Fürdőszobai tömítések: vízszigetelés

2016-05-07 15:19:18 | Módosítva: 2016-05-07 15:35:12

A fürdőszobai beázás az egyik legalattomosabb és legbosszantóbb jelenség, ami egy lakásban előfordulhat. A nedvesedést legtöbbször az elégtelen szigetelés okozza. A kádból, mosdóból vagy a zuhanyfülkéből kifröccsenő víz a legkisebb rést, repedést is megtalálva, a leggondosabban lerakott fal- vagy padlóburkolatok résein át is utat talál magának, és átáztatja a falazatot vagy a padlót. A kád és fürdőtálca környéke különösen kritikus, hiszen ezek a helyek szinte folyamatosan ki vannak téve a beázás veszélyének.


A zuhanytálca (vagy kád) és a falak közti merev fuga idővel – az épületmozgások és a fizikai terhelés hatására – megrepedezik, még ha ez szemmel sokáig láthatatlan is marad. Itt a víz utat talál magának, és a tálca alá folyik, áztatva ezzel az alattunk lakót, illetve felszívódva a falban penészesedést, dohosodást okozva. Beépített zuhanyzónál ezért rugalmas tömítést szokás alkalmazni. Azonban minél nagyobb a tömíteni kívánt rés, annál vastagabban kell a tömítőanyagot használni, és annál nagyobb mértékű zsugorodással számolhatunk az idő előrehaladtával. Ebből adódóan, nagy réseknél nem lesz tartós a tömítettség. Vízzárás szempontjából előnyös, ha közvetlenül a falakat burkoló csempelapok pereme alá kerül a tálca, és ezután készítjük el a tömítő szigetelést.

Akril vagy szilikon?

Az egyalkotós akril tömítőanyagok talán a legismertebbek a tömítési célokra készült szigetelő anyagok közül, bár speciális célokra használhatók kétkomponensű változataik is. A vizes diszperziós termékek előnyös tulajdonsága, hogy nedves, porózus felületeken kiváló a tapadásuk, jól tűrik a szélsőségesebb időjárási körülményeket, és öregedés állók.

Az akril tömítőanyagok használata általában csak belső térben ajánlatos, mert a kikeményedésük alatt érzékenyek a vízre, pontosabban a kimosódásra, ami gátolhatja az anyag átvulkanizálódását. Csak kevéssé táguló hézagok tömítésére ajánlottak. Besimításuk után már 20 perc elteltével elkezdődik a kikeményedésük, közben a víz elpárolog a masszából. Az ilyen tömítőanyagok 310 ml-es kartusokban kerülnek forgalomba, és kinyomó pisztolyból lehet a hézagokba préselni. A felesleges anyag spatulyával vagy kisméretű, speciális lehúzó szerszámmal simítható le. Az akril tömítő anyagok megszilárdulásának ideje a hőmérséklettől és a páratartalomtól függ.


A fent említett fürdőszobai tömítő-szigetelésekre alkalmasabbak a szilikonos tömítőanyagok. A szilikonkaucsuk vegyületek gerincét egymáshoz kapcsolódó szilícium és oxigénatomok alkotják. Ezek többszörösen kapcsolódó térhálós szerkezetet képeznek, és számtalan modifikáció eredményeként sokféle, célirányos felhasználásra kifejlesztett változatuk terjedt el. Közöttük is vannak egy- és kétalkotós anyagok, amelyekből sokféle késztermék és segédanyag is készül.

Az egykomponensű szilikonok főként ragasztásra, tömítésre használható készítmények, ún. ecetsavas, képlékeny állapotú masszák, amelyek kinyomva a levegő páratartalmának hatására vulkanizálódnak, miközben az anyagokból ecetsav párolog el.


A szilikonok alakváltozása akár 25% is lehet. Egyik legismertebb és gyakran használt típusuk a szaniter szilikon, amelyek különféle színekben, kartusos kiszerelésben kerülnek forgalomba. Ezeket szokás főként a vizes helyiségek díszítő, vízhatlan tömítéseként használni. Egyes változataik gombaölő hatású adalékot is tartalmaznak, ami a folyamatosan nedves illetve magas páratartalmú helyiségekben elengedhetetlen.

