Merész és kreatív ötletek
Természetesen e díszítő technikának az alkalmazása bizonyos bátorságot és vállalkozó kedvet igényel, hiszen a sikertelen kísérletek is maradandóak, és nehezen korrigálhatók. Ezért sokan a nagyobb falfelületeknél inkább széles bordűr sávként alkalmazzák, a berendezéshez illő színek használatával. A bátrabbak azonban akár egész falak mintázására is bevetik, természetesen előzetes méretarányosan kicsinyített minta és színtervezést követően.
Az adott falfelület méretarányos rajzán vagy nagyfelbontású digitális fotója segítségével megtervezhető a különféle mintázatok mérete és színe is. A tervezésben nagy segítség a számítógép megfelelő képfeldolgozó programjának az alkalmazása. Ez nemcsak a színezést könnyíti meg, hanem segítségével az esetleges tervezési korrekciók is egyszerűbben elvégezhetők.
A különböző színek alkalmazásánál azt is ajánlatos figyelembe venni, hogy az egyes falfestékek közül melyikből lehet a kívánt árnyalatokat kikeverni. Az egyrétegű falfestékek jó fedése nagyon előnyös, viszont ezek általában előre kevert színűek, és legfeljebb fehér vagy sötétebb árnyalataival keverhetők különféle tónusúra. A másik előnyűk, hogy 1-2 kg-os kiszerelésben is kaphatók, így akár több árnyalatú mezők kifestéséhez szükséges mennyiségek is kikeverhetők belőlük. E műveletnél mindig a sötétebb árnyalatot kell kikeverni, majd ehhez világosabb festéket adagolva érhetők el a világosabb mezőkhöz szükséges színárnyalatú festékek. A gyári színpalettákat is érdemes figyelembe venni. Az is egy megoldás, hogy a falat már eleve valamilyen halvány, semleges színűre festve, krepp szalaggal kifedett sávok adják a mintázat alaptónusát.
A minták
szabályosságát ugyanis a falra ragasztott krepp ragasztószalagokkal
körülhatárolva kell megteremteni. A legegyszerűbb technika az egyenes oldalú
három-, és négyszögek kombinációjával kialakított mintázat. A ragasztószalagok
18, 24, 29, 36, 48 mm szélesek, amelyek a felületi tagolás mértékét is
megadják. A kisebb méretű mintákhoz a 19 mm-es szalagok az ideálisak, de még a
nagyobb, akár teljes falak tagolására is alkalmasak. Egy nagyobb falfelület
mintázatának a fedéséhez akár 2-3 tekercs kreppszalag sem elég. A szabályos
minták közötti „fugák” túlzó mérete ronthatja a mintázat egységességének az
érzetét. A 29-36 mm széles ragasztószalagokat ezért szinte csak a minták
közötti tagolásokhoz érdemes használni, pl. speciális térhatású képek vagy
mintázatok kifedéséhez. A falhibákat azonban előzőleg glettelve, csiszolva kell
simává tenni, és mélyalapozás után alapszínűre festeni. Az eredetileg
fűrészporos tapétával borított falak a rücskösségük miatt ugyan nem ideális
felületűek, ám ennek ellenére körültekintő munkával csökkenthető a ragszalagok
melletti szélek egyenetlensége. Ehhez
azonban a ragszalagot jobban a felületre kell nyomni, hogy a festék kevésbé
kerüljön a szélek alá.
A minták kialakítását a hosszabb egyenes szakaszok falra erősítésével érdemes elkezdeni. Az egyenességükre fokozottan kell ügyelni, majd következhet a rövidebb összekötő szakaszok falra simítása. A krepp szalagok végei egyenesek legyenek, és teljesen fedjenek rá a már falra simított szalagokra.
Ezután következhet a körülhatárolt mezők befestése a színterv alapján. A munkához előre kikevert színárnyalatú, egyrétegű falfestékre és 50-150 mm széles velúrhengere, vagy 50 mm széles lapos ecsetre lesz szükség. A festéket vékonyan a ragszalag szélek felöl középre húzva kell mozgatni, majd szerszámmal a mező hosszabb oldala felé mozgatva egyenletes fedésű felület képezhető. A ragszalagok a minták színező festése után azonnal lapos szögben húzva eltávolíthatók. A sarkokon előforduló hibák még frissiben kijavíthatók, ezért a bekever színű festékeket a munka befejezéséig meg kell tartani.
Sokkal nehezebb a közvetlenül, kifedések nélkül kialakított mintázatú falak elkészítése. Ezeknél csak az első fázisban alkalmazható a krepp szalagos területi körülhatárolás, ezért a visszaszedése után már ecsettel kell a mellettük levő mezőket egyenes határoló vonalakkal felfesteni, majd ezek teljes felülete is színre festhető.