Akár 20 százalékkal is többe kerülhet az építőanyag
Az elmúlt időszakban olyannyira megemelkedett az építőanyagok iránti kereslet, hogy bizonyos termékcsoportok esetében nem pusztán egy átmeneti hiány állt be, hanem több hónapos várólisták is kialakultak. A polisztirolgyöngy vagy éppen a betontermékek esetében a kavics és a homok hiánya is jelentős kihívás elé állítja a gyártókat, ennek révén a kereskedőket és az építtetőket is.
A megelőző két-három év alatt drasztikusan megemelkedett bizonyos termékek iránt a kereslet, amire a gyártók kapacitásbővítéssel nem, vagy nem kellő gyorsaságban tudtak reagálni, így aztán nem volt annyi kész termék, ami kiszolgálhatta volna az aktuális piaci igényeket. Emellett az időjárási körülmények sem tették lehetővé azt, hogy a gyártók el tudják végezi a téli leállások alatt a karbantartást, illetve a készletre gyártással járó feladatokat.
A megnövekedett igény azonban nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában jelentkezett. A külföldi gyártókat is váratlanul érte a többletkereslet, emiatt pedig nem egy esetben arra kényszerültek, hogy csökkentsék az olcsóbb magyar piacra kiadott értékesíthető kvóta mennyiségét. A gyártói kapacitások szűkössége miatt néhány termék esetében már most is 4-5 hónapra igazolják vissza a rendeléseket, így egy-egy kevésbé általános, a standard méretektől eltérő igény esetén akár negyed év is lehet a várakozási idő. Jelenleg a szálas hőszigetelő anyagok beszerzése jelenti a legnagyobb problémát. Bár a standard termékek folyamatos ellátását továbbra is zavartalanul tudják biztosítani, bizonyos terméktípusok esetében 2-6 hónap a várakozási idő, míg a tégla esetében egy-két hónapos átfutási időre kell számítani.
A felpörgött kereslettel párhuzamosan az árak is drasztikus emelkedésnek indultak, ám ezek mértéke termékkörönként jelentős eltérést mutat. Míg a nehéz-építőanyagok, így a tégla és a beton esetében az árnövekedés akár a 15-20 százalékot is elérhette, addig más esetekben csupán 2-3 százalékos az emelkedés. A hiánytermékek esetében bőven tíz százalékot meghaladó mértékű áremelkedés valósult meg, ami a teljes építőipari portfóliót tekintve átlagosan 5-10 százalékos. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az építőanyagok a kivitelezési díjak mértékének csak töredékével emelkedtek.
Az építtetők jellemzően azt keresik, ami készleten van, illetve gyorsan elérhető, így a nagy hiányokkal bíró termékcsoportok esetén az árérzékenység csökkent. A kivitelezők esetében azonban más a helyzet, hiszen a munkabérek szintén jelentős emelkedése miatt nekik különösen oda kell figyelniük arra, hogy az építőanyagokat milyen árakon szerzik be. Náluk szerencsés esetben az ár-érték arány optimalizálása a szempont, míg azok, akik a saját házukat építtetik, igényesebb, magasabb minőségű termékeket keresnek. Különösen igaz ez a csempe-szaniter termékekre és az élőmunka igényt kiváltó, több munkafázist egyesítő, értékesebb termékekre, mint például az önterülő esztrich.
Az áremelkedések oka mögött azonban a gyártói kapacitásbővítések elmaradásán túl a munkaerőhiány is kidomborodik, amit minden területen érzékelni lehet, de a megyeszékhelyek fizikai dolgozóinak felkutatása különösen nagy kihívást jelent. A vevőket ez kellemetlen és kényszerű kompromisszumok sorába sodorja, ugyanis igyekeznek a lehető legjobban alkalmazkodni a szintén hiányban lévő szakemberekhez. Ha a kőműves jelzi, hogy jövő héten jönne térkövet lerakni, akkor nem feltétlenül az a kérdés, hogy milyen térkő tetszik, hanem mi az, amit jövő hétre be lehet szerezni. Jelenleg szinte nincs olyan termékcsoport, ahol ez ne lenne kihívás.