Az ún. semleges hatású szilikonok ugyancsak a levegő nedvességének a hatására kötnek meg, viszont az elpárolgó anyag nem, vagy alig észlelhető, és nem korrodáló a hatásuk. Ezek univerzálisan használhatók, viszont lassabb a reakcióidejük, mint más tömítőknek. Állaguk lágyabb a szokásosnál, ezért könnyebben kenhetők. Rugalmas alakváltozási képességük hasonló a többi szilikonéhoz, azaz akár 25% is lehet.




Hogy a tömítési, szigetelési célra akril vagy szilikon tömítőt célszerűbb-e választani, azt a felhasználás helye és módja dönti el. Ahol nagyobb rugalmasságú tömítésre van szükség, ott a szilikon az előnyösebb, ahol pedig fontos az átfesthetőség, pl. falhézagoknál, ott az akril tömítők az ideálisak, mert átfesthetők és emellett még kellően elasztikusak is. A szilikonok nem festhetők le, de rugalmasabbak. Ha fontos a vízzárás és a tömítőanyag rugalmas mozgáskövetése, akkor színezett szilikon tömítőt ajánlatos használni.

Tisztítsuk vagy cseréljük?

Későbbiekben is a legtöbb átázás megszüntethető a tömítés megújításával. Ehhez időnként végig kell nézni a teljes zuhanyzót, hol tud elszivárogni a víz. Ha rést találunk, nem szabad halogatni a vízszigetelés javítását. Annak ellenére, hogy számos tisztítószer kapható a szilikonos felületek karbantartásához, a megújítás leghatékonyabb és legesztétikusabb módja a szilikon tömítők rendszeres cseréje. A kivitelezés nem igényel speciális szerszámokat vagy szakértelmet, saját kezűleg is elvégezhető.

Vásároljuk meg az adott feladatnak legmegfelelőbb szilikont és a kinyomópisztolyt is. Konyhai és vizes helységek tömítéséhez, használjunk szaniter szilikont, ami tartósan ellenáll a gombásodásnak. Kerámia felület és acél kád esetén a hagyományos ecetsavas termékeket használhatjuk, de akril, horganyzott és PVC felületekhez kizárólag neutrális szilikonnal dolgozzunk. Először éles késsel vagy hasonló eszközzel távolítsunk el minden gombával szennyezett tömítőanyagot. Ez legtöbbször nem nehéz, a szilikonok gyakran meglazulnak az ilyen felületeken. Amennyiben a tömítőanyag nem távolítható el mechanikusan a felületek sérülése nélkül, használjunk szilikon eltávolító vegyszert az anyag fellazításához. Miután eltávolítottuk a szilikont a hézagokból, óvatosan távolítsunk el minden port vagy egyéb szennyeződést a felületről, mosószeres vízzel. Egyéb kemikáliák használatát kerüljük el, mert megmarhatják a felületeket.



Következő lépésben – a csatlakozó felületek megóvása miatt – maszkoljuk a tömítendő terület környezetét, melyet a munka befejeztével könnyen eltávolíthatunk.

A szilikon felhordása előtt töltsük meg a kádat félig meleg vízzel. Háttérkitöltő anyaggal töltsük ki mélységben és szélességben a hézagot. Így a felület alkalmas arra, hogy a későbbiek folyamán a tömítés ne mozduljon el a kád használata közben. Ez után nyomjuk ki a szilikont a kinyomópisztollyal – kis többlettel – a résekbe. Dolgozzuk, simítsuk el a felületet a bőrösödés előtt (3-5 perc) mosószeres, szappanos spatulával. Eldolgozás közben óvjuk a felületet a portól és víztől. Eldolgozás után finom mozdulattal azonnal húzzuk le a maszkoló szalagot, majd várjunk, amíg a szilikon teljes keresztmetszetében megszilárdul.




További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Akril és szilikon tömítők

Széles körben felhasználható, akülönféle felhasználási célokra modifikált műgyanta készítmények, amelyek térhálósodás közben szilárdulnak meg. Közöttük számos kétkomponensű is van, az ismertebbek...


Hogyan válasszunk hidegburkolati fugázót?

Már az emberiség építési történetének kezdetén fontos szerepet töltöttek be a burkolatok – gondoljuk csak a Mezopotámiában használt terrakotta szegecsekre. A végső megjelenés meghatározói a...