A kertben és szobában tartott növényeink egy része a téli hónapok alatt pihenőidőszakát tölti: anyagcsere folyamataik lelassulnak, vagy szinte teljesen leállnak. Emiatt igényeik is teljesen megváltoznak: jóval kevesebb gondozást igényeknek, ami azonban teljesen eltér a vegetációs időben megszokottól.A lágyszárúakat csak csinosítsuk
Az egynyári virágágyások talaját - ahol ekkor már nincsenek növények - mélyen ássuk föl, amennyiben az időjárás ezt még engedi, így a téli csapadék jobban be tud szivárogni a talajba.
Azokat a lágyszárú évelőket, amelyek ekkorra már visszafagytak, vágjuk vissza. A díszfüvek kivételt képezhetnek, mert ezek még szárazon is díszítik a kertet. Elhalt leveleiket elegendő tavasszal eltávolítani, amikor megjelennek a töveknél a friss hajtások.
A rózsatöveket csak az össze levelük lehullását követően takarjuk be földdel, akkor is úgy, hogy előtte a leveleket távolítsuk el, mert azokon számos kórokozó telelhet át, ami előrevetíti rózsáink következő évi növényvédelmi problémáit.
A fiatal fás szárúakra veszélyes lehet a fagy
Az ősszel ültetett még vékony törzsű fák (suhángok, koronás csemeték) törzsét célszerű juta-, zsákszövettel betekerni. A melegebb napokon ugyanis a vékony kéreg hamar átmelegszik, és megindulhat ennek hatására a nedvkeringés a növényben. Ám egy újabb lehűlés ezt hirtelen megállítja, és nagy kiterjedésű kéregrepedések keletkezhetnek a törzsön. Ugyanebből az okból meszelték régebben a fák törzsét, hogy a fehér szín visszaverje a nap sugarait, így ne melegedhessen fel idő előtt a fa, ne induljon be a vízforgalma.
Az örökzöldeken (fenyők, tuják, borókák) mivel télen is van lomb, így némi nedvességre van szükségük. A talaj azonban hiába nedves, ha huzamosabb ideig át van fagyva, így e nedvesség felvehetetlen szilárd formában van jelen. Ezért örökzöldjeink talaját takarjuk lombbal, hogy minél kevésbé fagyjon át, vagy ha már átfagyott, akkor minél előbb engedjen fel.
A laza ágú örökzöldeket érdemes átkötni, hogy a rájuk hulló hó tömege miatt ne torzuljon természetes formájuk. Ezt a hullott hó rendszeres lerázásával is elérhetjük, de itt lényeges a rendszeresség. Ha ugyanis
már egy kisebb olvadás, majd újrafagyás után próbáljuk a havat eltávolítani, akkor a tűlevelekre fagyott hó komoly sérüléseket okozhat, melyeket csak hónapok múlva vehetünk csak észre, amikor a levelek száradni kezdenek, majd lehullnak.
A szobanövényeknél is kritikus lehet a tél
A szobában tartott dísznövényeink levélszél barnulása ebben az időszakban a fűtött szoba alacsony páratartalmának a jele. Érdemes utánajárnunk, hogy dísznövényeinknél milyen az optimális teleltetési hőmérsékletük. Ha hidegházi - azaz 5-10 °C-os - körülményeket igénylő növényt szobahőmérsékleten, azaz 20 °C-on tartunk, az biztosan nem éli meg a tavaszt. A meleg miatt ugyanis növekedni kezd, de hajtásai megnyúltak, erőtlenek, világos színűek lesznek. Ennek oka, hogy a növekedésükhöz szükséges víz, és hőmérséklet általában adott, ám a megfelelő mennyiségű fény nem. Ezért kell az ilyen növényeket (leanderek, mályvacserjék, kaktuszok stb.) hűvös helyen tartani, hogy a fényszegény időszakban ne indulhasson be a növekedésük, csak tavasszal, akkor, amikor az egészséges fejlődésükhöz szükséges összes környezeti tényező megfelelő mennyiségben áll majd rendelkezésre.
A hűvösben teleltetett növények talaja ne száradjon ki teljesen a tél folyamán, és rendszeresen ellenőrizzük, hogy az ilyenkor gyakori kártevők (liszteske, pajzstetű, levéltetvek) nem lepték-e el őket.