Tapadókorong helyett

Még a legjobb eredményt az autók üvegfelületére feltapasztható különféle tartók adják, különösen, ha jó minőségűt vásárolunk belőlük. Itt az üveg felülete valóban tökéletesen sima, és a vákuumot létrehozó szerkezet is lehet jó konstrukció. Az autós tartozékok tartóinál a hőmérséklet szokott problémát okozni; egy erős napsütésben leeshet a szerkezet, és egy drága telefon bánhatja. Univerzális megoldás azonban nincs erre. Esélyünket mindenképpen növeli, ha az üvegfelületet alaposan letisztítjuk és zsírtalanítjuk a tapadókorong felrakása előtt. Tény, hogy az olcsó kínai sokkal többször fog leesni, mint a márkás termék, és ha egyszer már leesett, akkor másodszor is le fog. A megoldás alternatívája a mechanikusan – pl. a légbevezető rácsára – rögzíthető tartószerkezet.

A háztartási eszközöket, lakberendezési tárgyakat tartó öntapadós szerkezeteknél jobb és rosszabb is a helyzet. Rosszabb azért, mert általában nem tökéletesen sima üvegfelületre kell feltapasztanunk, hanem pl. csempére, aminek felülete már strukturált lehet. Enyhén dombornyomott, hullámos, érdes, és erre bizony nem tapad fel az öntapadó. Még a csodaként feltüntetett szilikon talpú megoldás sem. A rossz tapasztalatok szerint még a felrakás optimális technológiáját betartva is csak ideig-óráig marad fent a tartó.

Először persze a „gyári megoldással” próbálkozzunk. Az alapfelületet alaposan meg kell tisztítanunk, majd benzinnel, acetonnal zsírtalanítanunk kell, és csak az így előkészített alapfelületre nyomjuk fel a tapadókorongot. Ha tartósan fennmarad, szerencsénk volt. Ha nem, akkor hiába próbálkozunk újra és újra visszanyomni, mindig le fog potyogni. Megpróbálhatjuk ezek után pillanatragasztóval felragasztani. Erre azért van kis esélyünk, mert a tapadókorong felülete rugalmas és homorú. Hiába próbáljuk rányomni a megragasztózott gumit, szilikont a sima csempére, egy idő után elenged a ragasztó.

Tartós eredményt ilyenkor már csak akkor remélhetünk, ha a rugalmas tapadókorongot eltávolítjuk, és megvizsgáljuk, hogyan lehet csavaros rögzítéssel helyettesíteni az eredeti megoldást. Ha a tapadó gumit csavar rögzítette a tartóba, akkor ezt a csavart használhatjuk fel. A tartószerkezetbe behajtunk egy hernyócsavart, a csempébe illetve a falba pedig azonos átmérőjű furatot készítünk. Ebbe a furatba ragasszuk bele a csavarszárat, vagy dübelbe hajtsuk bele. Ez már fix pont lesz, bátran rábízhatjuk a tartót.

Egy gyakori változatnál a szilikon talpra rá van pattintva a tartószerkezet. Csavarhúzóval alányúlva feszítsük le róla, majd – feláldozva a szilikon tapadókorongot – fúrjuk keresztül az egészet tengely irányban. Kisfejű pozdorjacsavart vagy lemezcsavart használjunk a rögzítésre, amelynek feje besüllyeszthető a tapadókorong csonkjába. Ezután dübelesen rögzíthetjük a tapadókorongot, és végül visszapattinthatjuk rá a tartószerkezetet.

Nem kívánjuk azt sugallni, hogy a tapadókorongos rögzítés eleve reménytelen. Először bátran próbáljuk meg az előírt módon a rögzítést, csak számítsunk arra, hogy ha esetleg leesik a tárgy, akkor ne törjön össze, és mást se törjön össze alatta.

A tapadókorongról általában

A tapadókorong gumiból vagy rugalmas lágy műanyagból készül. Tömör, sima felületre szorítva a két felület között vákuum keletkezik, és a korong nagy erővel hozzátapad a felülethez.

A tapadókorongot felerősítéskor rugalmasan deformáljuk a felületre nyomással, ekkor levegőt préselünk ki a korong alól, ami a nyomóerő megszűnése után részben visszarugózik, és így a korong alatti térben maradt levegő nyomása az atmoszferikus nyomás alá csökken: kismértékű vákuum alakul ki alatta. A külső és belső nyomás közötti különbség és a tapadókorong felületének szorzata adja ki azt a felületre merőleges erőt, amivel a tapadókorongot el lehet szakítani a felülettől. A tapadókorong folyadékban is működik, ha a korong alatti nyomás a külső nyomásnál kisebb.

Ha a tapadókorongot függőleges felülethez szorítjuk, akkor a ráakasztható súlyt nem ez az erő, hanem a súrlódás tartja. Levegő ellen nehéz tömíteni, úgyhogy a szorítóerő megszűnése után állandóan kis mennyiségű levegő szivárog a tapadókorong alá, csökkentve a vákuumot, egy idő után a tapadóerő megszűnik.

A tapadókorong nem emberi találmány, bár sok szabadalom született e tárgykörben az 1860-as évektől, de a természetben is vannak rá példák: a tintahal és a polip karjain tapadókorongok sora helyezkedik el, amivel a zsákmányszerzést és a helyváltoztatást segíti.

A mindennapi életben a legtöbb háztartásban találkozni a filléres falra tapasztható fogasokkal, háztartási eszközökkel, illetve elterjedten használják az autós kiegészítők – mobil, navigáció stb. – rögzítésére is.