A tükör valójában egy üveglap, amelynek a hátoldalára felvitt vékony fényes fémfoncsor réteg teszi lehetővé az előtte levő tér visszatükröződését. Ez a sérülékeny réteget a hátsó oldala felől különféle víz- és nedvességálló bevonat védi a felületi sérülések ellen. A foncsor bevonatok különféle színárnyalatúak lehetnek. A legáltalánosabb az ezüst, amely tökéletesen, színhelyesen tükrözi vissza az előtte levő tárgyakat és teret. Ezen kívül egyedi igények szerint választhatók barna, bronzos, zöldes és kékes tónusú foncsorozású tükrök is. Ezek azonban csak dekoratív hatások kialakításánál, ún. design tükröknél előnyösek.
A foncsorréteg hordozó anyaga minden esetben torzulásmentes és különféle vastagságú üveglap, amely lehet 3, 4, 5, és 6 mm-es. A vékonyak általában kisebb méretű és többnyire keretbe foglalt tükörként használatosak. A 4-6 mm vastagságú tükrök viszont akár önmagukban, keretezés nélkül, esetleg alakra vágott formában is használhatók, külön keretezést nem igényelnek. Ezek bármely síkfelületre felerősíthetők, megfelelő technológiával. A méretüket, alakjukat a célnak és az elhelyezésüknek megfelelően ajánlatos megválasztani.
A tükrök elhelyezése
A tükrök elhelyezésénél körültekintőnek kell lenni, mert a hatásuk előnyös és bizonyos esetekben hátrányos is lehet. A nagyobbak – jól elhelyezve – egy helyiség tágasságának érzetét kelthetik, pl. gardróbszekrények ajtajaként. E mellett javíthatják is a sötétebb helyiségek fényviszonyait, különösen, ha a fényre merőlegesen kerülnek elhelyezésre. Arra is ügyelni kell, hogy mit tükröz vissza maga a tükör, mivel a tükörkép megkétszerezi az előtte levő tárgyakat, sőt a nagyobb méretűek egész szobarészleteket is. A nem előnyös részleteket pedig nem célszerű „megduplázni”.
Keretbe foglalva a faliképekhez hasonlóan is szokás alkalmazni. Ízlés szerint lehetnek talpas, nagy álló-, vagy falra erősítettek. A kisebb helyiségekben inkább az ovális, vagy kerek formájúak az előnyösek, mert ezek harmóniát sugároznak. Akár készen, vagy különböző formára vágott változatos formában készen is megvásárolhatók a lakberendezési áruházakban.
A készen vásárolt tükrök éle már eleve gyárilag csiszolt, az adott méretre és alakra szabottak élét csak abban az esetben kell gépi csiszolással megmunkálni, ha nem lesznek keretbe foglalva. Az egyedi gyártású tükör éleit kézzel mindig le kell „húzni”, de a gépi csiszolás sokkal elegánsabb eredményt ad. A leszabást, élcsiszolást mindig szakember végezze! A szabadon maradó csiszolatlan élek ugyanis zavaró módon bevilágítanak a tükör üveganyagába.
Az élek csiszolt megmunkálása lehet normál élcsiszolt, ún. kantnis, azaz finoman letört élű síkba csiszolt oldalú, C profilos, tehát domború, vagy igényesebb esetben fazettázott szélű, ami 4-45 mm szélességben ferdén simára csiszolt éleket jelent. Az ilyen fazettázott szélek egyedien verik vissza a fénysugarakat, és nagyon impozáns keretet adnak az egész tükörnek. Ha egyedi méretű tükörre van szükség, akkor azt célszerűbb üveges szaküzletben méretre vágatni és a célnak megfelelő élcsiszolással megrendelni. Különösen vonatkozik ez a bútorajtókra, vagy a nagyobb falfelületekre erősített tükrökre, mert ez speciális felerősítést és kialakítást igényel.
