Egy hátrányuk van: az áruk. A cserepesen, kifejlett növényként vásárolt petúniák, muskátlik, dáliák nem olcsók, de az alacsonyabb árú bársonyvirágok sem kerülnek sokkal kevesebbe, ha nagy mennyiséget szeretnénk belőlük a virágágyásba ültetni. Emiatt még mindig van létjogosultságuk a helybe vetett virágzó dísznövényeknek is, mindamellett, hogy egyes fajok nem is igazán alkalmasak arra, hogy palántázzuk, tehát a vetés helye és a majdani helyük között átültessük őket.
A tavaszi állandó helyre vetésnek ma is van létjogosultsága főleg olyan esetekben, ahol nagy mennyiségű virág megnevelése, virágzó folt kialakítása a cél a kertben. Többcélú növények esetén is érdemes nem palántázással, hanem helyrevetéssel megoldani a növényszükségletet. Példaként említsük meg a körömvirágot, ami egy szép virágot hozó növény, és virágai immunerősítő gyógyteák alapanyagául is szolgálnak, valamint ehető szirmaik saláták, bólék díszítésére alkalmas. Ha ezeket a hasznokat is élvezni szeretnénk, akkor nagyobb mennyiséget kell tartanunk belőle a kertben. Ez a nagy mennyiség pedig gazdaságosan csak vetett, nem pedig palántázott állománnyal valósítható meg.
Másik példa a bársonyvirág, melynek kis termetű, de igen nagy virágú díszváltozatait palántaként is megvehetjük. Ám ez egy értékes bio-védőnövény, a földibolhák mellett számos más kártevőt riaszt a szaga. Ha ezt a tulajdonságát is ki akarjuk használni, akkor igen drága mulatság, ha palántázzuk, mivel a hatékony működéshez – a kártevőriasztáshoz – be kell vele keretezzük a védendő zöldségek ágyását. Ez sokkal olcsóbban és kevesebb munkával érhető el, ha állandó helyre sorba vetjük, nem pedig kifejlett korban vásárolt palántával ültetjük be a területet. A két módszer persze kombinálható: elvetjük a magokat a védendő ágyás köré, ahol jól kel ott szerencsénk van, ahol túl sűrűn kel onnan kiritkíthatunk egyedeket, melyeket átültetünk oda, ahol ritka lett a kelés. Ekkor palántáztuk is, de nem vásárolt, hanem a helyrevetett állományból.
Vannak olyan egynyári fajok, melyek nem tűrik jól az átültetést – ezeket is állandó helyre vetéssel szaporítjuk. Másik csoport, melyeket egyszerűen nem tudunk megvásárolni palántaként a kertészetekben. Ezeket rendszerint azért nem árulják, mert olyan gyors növésű fajokról van szó, melyek pár hét alatt kinőnék a cserepüket. Emiatt pedig nagyon lerövidül az értékesítésre lehetőséget adó idő, így veszteséges lenne termesztésük az árutermelő kertészetekben. Erre jó példa a ricinus, a magas fajtájú dísznapraforgók vagy a hajnalka. Előbbi kettő nagy növésű, utóbbi gyorsan növő kúszónövény – egyiket sincs értelme palántázni. Harmadik csoport a vékony szárú egynyáriaké; ezeket csak csoportosan éri meg tartani, egyenként ültetve eldőlnének, és nem is lennének mutatósok, mert kisebb virágaik csak tömegben mutatósak. Ilyen a búzavirág, az őszirózsa, és az egynyári díszpipacs.
Nézzünk néhány példát, mely egynyári növényeket szaporítsuk inkább helybevetéssel, mint palántázással
Petúnia
Régebbi fajtái magról is vethetők.
Muskátli
Csak dugványozással szaporítható eredményesen.
Dáliák
Magról is vethetjük, csak az első évben nem valószínű, hogy virágzik majd. Fagymentes helyen teleltethető, így egynyáriként, vagy évelőként is tartható.
Borzaskata
(Nigella damascena)
Gyorsan kelő egynyári faj, nem kell előnevelni, elég, ha a magokat kiszórjuk, és a különleges virágok a magházakkal mindenkit elbűvölnek. A csigák messze elkerülik. Másik előnye, hogy szétszóródó magvai következő tavasszal kikelnek, újraveti magát a populáció.
Erdei mályva
(Malva sylvestris)
A természetes hatású kertekben szinte kötelezően ott kell lennie. E növényre is igaz, hogy maguktól szétszórják a magjaikat, ezért gondot okozhat a kordában tartása. Éretlen magja kedvelt csemege, ez a papsajt. Virága is fogyasztható, ételeket díszíthetünk vele.
Körömvirág
(Calendula officinalis)
Mivel ez is magától elhullajtja a magjait, néha túlságosan elburjánzik, de csak akkor virágzik, ha megfelelő körülmények között tartjuk.
Napraforgó
(Helianthus sp.)
A természetes, falusias kertet kedvelők növénye. Tápanyagban gazdag földben intenzíven nő. Figyelni kell a csigákra, mert nagyon kedvelik a napraforgót. Virágbimbói articsókához hasonlóan elkészíthetők, szirmai is ehetők.
Oroszlánszáj
(Antirrhinum majus)
Jól illik a zöldségeskertbe az ágyások lezárásaként, erős növekedésű és „csigaálló” növény, a gyerekek egyik kedvence, mivel tátogatni lehet a virágával.
Pillangóvirág
(Cosmos bipinnatus)
Gyönyörű egynyári virág, magjait csupán ki kell szórni, és heteken át ontja a virágait. Mindenképpen csoportosan neveljük. Az elszáradt virágokat időnként távolítsuk el, hogy az újak képződését elősegítsük.
Rézvirág
(Zinnia
elegans)
A régi parasztporták jellegzetes virága, amely nyáron vágott virágként is kedvelt, mivel szép és tartós. De sajnos a csigák is nagyon szeretik. Folytonosan gondozni kell, mert nem öntisztuló: az elvirágzott virágfejek a töveken maradnak, és ez nem túl dekoratív.
Szalmagyopár
(Helichrysum sp)
A neve is mutatja; szárazságtűrő növény. Sokféle változata ismert, melyek szárított virágként is tartósíthatók, így igen sokáig a vázák díszei lehetnek.
Búzavirág
(Centaurea cyanus)
Talán az egyik legkedvesebb egynyári virág, a halványkék, lila esetleg fehér színben pompázó búzavirág, amely jól érzi magát akár forró, száraz helyeken is. Régen a kék alapfaj a búza egyik gyakori, de nem sok problémát okozó gyomnövénye volt. Amellett, hogy a kertben mutatós virágágyi növény, kiváló vágott virágnak vagy szárított csokrok alapanyagaként. Szirmai ennek is ehetők.
Ricinus
(Ricinus
communis)
A gyorsan növő, meleg kerti részeket előnyben részesítő ricinus akár több méteres magasságot is elérhet a nyár végére. Vöröses-lilás színei látványosak, csak egyre vigyázzunk, vonzó, foltos magja nagyon mérgező!
Kerti szarkaláb
(Concolida ambigua)
A szarkalábmező sokféle színben vethető. Magjait elszórja és évről-évre újra megjelenik. Gazdagon, de viszonylag rövid ideig virágzó növény. Vágott virágnak, vagy gyors szárítással száraz virágnak is kiváló, színét megtartja.