Beton adalékszerek

Adalékszerek alkalmazása

Bármilyen adalékszert csak abban az esetben szabad használni, ha az alkalmassági vizsgálattal is rendelkezik, és csak úgy, hogy alkalmazását már a betonkeverék tervezésénél figyelembe vették. A szerek alkalmazásánál figyelembe kell venni ezek esetleges víztartalmát, és ennyivel csökkenteni kell a keverék valóságos vízadagolását. Az adalékszerek viszonylag kis mennyiségben fejtik ki a hatásukat, általában a cementtartalom 5%-a lehet, ám pl. a feszített beton esetében ez csupán 2%, feltéve, hogy az adalékszer a keverővízben, vagy annak egy részében kerül feloldásra. Többféle adalékszer alkalmazásakor azonban legfeljebb 8% lehet ezek összes mennyisége. Mindig ajánlatos az alkalmazott adalékszer ismertetőjében meghatározott mennyiségű szert használni.

A különféle képlékenyítő adalékok elég gyakran használtak. Előnyük, hogy szinte minden betonfajtánál csökkentik a beton vízigényét, és ezzel javítják a bedolgozhatóságot és növelik a szilárdságot. E célra használható a különféle, lignin-szulfonát, vagy akrilát polimert, glikolétert tartalmazó adalékszerek. Ezek a jó bedolgozás mellett tömörebb és kisebb vízáteresztő-képességű, tartósabb betont eredményeznek.

A betonkeveréket folyósító szereket általában vízcsökkentés és konzisztencia javítás érdekében szokás alkalmazni. Ezek melamin-formalhdehid-szulfonát, vinilkopolimert vagy polikarboxilát bázisú, esetenként szuper folyósító szerek. Ez utóbbiak hatása kb. fél óra, és szinte csak az építési helyen szokás a beépítési konzisztencia beállításához a betonba keverni. Kiegészítésként esetenként kötéslassító és légbuborék képző szer hozzáadására is szükség lehet. Különféle gyártók, különféle tulajdonságú folyósító termékei között lehet választani.

Kötéskésleltető adalékszerekre akkor lehet szükség, ha a bedolgozhatóság idejét meg kell hosszabbítani. Ezek az adalékok többnyire foszfátokból, ezek sóiból és esetenként glukonátokból vagy oxikarbonsavak sóiból állnak. Gátolják a víz cementre gyakorolt hatását, azaz a hidratációt késleltetik, erre azonban a cement összetétele és a környezet hőmérséklete is hatással van. A foszfát bázisú szerek általában a kötés idejét egyenletesen késleltetik, míg a szerves anyagúaknál ez a hatás akár tízszer hosszabb lehet, mint a késleltető anyag használata nélkül. A késleltetett beton azonban esetenként hajlamosabb a repedések kialakulására, mint az adalék nélküliek, ezért szükség lehet az ilyen betonok szakszerű és alapos utókezelésére, amit azonnal el kell végezni, hogy a beton tartósságát biztosítani lehessen.

A betonadalékok között a gyorsító szerek a cement hidratációjára vannak hatással, azaz gyorsítják a beton kötését, szilárdulását. Ez a hatás a cement nagyobb őrlés finomságánál, klinker tartalmánál és magasabb hőmérsékletnél erőteljesebben érvényesülhet. E szerek esetenként alkalikusan ható sókból, pl. nártiumkarbonátból készülnek, míg a korszerűbbek már alkalimentes összetevőkből állnak. Ha valamelyik kötésgyorsító adaléknak képlékenyítő hatása is van, és ezért csökkenthető a víz adagolása, ez növelheti a beton végszilárdságát. Azzal azonban számolni lehet, hogy a gyorsító adalékok általában növelik a beton zsugorodását, ezt természetesen a kiválasztott adalékszer alkalmazásakor figyelembe kell venni. Az újabb fejlesztések az alkálimentes, környezetbarát kötésgyorsító szerek alkalmazását javasolják. A kloridtartalmú gyorsító szerek használata vasbeton, vagy feszített vasbeton szerkezeteknél acélkorróziót okozhat, ezért csak korlátozottan lehet alkalmazni őket. A kötésgyorsítók a beton képlékeny állapotából a megszilárdulás idejét rövidítik le, ám bizonyos mértékig csökkenthetik a beton végső szilárdságát, ezért a friss betont csak mérsékelten lehet pl. a fagyhatásoktól megóvni. E szereket ezért főként szivárgó vizek, vízbetörések megszüntetéséhez, illetve lőtt betonozáskor az anyag visszahullásának csökkentésére szokták használni.

