekrény zárt kazettájában.
A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2015/május.