A különféle szokványos tükrök falra vagy egyéb síkfelületre erősítéséhez számos felerősítő készlet használható. A legáltalánosabb az ún. tükörgombos csavaros felerősítés. Ehhez azonban feltétlenül sík alapfelület szükséges, mert a felfogó csészék, vagy a felfogó sarúk csavarjainak csekély túlhúzása esetén is letörhetik a tükörlap sarkait. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a síkot átlósan és kereszt irányban is még felerősítés előtt ellenőrizni kell egy egyenes élű léccel. A mért egyenetlenség mértékének megfelelő vastagságú szivacs darabok sarkok alá helyezésével elkerülhető a tükörlap befeszülése. Lehetőleg gumi, vagy egyéb rugalmas betét rögzítse a csavar feje alá kerülő lefogó elemet. A sapka különféle formájú és bevonatú lehet. Az ilyen módon felerősített tükör és a fal közötti rést akár különféle színű, keskeny és gérbe vágott végű csempeszegélyekkel keretezve lehet eltüntetni.
A szokványos tükörgombos felerősítő megoldáson kívül még használhatók különféle, a falra felcsavarozható U-alakú tükörtartó szegletek, amelyek szinte alig észrevehető felületen fednek rá a tükör széleire. Ezeknél fontos a pontos szerelés, mert a tükröt utólag kell a saruk közé csúsztatva a helyére illeszteni. Ezen kívül beszerezhetők nagyon elegáns, a faltól eléggé eltartó tükörtartó konzolok is, amelyek az előzőkhöz hasonlóan szerelhetők fel, és a tükröt is ennek megfelelően kell a helyére illeszteni. A készen kapható keretezetlen tükrök felerősítéséhez használhatók a kétoldalas ragasztók is, amelyek főként lakkozott, mázolt felületetnél alkalmasak a tükör felerősítésére. A ragasztóelemeket előbb a tükörre kell felfogatni, majd óvatos felületre illesztést követően a tükör széleinek erősebb megnyomásával rögzíthetők véglegesen. Hátránya, hogy a tükör később nehezen távolítható el, és a ragasztó lapkák pótlása elég nehéz. A kisebb tükrök speciális tükörragasztóval is a falra, vagy egyéb síkfelületekre ragaszthatók, feltéve hogy a felület előzőleg zsírtalanítottuk. Bármelyik felfogó megoldásnál azonban mindig tekintettel kell lenni a tükör súlyára, ami a nagyobbaknál elég tetemes.
A keretbe foglalt tükrök felerősítése viszonylag könnyebb, ám a nagyobbaknál ajánlatos a keret alsó részét szegekre erősített erős damillal a felső léchez fogatni, így tehermentesíthetők még a keskeny keretezésű tükrök alsó lécei is. Ezeket általában a képekhez hasonló képakasztókra szokás függeszteni. Méretüket és számukat mindig a tükör súlyához viszonyítva kell meghatározni. Bár a keretezett falitükrökbe többnyire 3-4 mm vastagságú tükörlapok kerülnek a nagyobb méretűek önsúlya elég jelentős.
A tükrök felülete azonban csak akkor kelt kellően impozáns hatást, ha ragyogóan tiszta. A por hamar lerakódik a felületükön, ezért, gyakran szükséges üvegtisztítóval áttörölve letisztítani, különösen a fürdőszobában levőket, mert a pára ugyan leszárad a felületükről, ám a idővel fokozatosan fátyolossá teheti azt. Az áttörléshez célszerű mikroszálas törlőkendőt használni.
A nagy
tükörfelületek jól elhelyezve tágasabbá teszik a helyiséget, javítják az
esetleg előnytelen fényviszonyokat
A ferdén
lecsiszolt, fazettás tükörszélek különleges hatást adnak még a nagy méretű
tükrös ajtóknak is
Vitrines
szekrényekben a hátsó tükörfelületek előnyösen megkétszerezik a tárolt tárgyak
képét
A tükör méretre
vágását célszerű szakemberre bízni
A tükörlapok
falra erősítéséhez különféle felfogó készletek használhatók
A tükörgombok
csavarjainak túlhúzásával eltörhet a tükör
A különféle
méretű tükörlapokból akár különleges fali dísz is készíthető
Az azonos méretű
kerek tükrökkel a szekrény oldala is érdekessé tehető