Az adalékszerek szilárdulás-gyorsító fajtáival  a beton kezdeti szilárdulásának idejét gyorsíthatják a kötési idő változtatásával, vagy anélkül. Ezek alkalmazásával gyorsítható monolit szerkezetek zsaluzásakor vagy előre gyártott szerkezeti elemek készítésekor a beton megszilárdulása. E szerek a beton végső szilárdságát nem, vagy csak kis mértékben csökkentik. Többnyire alacsony hőmérsékleti körülmények közötti, pl. téli betonozásnál a beton mielőbbi fagyállóságának elérésére alkalmazzák.

Az előbbieken kívül még számos beton adalékszerrel lehet a beton bedolgozási és egyéb jellemző tulajdonságait modifikálni. Ilyenekkel lehet pl. a beton vízfelvételét és a víznek a betonba történő behatolásának a mélységét csökkenteni. Alkalmazásuk előfeltétele azonban, hogy a beton már eleve vízzáró és kis vízfelvételű legyen. A tömítő szerrel azonban nem lehet a rosszul tömörített és nem megfelelő összetételű betonokat vízzáróvá tenni. A tömítő szereket főként a mélyépítésben, tartályok építésénél szokás használni.

A betont stabilizáló szerekkel kissé szívósabbá, alakíthatóbbá tehető a beton, ám túladagolásukkal pl. földnedves betont túl ragadóssá és nehezen bedolgozhatóvá lehet tenni. A légbuborékképző adalékokat g főként pályabetonok építésénél alkalmazzák. Hatásukra a betonban igen jelentős mennyiségben parányi légbuborékok képződnek, és meg is maradnak. Ezáltal a beton felveszi a kapillárisokból kiszoruló víz egy részét, és a jégkristály-nyomás szétrepedezésének a veszélyét jelentősen csökkentik. Az injektáláshoz vagy lőtt betonhoz használt adalékszerek a feszítőacél és a csatorna közötti hézagok jobb kitöltését szolgálják, és az injektáló anyag zsugorodását akadályozzák meg.

A betonadalék anyaga folyadékként vagy por alakban kerül forgalomba. Adagolásuknál mindig a gyártó utasítása szerint kell a keverővízbe keverni, a por alakúakat a cementel együtt célszerű a keverőgép dobjába szórni. A keverővízbe adagolásukkor a por alakúak csomósodhatnak, vagy a keverőedény falára tapadhatnak, és nehezítik a megfelelő eldolgozást.

A folyékony adalékszereket a keverővíz egy részébe úgy szokás elkeverni, hogy az - ha a gyártói utasítás másként nem rendelkezik - 10-30-szoros hígítási oldatot adjon, és a betonhoz szükséges keverővíz mennyiségét ennyivel csökkenteni kell. Általában az egyes adalékszerek - pl. képlékenyítő-, folyósító- vagy késleltető anyagok - hatása változhat, attól függően, hogy mikor adagolják a betonkeverékhez. Ezért ezeket célszerű a már nedves betonkeverékhez adagolni. Az adalékszer használata azonban csak akkor lesz hatásos, ha a célnak megfelelően összeállított betonba lesz belekeverve. A rossz összetételű betonból a jó adalékszerek hozzáadásával sem lehet a célnak megfelelő betont készíteni.

forrás: betonopus