Mint barkácsoló diák, így én is belevágtam egy ilyen háromtranzisztoros reflex rádió megépítésébe az „Ezermester kiskönyvtár” leírása alapján. Az alkatrészeket különféle boltokból, barátoktól kellett beszerezni. A készülék háza egy varródobozból készült, mint azt a rajta ma is látható 14 Ft-os ár is jelzi. Az építésben sok tanácsot kaptam idősebb szerelőktől és az akkori MHSZ szervezet tagjaitól. Végül a rádió – nagy örömömre – megszólalt, igaz kissé gyengén.
A diákévek elteltek, a rádiónak sem volt már értelme, így azt roncs állapotban, szétszedve egy ládába tettem. Közel ötven év múltán előkerült, és késztetést éreztem az újbóli, eredeti állapotban történő összerakásra. Szerencsére a fő alkatrészek – hangszóró, forgókondenzátor, ferritantenna, tranzisztorok, doboz, alaplap, hangszórórács stb. – előkerültek. A teljesen eredeti állapot sajnos nem jött össze, néhány alkatrész már használhatatlan volt vagy elveszett, a kapcsolási vázlat sem volt meg. Emiatt külső kivitelében és működési elvében a régit követve, de az áramköri részleteket tekintve saját elgondolásaim szerint restauráltam.
Az eredeti elektromos séma a következő volt: reflex fokozat (OC615), + hangfrekvenciás előerősítő (OC1075), + szimpla, „A” osztályú végerősítő (OC1072). Két alapvető változtatást tettem. Egyrészt a kisebb torzítás érdekében a hangfrekvenciás részt még egy emitterkövető tranzisztorral kiegészítettem, így már ellencsatolásra is lehetőség volt. Másrészt a reflex fokozatot alaposan átalakítottam: a tranzisztor munkapontjának korrekt beállítása, az illesztések javítása, a demodulációs hatásfok növelése meghozta az eredményt: lényegesen megnőtt a készülék érzékenysége. Egy ilyen rádió megfelelő működése a reflex fokozaton áll, vagy bukik. Automatikus erősítés szabályzást is beépítettem, nem gondoltam, hogy szükség lesz rá. Azonban már az első bekapcsolás is az ellenkezőjét igazolta: a Kossuth-rádióra állítva alaposan leszabályozott a fokozat. Egyébként ez más szempontból is hasznos: a szorosra állított pozitív visszacsatolás önműködően lazul nagy térerejű adóra hangolva a készüléket, mert csökken a tranzisztor erősítése.
Mechanikai szempontból is megerősítésre volt szükség, az eredetileg használt vékony alumínium tartólemezek miatt a rádió akkor mindig a szétesés határán állt. A képen látható teleptartó helyett pedig két laposelem volt, természetesen beforrasztva…
Összefoglalva: a roncsból egy jól működő, régi időket idéző készüléket sikerült összeállítani. Zavaroktól mentes helyen nappal is több adót lehet hallgatni, este még olasz amatőröket is hallottam távírózni az 1,8 MHz-es amatőrsávban. Meglepően érzékeny a készülék - a visszacsatolást jól beállítva. A sikert némiképp beárnyékolja, hogy manapság már egyre kevesebb adó működik középhullámon, de ez egy másik történet…
Végezetül szeretnék arra készteni mindenkit, hasonló régi „kütyüit” ne dobja ki, inkább élessze újra. Adott esetben szívesen segítek tanáccsal. A mellékelt képeken láthatók a megtisztított régi alkatrészek, és a restaurált rádió néhány részlete. A régi, esetenként primitív megoldásokat meghagytam, kéretik ezeket elnézni nekem…
Irházi Sándor