Két fő típus van
A fák tehát megmunkálhatóság szempontjából két főbb típusba sorolhatók, az egyik csoportba tartoznak a puhafák (fenyő, cédrus, ciprus), a másik csoportba pedig a keményfák (tölgy, juhar, cseresznye). Ez a csoportosítás tovább pontosítható, így vannak igen puha fák (nyárfa, fűzfa), puhafák (luc-, jegenyefenyő), közepesen kemény (tölgy, bükk), kemény (akác, gyertyán), igen kemény fák (ébenfa). A fák keménysége az idegen anyaggal szemben mutatott ellenállását jelöli. Mértékét a szilárd anyag belső kohéziója határozza meg. A faanyag keménységének meghatározására a Brinell-keménységet (HB) adják meg N/mm2-ben, légszáraz anyagra vonatkoztatva. A fa puhának tekinthető, ha a keménysége bütü irányban 40 N/mm2 alatti. Ezek könnyen megmunkálható, könnyű fák, jól hasadnak, rugalmasak. A fa közép keménynek tekinthető, ha a keménység bütü irányban 40 N/mm2 feletti és keménynek, ha 55 N/mm2 feletti. (A bütü a fa szálirányára merőlegesen vágott felülete, metszete, tehát a törzs fakorong alakú vágási felülete).
A tölgyeknek számos változata van, így a faanyag színe is igen nagy változatosságot mutat, leginkább vörös vagy fehér, utóbbinak erősebb a mintázata. Az egyik legtömörebb anyagú a kemény fák között is. Meghajlítani csak gőzölve lehet. Bútor, nyílászáró, padló alapanyagnak kiváló. A tölgyből készült robusztusabb bútorok több generációt is képesek kiszolgálni. Pácolhatók és festhetők, de natúr, lakkozott állapotban is nagyon szépek. Lassú száradása miatt lényeges, hogy milyen módon és mennyi ideig lett szárítva feldolgozás előtt, különben repedhet. Fény- és hőállósága kiváló.
A bükk is keményfa, feldolgozás szempontjából előnye, hogy gyorsan szárad. Ám könnyen vetemedik, ezért szárítása odafigyelést igényel. Fény- és hőállósága a tölgyhöz hasonlóan nagyon jó.
A szilfélék tömör sötétvörös színárnyalatú keményfák. Megmunkálásuk nem egyszerű, mivel durva rostszerkezetük van. A cseresznye közepesen kemény fának számít. Minél korosabb a fa, annál szebb, mélyebb vöröses a színárnyalata. Kedvelt hangszeralapanyag, tükörfényesre csiszolhatósága és külleme miatt. Gyorsan és szépen szárad, fény- és hőállósága jó. A felhasznált faanyag az idő előrehaladtával tovább vörösödik, így egyre szebb lesz.
A dió szép csokoládészínű, látványos rajzolatú faanyag, amit a lakkozás ad ki leginkább. Nagyon kedvező tulajdonságai vannak, emiatt bútoripari felhasználása igen gyakori. Igen lassú és körülményes a szárítása.
A nyárfa puhább fának számít kisebb igénybevételű, páratartalom változást jobban tűrő területeken ezt alkalmazzák. Fája világos, szép mintázatú. Mivel alacsony a hővezető képessége gyakran szaunák alapanyagaként alkalmazzák.
A fűzfélék faanyaga puha, de egyedi mintázatuk van, és világos krémszínük is látványos. Könnyen száríthatók, szilárdságuk gyenge, és a teherbírásuk sem túl nagy.
A hársfélék fája is világos krémszínű puhafa. Könnyű megmunkálhatósága miatt elsőrendű fa-szobor alapanyag. Könnyen és gyorsan szárad, egyszerűen csiszolható.
Juharból puha és keményfájú fajok is vannak. Lassan és nagy alakváltozással száradnak. Fény- és hőállóságuk nem túl jó. A kemény juhar kopásállósága azonban kiváló.
A kőris fája kevésbé dekoratív, de kedvező tulajdonságai miatt használják. A platán nem túl kemény, mégis strapabíró, különleges mintázatú fa. A platán színárnyalata a világostól az egészen sötétbarnáig terjed.
A nyír nehéz és igen kemény fa. Szépen színezhető, különleges mintázatú. Száradása lassú, és erős zsugorodással jár. A fénnyel-, ütéssel- és a hővel szembeni ellenálló képessége igen jó.
Az éger frissen vágva szinte fehér, de gyorsan vörössé válik. Megmunkálása egyszerű, puhafának számít. Sajnos nem túl jó ütés-, fény- és hőálló.
Természetesen mindenféle fa alkalmas valamilyen bútoripari felhasználásra, csak például az eper, vadkörte, alma sokkal kisebb mennyiségben férhetők hozzá, mint az erdészetekben termelt fajok.