A tetőtéri szigetelés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ugye nem szeretnénk, ha a meleg miatt nyáron nem tudnánk aludni a tetőtérben, vagy a külső zajok beszivárognának a lakótérbe? Télen pedig rengeteg energiát pazarolhatunk el, mivel a meleg levegő felfelé száll, így ha a földszinten szeretnénk elérni egy kívánt hőmérsékletet, akkor a tetőtérben 3-4 fokkal annál is melegebb lesz.

Akár szakember végzi, akár saját magunk végezzük magastetőnk hőszigetelését, győződjünk meg róla, hogy jó minőségű Ecose üveggyapotot használunk (legalább 0,039-es vagy annál is alacsonyabb lambda értékűt), és mindezt a lehető legnagyobb vastagságban! Hazánkban az átlagos szarufa vastagság 15 cm, ezt a vastagságot érdemes kitölteni üveggyapot hőszigeteléssel. A jó minőségű üveggyapot termékek öntartóak, azaz befeszülnek a szarufák közé, és nincs szükség további rögzítésükre. A gyengébb minőségű üveggyapotot dróttal, vagy damillal rögzítsük a szarufákhoz! A legtökéletesebb eredmény elérése érdekében szereljünk fel a tetőtér felőli oldalon lécvázat a szarufákra, és abban még további 8-10 cm vastag üveggyapot hőszigetelő anyagot rögzítsünk, a szarufákra merőleges irányban!

Elsőre ez a hőszigetelési vastagság túlzásnak hangozhat, de ne feledjük, hogy egy jól kivitelezett hőszigetelés 50 éven keresztül szolgálja a házunkat, és többszörösen visszahozza befektetésünket!

Az ábra megmutatja a helyes rétegrendet

  A tetőtéri hőszigetelések kialakítása során a fólia kritikus kérdés. Először is meg kell nézni, hogy páraáteresztő vagy párazáró fólia van-e felrakva alátéthéjazatként. Amikor párazáró fólia van fent, akkor a szarufa vastagságát nem szabad teljes keresztmetszetében szigetelőanyaggal kitölteni (tehát ha a szarufa 10/15-ös, akkor nem szabad 15 cm vastag szigetelést berakni), hiszen a beltérről a hőszigetelő rétegbe bejutó párát a kondenzáció megelőzésére megfelelő keresztmetszetű légréssel ki kell szellőztetni. Páraáteresztő fóliánál a szarufaköz teljes keresztmetszetben kitölthető szigetelőanyaggal.

Nagyon sok gondot okoz a nem megfelelő minőségű vagy rosszul beépített belső páratechnikai (párazáró) réteg, amelynek feladata, hogy meggátolja a fűtött helyiségekből kiáramló pára bejutását a hőszigetelő rétegbe. Nem légtömör, kiszakadt réteg nagyon rövid idő, akár egy fűtési szezon alatt a hőszigetelő réteg, sőt a tetőszerkezet végleges károsodását is okozhatja.

Ahhoz, hogy a tetőnk homogén, korszerű, és hőhídmentes szigeteléssel rendelkezzen, a javasolt rétegrendet már a ma hatályos hőtechnikai előírások szerint (a hőátbocsátási tényező értéke tetőkre 0,17 W/m2K) célszerű kivitelezni.

Minél alacsonyabb lambda értékű anyagot építünk be, annál jobban szigetel a termék, így ilyen anyaggal jelentősen javítható a szigetelőképesség, illetve helyhiány esetén csökkenthető a beépítendő vastagság.