Intelligens növények

Már évszázadok óta kutatják

Már évszázadok óta kutatják a növények kommunikációját és intelligenciáját, amit időnként szűkebb kutatói csoportok néha elismernek, aztán gyakrabban és többen tagadnak. Ennek egyik oka az lehet, hogy az ember nem szeret függeni másoktól, olyan ez, mint amikor a kamasz gyerek lázad, hogy önállósodhasson. Talán ezért tagadják sokan a növényi intelligenciát, mert kínos beismerni azt, ami tény: nekünk van szükségünk a növényekre, és nem a növényeknek az emberekre. Köztudott, hogy ha a növények nem termelnének oxigént, akkor mi, emberek nem léteznénk. Ha az összes növény eltűnne a Földrő

l, 3-5 hónap múlva kipusztulna az emberiség, és az állatvilág. Ha mi emberek tűnnénk el, a növények még jól is járnának, néhány év alatt elszaporodnának, és szépen mindent elborítana a zöld úgy, hogy a civilizációnk nyomai lassan eltűnnének.

Valamiért az terjedt el a köztudatban, hogy a növények alacsonyabb rendű élőlények, mint az állatok és az emberek. Ennek az oka valószínűleg az, hogy a növények helyhez kötöttek, nem tudnak arrább menni, és mivel teljesen más testfelépítésűek, nem igazán tudjuk őket felruházni emberi tulajdonságokkal, míg az állatokat tudjuk: pl. barátságos kutya. De ha a növények olyan alacsonyrendűek lennének, akkor hogy lehet, hogy némelyik rovarokat eszik, sőt egyes kancsóka fajok akár gyíkokat, egereket is megfognak és megemésztenek? E rovarevő növények ott élnek, ahol a talaj nitrogén tartalma alacsony, nitrogénre pedig szükség van a fehérjék szintéziséhez, így ezt állatok megemésztésével oldják meg.

Tudták, hogy a dohány, és a burgonya is rovaremésztő növények – a maguk módján? Biztosan láttak már a burgonya levelén elpusztult muslica méretű apró rovarokat. A burgonya levélszőrein kiválasztott anyagokkal öli meg ezeket a parányi rovarokat. Megemészteni nem tudja, mint a közismertebb rovaremésztő növények, ehelyett a levélen elpusztult rovar a burgonya töve mellé lehull a talajra, komposztálódik, lebomlik, majd tápanyagai a csapadékkel bejutnak a talajba, és a gyökereivel felveszi a burgonya. Tehát önmagát trágyázza, a megfogott rovarokkal a növény. Mi ez, ha nem az intelligencia növény módra?

Térjünk vissza az eltérő testfelépítésre. Állatoknál, embereknél a különféle szervek végeznek különféle feladatokat. Némelyik szervünkből a biztonság kedvéért kettő is van (fül, vese, szem), de ezek a központosult szervek jól működnek, és azzal hogy helyváltoztatásra képesek vagyunk, tehát el tudunk menekülni, ha baj van, viszonylag jól tudjuk védeni is ezeket. De ezek nem regenerálódnak, tehát ha elvesztjük a látásunkat, akkor az úgy marad, ha leszakad egy karunk, nem nő helyette másik, ha meg a fejünkkel történik ugyanez, abba bele is halunk. A növények szervei nem ennyire központosultak, aminek oka, hogy nem tudnak elmenekülni, így ha egy állat elkezdi enni a növényt, ha annak a létfontosságú szervei központosultak lennének, akkor belehalna egy ilyen támadásba. Ehelyett a növények nagyon jól tudnak regenerálódni, egyes fajok akár annyira, hogy ha testük 95 százaléka megsemmisül, a maradék 5 százalék elég arra, hogy újra kifejlesszék a károsult részeiket.

