Falazó anyagok és hőtechnika

Miben jó lakni?

A kiindulási pont az lehet, hogy minél nagyobb valaminek a tömege, annál nagyobb a hőtároló képessége. Ez majdnem független a hőszigetelő képességtől, illetve inkább fordítottan arányos azzal. Aminek nagy a tömege és a hőtároló képessége, az lassabban melegszik fel, lassabban hűl le. A gyorsan felmelegíthető vagy éppen lehűthető levegőre hőmérséklet-kiegyenlítő hatással van. Tudjuk, hogy a méteres várfalakon belül nyáron hűvös van, télen pedig enyhébb a hideg még fűtés nélkül is, mert a hatalmas tömeg akkumulátorként gyűjti magába a meleget, és adja vissza a hűvösebb időben.

Amikor egy falazó anyagot – most ide értve a födém és a padló anyagát is – hőtechnikailag meg akarunk ítélni, akkor mindig együtt nézzük a tömegét és a hőszigetelő képességét.

A kisméretű tömör téglából épült régi épület nyáron lassabban melegedett fel, mert elég nagy a tömege. A forró napokon délelőtt még egész kellemes az ilyen házban, de ha folyamatosan szellőztettünk, akkor délutánra kívül-belül átmelegszik a tégla, és aztán késő estik nyomja vissza a meleget, mint egy jó akkumulátor. Ha ez a ház kívülről szigetelve lett, és a nyári hőséget napközben nem engedtük be, akkor lényegesen jobb lesz a helyzet. A szigetelés nem engedi a nagy tömeget felmelegedni, így este sem kapjuk vissza a nappali hőséget. Amikor kint már lehűlt a levegő, akkor lehet alaposan szellőztetni, akár egész éjjel nyitva tartott ablakokkal. Ha viszont a szigetelt falazatot folyamatos szellőztetéssel napközben belülről felmelegítjük – mert hogy „járjon a levegő” – akkor a legrosszabbat tesszük; a nagy tömegű fal egész éjjel adja vissza a meleget, miközben kifelé még hűlni sem tud a szigetelés miatt.

Egy klasszikus panel szerkezet három rétegből épül fel. Kívülről egy vékony (6 cm-es) betonfal, amely kis tömeget és hőtároló képességet jelent, ezen belül egy 5-6 cm-es szigetelőanyag van (ha még ép és hatásos), majd belülről egy vastag (20 cm-es), nagy tömegű betonfal jön, igen nagy hőtároló képességgel. A nyári melegben a külső, kis tömeg felmelegszik (ha nincs panelprogramos szigetelés rajta), de a mögötte lévő szigetelés megakadályozza, hogy hőjét a nagy tömegű belső falnak átadja. Persze csak akkor, ha a lakást lezártuk, és nem szellőztetjük át egész nap. A meleg időszakban lezárt lakásban a vastag belső fal akadályozza, hogy a lakás nagyon átmelegedjen. Aztán amikor a külső hőmérséklet a belső alá csökken, akkor már lehet és kell is szellőztetni – lehetőleg egész éjszaka.

Egészen más lesz a helyzet, ha reggeltől nyitva tartjuk az ablakokat, akár csak megbuktatva is. A külső meleg levegő beáramlik, és belülről melegíti a nagy tömegű belső falat. Amikor az már átveszi a külső hőmérsékletet, akkor jó adag hőmennyiséget tárol be, amit estétől ad vissza a lakás belsejének. Szellőztetni persze ilyenkor is lehet, de a nagy „hősugárzó” bizony reggelig ontja majd a meleget. Jegyezzük meg, hogy a nyári hőségben a megbuktatott ablak ugyanúgy káros, mint a téli fűtési időszakban.

Egy panellakásban sok minden árnyalja még a fenti képet. A tömbházban nem csak három rétegű külső falak vannak, hanem nagy tömegű födémek és szintén nagy tömegű oldalfalak is. Ezekben nincs szigetelés, emiatt némileg a szomszédok szellőztetési szokásainak is kiszolgáltatottjává válunk. Hiába zárjuk mi saját lakásunk ablakait a nyári hőségben, ha az alsó és felső szomszéd, vagy a falszomszéd egész nap nyitva hagyja az ablakait, így a nagy tömegű fal őfelőlük fel fog melegedni, és éjszaka nyomja majd vissza a meleget nekünk is. A lakás lezárását és a meleg kirekesztését rontja a folyamatosan működő elszívó is; a rosszul záródó ablakok résein akkor is áramlik be a meleg, ha azok zárva vannak.

A könnyű falszerkezetek az előbbieknél jobban szigetelnek, és jóval kisebb a hőtároló képességük, ha úgy tetszik, kevésbé igénylik azt, hogy a nyári melegben folyamatosan játszani kelljen a hőtechnikájukkal. Ha az ablakokat nyitva tartjuk, akkor a meleg levegő bemegy, ha zárjuk az ablakokat, akkor a meleget is ki tudjuk rekeszteni. És ha a hőmérséklet úgy alakul, hogy klímáznunk kell, akkor ez sokkal gyorsabban fog eredményre vezetni, mint ha felforrósodott panelfalakon belül próbáljuk a lakást hűteni. A hő-tartalékunk annál kevesebb lesz, minél kisebb a falazat tömege. Egy szigetelt faház, vagy egy könnyűszerkezetes ház klímával percek alatt lehűthető – igaz, hamar fel is melegszik, ha szellőztetni kezdünk.

A nagy tömeg hő-kiegyenlítő hatása tehát olykor hasznos, máskor meg káros. Nyáron nagyon hasznos tud lenni, különösen, ha tisztában vagyunk a viselkedésével, és ennek megfelelően bánunk a szellőztetéssel, klimatizálással. Télen is lehet hasznos a nagy tömegű falazat, mert ingadozó fűtés mellett is jobban kiegyenlíti a hőmérsékleti ingadozásokat. Hidegben viszont még sokkal fontosabbá válik a hőszigetelés, ami a folyamatosan termelt fűtési energia kárba veszését akadályozza meg.