Hatékony favédelem

A felületkezelés csak az utolsó lépés

Kérdés persze, hogy milyen kezelésre, ápolásra van szüksége a faanyagnak a hosszú élethez. Az igazsághoz tartozik, hogy az építkezéskor, a beépítéskor elvégzett műveletek csak a második lépés, az első pedig már a vásárláskor megtörténik. A kitermelés után rosszul kezelt faanyagban már „gyárilag” olyan betegségek bújhatnak meg, amit utólag – különösen házi eszközökkel – már nem tudunk gyógyítani. Károsíthatja a faanyagot a könnyező házigomba, a szíjácsbogár, a házi cincér vagy éppen a pincegomba is, de ilyen lehet az ún. kékgomba is, ami ugyan csak esztétikai problémát okoz, de az nehezen elhárítható.

Házi eszközökkel általában különböző felületvédő eljárásokkal, védőanyagokkal próbálkozhatunk. Ezek hatásossága mindig korlátozott, bár emiatt nem szabad elhanyagolni. Az ecseteléssel szórással a fa külső felületére felvitt védőanyagok ugyan kismértékben beszívódnak a fa anyagába, de ez csak néhány millimétert jelent a felszínhez képest. Ennél jobb eredményt csak az iparilag kivitelezhető fürdetéssel, bemártással érhetünk el. A hosszabb ideig védőszeres fürdőben, esetleg nagy túlnyomás alatt tartott faanyag szinte teljes keresztmetszetében átitatódik a gombaölő, favédő vegyszerekkel, ami már igen tartós védelmet biztosít a faanyag számár. Megnyugtató, ha egy fatelepen látjuk az ehhez szükséges merítő medencét, de természetesen ez a ritkább. Gyakoribb, hogy a védő technológiát már korábban elvégezte egy erre szakosodott cég. Erről viszont nem árt meggyőződni a vásárlás helyén a faanyag dokumentációjában, és információt kérni a kereskedőtől.

Létezik még egy védelem, ami a fa építőanyag hosszú élettartamához hozzájárulhat, ez pedig maga a beépítés módja. Ha a faanyagot minél jobban meg tudjuk védeni a víztől, és biztosítani tudjuk a megfelelő szellőzését, szárazon tartását, akkor az élettartamát megsokszorozhatjuk. Ezt szokás konstrukciós védelemnek nevezni. Fontos, hogy a levegő megfelelően áramolni tudjon pl. egy faborítás mögött, hogy a fát ne közvetlenül fektessük a falazatra, kő burkolatra, hanem párnafák közbeiktatásával biztosítsuk az átszellőzését.

Azt is tudnunk kell, hogy a faanyag legveszélyeztetettebb része a bütüje, azaz pl. egy gerendázat vagy faoszlop fűrészelt vége. Ha az ilyen részeket nedvesség éri, és a kiszáradása is akadályozva van, akkor ez jelentősen rövidíti az élettartamát még vegyszeres favédelem mellett is. A kényes részekre tehát ugyancsak a konstrukciós védelemmel kell vigyáznunk. Tipikus példa erre, hogy egy faoszlopot közvetlenül földbe állítjuk, vagy távtartó acél betét segítségével pár centimétert elemeljük a talajtól. Ez utóbbi esetben már nem tud közvetlenül vízben állni az oszlop bütüje, és a kiszáradása is biztosított, így az élettartamát megsokszorozzuk.

Persze végső soron maradnak a felületvédő eljárások is, ami az esztétikai megjelenéshez is nélkülözhetetlen. A vékony és vastaglazúrok, valamint a felületet teljesen lezáró zománcfestékek fontosak, de jó, ha a faanyag védelmét nem teljes egészében felületvédelemmel kívánjuk biztosítani, hanem azt a fenti védőeljárások befejező lépésének tekintjük.