E központosulás hiánya, azaz a növények moduláris felépítése alapkövetelmény, ha egy szervezet nem képes helyváltoztató mozgásra. De az érzékszerveik a maguk módján megvannak, hiszen mindjárt beláthatjuk, hogy a növények látnak, hallanak, tapintanak… Csak ezek az érzékszervek nem egy szervbe rendeződve, hanem egyszerre a növény szinte valamennyi pontján jelen vannak.

A növények a maguk módján látnak, képesek érzékelni a fényt, hiszen a leveleiket a fák úgy fordítják, hogy minél több Napfény jusson rájuk, mivel annak energiáját használják a táplálkozásukhoz. De a napraforgó is forgatja a virágait, számos virág nappal nyílik ki és este csukódik be, tehát ez a növényi látás bizonyítéka.

A tapintásra jó példát szolgáltatnak a futónövények, melyek kapaszkodó kacsokat növesztenek, ezzel képesek érzékelni a stabil támnak alkalmas tárgyakat, és körbe csavarodják azokat. Ha nem érzékelnék tapintással ezeket, rá sem tudnának tekeredni, kapaszkodni.

A növények hallása rezgéseken alapul, mint amikor hangosan hallgatunk zenét, és a dobütéseket nem csak a fülünkkel halljuk, hanem egész testünkön érzékeljük annak rezgéseit. Erre képesek a növények is. Például ha egy mimóza mellett elkezdjük csapkodni a talajt, annak a rezgésére is összecsukja a leveleit. Ő azt érzi, hogy patadobogás van körülötte, tehát nem szeretné, hogy lelegeljék, ezért levelei csukódnak, és kis ágtövisei válnak így láthatóvá, kevéssé ízletes képet mutatva a támadóknak.

És itt át is térhetünk az intelligenciára. A mimóza, ha veszélyt érez, összecsukja a leveleit, de csukott levelekkel nem képes táplálkozni, mivel ahhoz fény kell, amit a levelein hasznosít. Még a 17. században csináltak egy kísérletet, hogy cserepes mimóza növényeket lovas kocsira tettek, és elkezdtek velük haladni, majd órákon át mentek. A szekér rázkódása miatt először összecsukódnak a levelek, ám egy idő múlva rájöttek a növények, hogy nincs veszély és a rázkódás ellenére újra kinyíltak a levelek. Mi ez, ha nem tudatosság? De az is hosszú evolúció eredményeként létrejött tudatosságot jelez, hogy a rovarporozta növények színes virágokat bontanak, ami felkelti a rovarok érdeklődését. Nektárt termelnek, amihez csak úgy jut hozzá a rovar, ha közben a hátára ragad a virágpor. Ezt átviszi másik virágra, így ott a termőre átkerül a virágpor, és a növénynek lesz magja, utóda. De itt vannak a szélporozta fajok is. Tudják, hogy nincs szükségük szép színes virágokra, mert a szelet nem kell odacsalogatni, mint a rovarokat. De azt is tudják, hogy a szél sokfelé sodorhatja a virágport, így nagy a veszteség. Tehát ők tudatosan egyszerű, nem színes virágokat bontanak, de a pollentermelésük sokszorosa a rovarporozta fajokéhoz képest, belekalkulálva az elsodródás miatti veszteséget.

Hosszan lehetne sorolni még azokat a bizonyítékokat, miszerint a növények sokszor semmivel sem fejletlenebbek az állatoknál vagy nálunk, embereknél, ha mondjuk, a túlélésről van szó, csak a módszereik annyira mások, hogy nehéz párhuzamot vonni a mozogni képes élőlényekkel.

Nagy Z. Róbert

A vénusz légycsapója a rovar mozgását érzékeli módosult levelei között, és akkor záródik, amikor többször hozzáér a rovar az érzékelő-szőrökhöz

A kancsókák belső oldala lefelé fogazott, így a kancsó belseje felé csúszik, kifelé meg akadós a terep. Egyes kancsóka fajok gyíkokat, és egér nagyságú emlősöket is képesek csapdába csalni

A mimóza levelei érintésre, vagy erős rázkódásra pár másodperc alatt összezáródnak