Palánták „edzése”, kiültetése
Kiültetés előtt
mind a saját nevelésű, mind a vásárolt palántákat 1-2 napig edzeni kell. Ekkor
tegyük ki őket leendő helyükre, de még cserepükkel, hogy szokják a kinti,
nagyobb hőingadozást, csak ezután ültessük ki a növényeket. Ha májusi, talaj
menti, hajnali fagyok fenyegetnek, akkor a palántákat papírsüveggel,
agyagcseréppel, a föld felkupacolásával kell megvédeni, majd a levegő
felmelegedése után öntözéssel, könnyen felvehető műtrágya kiszórásával kell
segíteni a palánták gyors növekedését. Az ültetési mélység megválasztásakor
általános szabály, hogy a növények sziklevélig, illetve a palántaágyban
megszokott mélységig kerüljenek a földbe. A mélyültetés különösen a
levélrozettát fejlesztő fajok esetében (pl. fejes saláta, zeller) káros, de a
mélyre ültetett karalábé gumóját is könnyebben károsítja a káposztalégy
lárvája. A járulékos gyökeret könnyen fejlesztő paradicsom jól tűri a mélyebb
ültetést, sőt ha megnyúlik a palánta, jobb is, ha a szár alsó része is földbe
kerül. Az ültetéssel egy időben vagy rövid időn belül esedékes a palánták
beöntözése, amelynek célja egyrészt a talaj beiszapolása a gyökerek közé,
másrészt pedig a vízpótlás. A legjobb a cserepes palánta, hiszen itt nincs
gyökérsérülés, kivesszük a cserépből, a földbe tesszük, és fejlődését ott
folytatja a növény ahol abbahagyta, minden különösebb megtorpanás nélkül. A
tápkockás palánta a tápkockát, ami jó minőségű földből van már gyökereivel
átszőtte, így a növény erős, jól fejlett, a gyökérsérülés minimális a tápkockák
szétválasztásánál, tehát ez is egy jó megoldás. A sejttálcás palánta ugyancsak
gyökérsérülés nélkül ültethető, csak méreteiben így fejlettségében is kisebb,
mint cserepes társa. A növény szempontjából a leginkább kedvezőtlen, de amúgy
ezek a legolcsóbb palánták, melyek szabadgyökerűek. Egyes fajokat, például a
káposztaféléket ez nem nagyon zavarja, de a paprika és a paradicsom például,
szabad gyökerűként palántázva egy időre megtorpan a fejlődésben.